Ökoszorongás - akármilyen kicsit teszel a környezetért, annak van jelentősége!

Egy 2021-ben megjelent, tízezer fiatal bevonásával készült nemzetközi kutatás szerint azonban a 16 és 25 év közötti fiatalok hatvan százalékát aggasztja a globális klímaválság, negyvenöt százalékuknál pedig a félelem és szorongás erősen kihat a mindennapi életükre. „Összességében a Földdel, a világ sorsával, az ökológiai jövőnkkel kapcsolatos aggodalmakat a pszichológia szolasztalgia néven foglalja össze. Ide tartozik az ökodepresszió, ökogyász, a természethiány is” – magyarázza az alapfogalmakat dr. Dúll Andrea, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézet (EKTI) igazgatója és egyetemi tanára.

Az ELTE környezetvédelmi szakpszichológia-képzése Európában is új, kifejezetten pszichológusokat képeznek arra, hogy szakértőként ezzel a problémával foglalkozzanak. Hogy a téma mennyire szerteágazó, és mennyire nem csak a klinikai szakpszichológusokat érinti, azt az is bizonyítja, hogy vállalatszervezési, oktatási oldalról is érkeznek szakemberek, akik munkájában a környezetvédelmi szakpszichológia tud segíteni.

SZABADON LEBEGŐ FÉLELEM

„A gyász, a szorongás és a depresszió ismertek a hétköznapi életben is, ezeket a pszichológia a helyére teszi, gyógyítja, megszünteti. Mikor ezek ökológiai kérdésben jelennek meg, akkor azt a szakemberek tudják úgy alakítani, hogy ne gátló, hanem a sorsunk szempontjából pozitív cselekvésbe menjenek át”– mondja dr. Dúll Andrea. Önmagában a negatív érzelmeknek a kellemetlen élményük ellenére is óriási funkciójuk van. A negatív következmények miatti félelem sok mindentől megvédi az embert, és ez így van az ökológiai viselkedések esetében is.

A szorongás azonban más, a szakember meghatározása alapján egy „szabadon lebegő félelem”, ami nagyon gyakran elveszti a tárgyát. Például lehet, hogy valaki attól fél, hogy nem teljesít jól a munkahelyén, de ez abban nyilvánul meg, hogy közlekedési fóbiás lesz, és minden egyes alkalommal szorong, mikor a munkába megy. A félelem adaptív, mert van tárgya, ha valaki fél a kutyáktól, akkor azt meg lehet oldani. A szorongás pont amiatt más, hogy ide-oda vándorol, és megtalálja a tárgyát, néha teljesen inadekvát dolgokban. Ez minden formájára igaz, ha olyan mértékben jelentkezik az ökoszorongás, ökogyász vagy a világ sorsa feletti aggodalom, hogy ez megakadályozza a normál életvitelt, akkor szakemberhez kell fordulni.

„A terápiás gyakorlatban ezt a fajta túlzott szorongást megszüntetik, és elválik, hogy ennek a tartalma valójában mennyire volt öko, és mennyire az élet más területén jelentkező probléma okozza. Ekkor lehet eldönteni, hogy hagyományos pszichológiai problémával vagy az ökológai érzelmekkel kell foglalkozni.” Ha ténylegesen ökológiai a szorongás, akkor sok, nem feltétlenül hagyományos eszközt is igyekszik igénybe venni a szakma. „Például szoktuk ajánlani a részvételi aktivitást, hogy vegyen részt környezetvédelmi tevékenységekben, menjen kirándulni, ültessen fát” – sorolja a szakember, de azt is hozzáteszi, hogy ez ugyanúgy egy hosszabb folyamat, nem múlik el varázsütésre.

NEM ELÉG BESZÉLNI RÓLA

A témáról szóló kommunikáció nem feltétlenül ad a fiatalok számára egyértelmű perspektívát, pozitív jövőképet. Ellenben a szakember úgy látja, hogy a nehézségek ellenére is egy érzékeny, a világra reagáló generáció kezd felnőni. Látszik, hogy számukra nem a direkt módszerek működnek, hanem kontextusban, a közeg ráhangolásával, a környezeti neveléssel lehet sokat elérni. Az iskola szellemisége, konkrétan az épülete, azok a közlekedési formák, amelyekkel az emberek nap mint nap találkoznak, a zöldülő város mind olyan részei ennek a közegnek, ami elősegíti a környezettudatosabb élet beépülését a mindennapokba. „Kutatások kimutatták, hogy ha a környezeti feltételek olyanok, hogy könnyű a környezetvédelmi viselkedés, akkor az emberek hetven-nyolcvan százaléka magától, külön meggyőzés nélkül csinálja” – mondja a szakember.

SOK KICSI SOKRA MEGY

A szakember tapasztalata szerint Magyarországon is érezhető az a fajta bűntudat, ami a gyerekvállalás környezetre gyakorolt hatásának kérdéskörében is megjelenik, és elképzelhető, hogy globálisan olyan irányba tartunk, hogy az emberiség létszáma csökkenni fog. Olyannyira, hogy már a középiskolások között is felmerül, hogy a bizonytalan jövőkép miatt nem gondolkodnak családalapításban. A téma amiatt is megosztó, mert vannak, akik a szigorú, radikális megoldásokban hisznek, és semmi mást nem fogadnak el, de sokakat pont ez tántorít el attól, hogy egyáltalán elinduljanak a fenntarthatóbb élethez vezető úton. A szakember szerint mindenképpen fontos, hogy a témával foglalkozzunk, ne hárítsuk el, de el kell fogadni azt is, hogy ez egy nehéz ügy. Merjünk a családdal, a barátokkal, ismerősökkel beszélni arról, ki hogyan csinálja, mi az, ami megy neki, hol akad el, ez már sok esetben segít, ahogyan az is, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy akármilyen kicsit teszünk, annak van jelentősége.

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es májusi lapszámában jelent meg.

Szöveg: Juhász Edina