Nyitott kapcsolatról, hűségről, megcsalásról

Nemrég megtudtam egy ismerős házaspárról, hogy nyitott kapcsolatban élnek. Régóta ismerem őket, ezért kissé meglepett a dolog. Kiegyensúlyozott, boldog párnak tűnnek, nem gondoltam volna, hogy ilyen "sötét" titkokat rejtenek mindennapjaik. Vagy ezek nem is olyan sötét dolgok, csupán ódivatú erkölcsi szabályok kényszerítik többségünket arra, hogy legalábbis megpróbáljuk gyakorolni a hűséget, ha már örök hűséget fogadunk valakinek?

Megkérdeztem H-t, aki maga is tapasztalt férfi, és nem veti meg az olyan sztereotip dolgokat, mint a sör, a foci vagy a szép lányok társasága. Tökéletes alanynak éreztem hát ahhoz, hogy elmondja a véleményét, esetlegesen meg is győzzön arról, miért működhet jól egy ilyen viszony. Főleg, hogy H korábban töredelmesen bevallotta, lépett már félre. Persze, nem notórius csajozógépről van szó (Vagy igen? Hehe.), de nyilván, mint állítólag oly sok férfinak, neki is érdekes lehet egy olyan helyzet, amelyben a két fél tulajdonképpen előre megállapodik, hogy szemet hunynak a jövőben esetlegesen bekövetkező félrelépések felett.

Mit mondjak, megdöbbentett H határozott válasza. Kiderült ugyanis, hogy teljes mértékben ellenzi a dolgot. "Nem arról van szó, hogy nem lehet szerető partner az, aki egy alkoholgőzös éjszakán félrelép, sem nem arról, hogy ez az illető megérdemli, hogy partnere azonnali hatállyal elhagyja, megveresse, elátkozza és hasonlók" - kezdte mondandóját H. Leszögezte azt is, hogy még erkölcsileg sem feltétlenül ítéli el az effajta házasságokat, kapcsolatokat. Hiszen éljen mindenki úgy, ahogy kedve tartja. H szerint a legfőbb gond az ilyesmivel, hogy minden egyes félrelépésnél - akár tud róla a partnerünk, akár nem - újra kinyitunk egy olyan ajtót, amit korábban - mikor felvállaltuk, hogy egy adott személlyel élünk párkapcsolatban, illetve házasságban - bezártunk magunk mögött.

Mindenki tudja, aki lépett már valaha félre, hogy bármi oka is volt a tettnek, bármennyire is szégyellte magát miatta, és bárhogyan is igyekezett elfelejteni, az a bizonyos ajtó kinyílt, és sokszor csak nagy erőfeszítések árán lehet újra becsukni. Egy nyitott ajtón át pedig nemcsak a huzat jön be és a meleg megy ki, hanem ellenőrizhetetlen, illetéktelen és olykor nagyon csúnya, gonosz dolgok jöhetnek be a lakásba. Van, hogy többé ki sem lehet őket tuszkolni. Ha pedig valakik úgy kötnek szövetséget - mert a házasság nyilván egyfajta szövetség -, hogy előre megbeszélve, szándékosan nyitva hagyják azt a bizonyos ajtót, akkor bárki és bármi bejöhet majd rajta. Egy csukott ajtót is föl lehet törni, de azért egy biztos zár mégiscsak megvéd minket valamelyest, az viszont puszta illúzió, hogy egy résnyire nyitva felejtett ajtót képesek leszünk folyton ellenőrzésünk alatt tartani.