Kiábrándító és félelmetes, de erről mindenki hazudik az online randiappokon
Ma már alig akad olyan aktív párkereső, aki ne próbálta volna ki valamelyik online randialkalmazást. S míg ujjunkkal tízesével pörgetjük a szóba jöhető jelölteket, úgy tűnhet számunkra, itt könnyebb megtalálni a szerelmet, mint a való világban, ez általában csupán illúzió.
Ezeket láttad már?
Virtuálisan éppen olyan ritka madár az igazán hozzánk illő partner, mint a való életben. Ez persze ne keserítsen el senkit, hiszen, ha valaki akarja, és alkalmas is rá, akkor nagy eséllyel találhat egy megfelelő kapcsolatot. Az viszont nem árt, ha tisztában van az online randevúzásban rejlő veszélyekkel. Több kutatás is azt mutatja ugyanis, hogy ezeken az alkalmazásokon hajlamosak vagyunk füllenteni magunkról. Na, de miről is hazudunk pontosan az online randiappokon?
Amiről szinte mindannyian hazudunk
Férfiak és nők is hajlamosak éppen azzal kapcsolatban hazudni a leggyakrabban, amiről a valóságban lehetetlen lenne: arról, hogyan is néznek ki valójában. Mielőtt felháborodnánk, tegye fel a kezét az, aki rendre csak olyan fotókat oszt meg magáról a közösségi médiában és a randialkalmazásokon, amelyeken pont úgy mutat, ahogyan egy átlagos hétköznapon! Általában mindannyian szeretjük azt az arcunkat mutatni, ami a legelőnyösebb. Különösen, ha éppen szexuális vagy romantikus partnert kívánunk bevonzani a fotónkkal: ilyenkor elég valószínű, hogy azt választjuk, amin kipihentek vagyunk, jó a frizuránk, előnyös a megvilágítás és a szög.
A kérdés csak az, hogy ez a kép mennyire tér el a valóságtól. Arra mindenki számít, hogy a másik a fotókon a legjobb arcát szeretné mutatni, esetleg még némi filtert is használ, de az már túlzás, ha úgy festünk, ahogyan amúgy sosem szoktunk. Például teljesen más a frizuránk vagy a sminkünk, mint a megszokott, vagy tíz évvel fiatalabbra photoshoppoljuk magunkat. Az sem jó ötlet, ha arcunk egyik – nekünk nem tetsző – jellegzetességét igyekszünk eltakarni. Például nagy orrunkat, vékony szánkat, keskenyebb szemünket. Ha nem tudjuk biztosan, mi túlzás, akkor kérdezzük meg egy megbízható barátunkat a kiválasztott fotóinkról. Emellett az is jó ötlet, ha nem profi fotós által készített darabokat választunk, hanem olyanokat, amilyenek hétköznapi helyzetekben készültek.
A méretek
Egy másik tipikus dolog, amiről hazudni szoktunk, azok a testméreteink. Igaz, itt már van a nemek között különbség. Egy 2008-ban végzett és egy 2017-es kutatásból is kiderül, hogy a férfiak a testmagasságukról, a nők a testsúlyukról hazudnak a leginkább. De vajon miért, és mit szól ehhez a másik fél? Megkérdeztünk pár ismerőst, akik elmesélték, hazudtak-e valaha, és ha igen, miért.
„177 centi magas vagyok, de a randiappon 180 centit írtam ki magamról. Elég elszomorító, de több lányismerősöm is bevallotta, hogy 180 alatt nem jelölnek be férfit, mert szeretik a magasabb pasikat. Ezzel nemcsak az a bajom, hogyha Johnny Depp vagy Mark Wahlberg lennék, akkor sok lányt hirtelen nem érdekelne a magasságom, hanem legfőképpen az, ha élőben találkoznánk, akkor vélhetően senkit sem zavarna, hogy 177 centire nőttem. Jóképű vagyok és sportos – de az online térben sokszor esélyem sem lenne megismerkedni egyes csajokkal, ha nem hazudnék kicsit a magasságomról. Egyébként még sosem volt belőle bajom – senki sem hajtott el az első randin azért, mert magasabbra számított.” (Péter)
„Szerintem elég szép arcom van, de meglehetősen kerekded vagyok. Régebben a randialkalmazáson igyekeztem ezt takargatni, és a külsőm előnyösebb oldalát mutatni: sok közeli arcképet tettem fel, teljes alakosat pedig csak egyet, az is olyan volt, amin oldalra fordulva ülök, így vékonyabbnak látszom. Aztán belefutottam egy fiúba, akivel az első randevú előtt már egy hete chateltünk, és szuper volt az összhang, ám egyértelmű volt, hogy azért nem jelentkezett többet a találkozó után, mert nem erre a testalkatra számított. Azóta inkább nem hazudok, mert nem éri meg: végül is az a célom, hogy olyan férfit találjak, akinek a valóságban is tetszem.” (Rita)
„Biszexuális vagyok, ezért lányokat és fiúkat is bejelölök. Bevallom, ha egy fiú nem írja ki, hogy hány centi magas, akkor arra gondolok, hogy biztosan nagyon alacsony és szégyelli ezt – ez nekem ellenszenves, mert önbizalomproblémákra utal. Ugyanúgy nem jelölök be senkit, akinek csak arcképei vannak fent – ha valaki nem meri megmutatni a teljes alakját, az megint csak megijeszt, és arra gondolok, nem képes elfogadni azt, amilyen.” (Léna)
Így élünk, ezt keressük
A 2017-es felmérés szerint döntően férfiak hazudnak a párkapcsolati státuszukról, és egyedülállót írnak, miközben házasságban vagy tartós kapcsolatban élnek. Ennek okai elég egyértelműek, és nem is mindig könnyű leleplezni. Az azért legyen gyanús, ha valaki fura néven van fönt – tehát nem írja ki, hogy Andrea vagy András, hanem csak egy betűt vagy anagrammát használ, esetleg a beszélgetés közben derül ki, hogy teljesen más a neve, mint a profilján.
Az is figyelmeztető jel lehet, ha az első képe - vagy akár az összes - elmosódott, nehezen beazonosítható rajtuk, pontosan hogyan is néz ki az illető. Ilyenkor mindig kérdezzünk rá könnyed stílusban, hogy miért nem használja a rendes nevét, vagy miért olyanok a képei, amilyenek. Sajnos arról is sokan hazudnak, hogy pontosan mit keresnek, ráadásul gyakori, hogy a két nem eltérőt és eltérő okból.
„Örülnék egy párkapcsolatnak, nem zárkózom el előle, de egy kötetlen viszonytól sem. Korábban a profilomban azt írtam arra, hogy mit keresek, hogy még nem tudom. Egy lány, akivel párszor találkoztam, azt mondta, ez számára egyértelműen azt jelentette, hogy csak szexet akarok, és emiatt vissza sem akart jelölni először. Elgondolkodtatott a dolog, és végül azt írtam ki, hogy párkapcsolatot keresek. Szinte megduplázódtak a matcheim. Igazából nem tudom, mennyire hazudok most, hiszen, ha valakibe beleszeretek, akkor elköteleződöm. De az is igaz, hogy most jól elvagyok kapcsolat nélkül is.” (Krisztián)
„Nemrég a harmadik férfi szembesített azzal, hogy becsaptam, mert azt írtam ki, párkapcsolatot keresek, de aztán az első randit követően udvariasan elbúcsúztam, és szerinte esélyt sem adtam annak, hogy közelebbről megismerjük egymást (jelzem, én egyszerűen két óra után tudom, ki az, akivel működni fog, és ki az, akivel nem). Szóval elegem lett, és most kiírtam inkább, hogy nem tudom, mit keresek. Úgy tűnik, csak így van ahhoz jogom, hogy valakiről rögtön eldöntsem, tetszik-e vagy sem…” (Lonci)
