Nyílt levél a nőnek, aki a szerelmemnek írogatott, holott tudott a létezésemről
Az egyik legrosszabb érzés kétségtelenül és megkérdőjelezhetetlenül az, amikor valaki - legyen az nő vagy férfi - nem tart tiszteletben egy párkapcsolatot. Ha előbbi az ezt sértő fél, akkor nem elég, hogy nőként nap mint nap kézzel-lábbal küzdünk a patriarchátus rendszere ellen, még olyan dolgokkal is foglalkoznunk kell, hogy néha napján egy harmadik fél helyet szeretne csinálni magának a kapcsolatunkban.
Ezeket láttad már?
A következő levél egy párkapcsolat igaz történetét mutatja be. Ez a levél tanulságos mindenkinek, aki párkapcsolatban van, legyen szó férfiról vagy nőről. Valamint ez a levél szól egytől egyig mindenkinek, aki nem tudja tiszteletben tartani azt, ha valakiknek párkapcsolata van.
Nyílt levél a nőnek, aki nem tartja tiszteletben egy másik nő érzéseit
„Kedves Nőtársam! Tudtál a létezésemről, mégis írogattál a barátomnak. Nem minden nap, de elég gyakran ahhoz, hogy én ezt már érzelmi megcsalásként éljem meg. Ne érts félre, hiszek a fiú-lány barátságban, de abban is hiszek, hogy te sokkal többet szerettél volna, mint pajtiság. Amikor fény derült rá, hogy miről és mennyit beszélgettek, összetört a szívem. Dühös voltam a barátomra, hiszen nem szabott egészséges határokat a kommunikációtoknak, de rád is dühös voltam, mert nőként egy másik nőt hátba szúrni, egyáltalán nincs rendben. Miért nem írogattál olyasvalakinek, akinek nincs párja? Miért nem gondoltál bele abba, hogy fordított esetben neked ez milyen érzés lenne?
Miután előhozakodtam a bennem megfogalmazódott rossz érzésekkel és kétségekkel, a barátom éretten kezelte a helyzetet. Próbált veled beszélni erről, de te mindent letagadtál, így maradtál, és majdnem minden nap kopogtattál az ajtón. Így nem maradt más választásom, mint megemberelni magam és vakon bízni a párom szerelmében, valamint a ti barátságotokban. Ez a barátság viszont nem lehetett igazi, mert egészen addig a pontig maradtál, ameddig a barátom el nem büszkélkedett neked azzal, hogy nem vagyok már féltékeny, mert végre realizáltam a saját értékeimet és a szerelmünk megrengethetetlen mélységét. Arról is beszélt neked, mennyire szeret engem, mennyire jól érzi magát velem. Ezek után, láss csodát, hirtelen eltűntél.
Ha igaz barát vagy, akkor miért nem maradtál? Miért nem örültél a ténynek, hogy a haverod mesél neked a határtalan boldogságának intim mélységeiről? Tudod, szerintem pont ez bizonyítja, hogy milyen hátsószándékaid voltak. Rájöttél, hogy ez a férfi tényleg csak a barátot látja benned, bennem meg a nőt, akit szeret. Innentől kezdve már nem volt miért írnod neki - és milyen érdekes az, hogy ő soha nem keresett téged, csak te őt - nem tűnt fel?
Megszűnt létezni a barátságotok. Sajnálom, hogy így történt, hiszen én tényleg hinni akartam abban, hogy jók a szándékaid, de ezek szerint nem voltak azok. Soha nem voltak azok. Kívánom, hogy veled ez soha, de soha ne forduljon elő. Kívánom, hogy soha nem tudd meg, milyen érzés, amikor egy másik nő barátság címszó alatt teper a partnered figyelméért. Kívánom, hogy soha ne törjön meg az igaz szerelembe vetetett hited, mert irgalmatlan nehéz visszaépíteni ezt a bizalmat.
Azóta (néha meg-meginogva) bízok a barátom szerelmében, de benned továbbra sem tudok. Időről időre valamiért újra felbukkansz, aztán, miután látod, hogy velünk minden rendben, újra eltűnsz hónapokra. A barátom szeretné, ha nem hoználak be téged a kapcsolatunkba, mert nem vagy benne. Őt nem érdekli ez az egész - engem viszont, mint a társadalom egy női tagja, igen.
Nekünk, nőknek, össze kellene fognunk, nem pedig egymás ellen harcolnunk. A legviccesebb az, hogy komolyan kedvesen és mosolyogva szerettem volna közeledni hozzád, amikor jött a lehetőség, és egy társaságba keveredtünk. Te viszont annyira kerültél, hogy be sem tudtam neked mutatkozni - még csak a szemembe se tudtál nézni, lesütött szemekkel, lehajtott fejjel mentél el mellettem, miközben odamotyogtál nekem valamit. Vettem a lapot, ezek szerint nem fogunk barátkozni.
Egy dolgot szeretnék megköszönni neked. Ez a helyzet nagyon sokat tanított nekem, saját magamról is. Megtanultam, hogy feltétel nélkül bíznom kell a páromban, még akkor is, ha nehéz. Megtanultam, hogy a féltékenységnek nincs helye, mert az nem a szeretetről szól. Nem az számít, hogy te, vagy mások mit akarnak - az számít, hogy a párom engem akar, nem pedig mást. Egyedül ő és én, tehát MI számítunk. Megtanultam, hogy én is tudok toxikus lenni - ezzel párhuzamosan rájöttem, hogy égbolt szeretnék lenni, nem pedig kalitka.
A rossz sémáim felfedezése mellett megtanultam azt is, hogy értékes vagyok. Megtanultam, hogy nekem mi nem fér bele egy kapcsolatba, és megtanultam teljes mellszélességgel, fair módon kiállni a saját határaim és elveim mellett. A barátom pedig megtanulta mindezt tiszteletben tartani úgy, hogy közben nem bánt meg engem, sem másokat. Rájöttem, hogy a barátom egy úriember, aki mindig nagyon kedves lesz mindenkivel. A kedvessége nem egyenlő a megcsalás szándékával, hiszen ez szimplán annyit jelent, hogy nem bunkó, csak egy csodálatosan jó ember - ezek alapján teljesen megértem, miért tetszik másoknak is. És ez teljesen rendben van így, örülök, és büszke vagyok rá, hogy ilyen elragadó barátom van.
Remélem, te is tanultál valamit. Remélem, most már tudod, hogy a jófejség nem egyenlő a szerelemmel. Remélem, belátod, hogy nekünk, nőknek fel kell emelnünk egymást, nem pedig fordítva. És végül, de nem utolsó sorban: őszintén remélem, hogy hamarosan rád talál az igazi, és megtapasztalod a mindent elsöprő szerelem szépségeit és nehézségeit egyaránt. Minden jót kívánok neked, tiszta szívemből.
Szeretettel,
Egy nőtársad”
Klisé, de az ember tényleg mindig tanul valamit
Az ilyesfajta bizalomvesztés az egyik legveszélyesebb terep - a férfiakba és a nőkbe vetett hitet is el lehet veszteni. Egyáltalán nem jó móka, de valójában a világról és az emberekről, valamint magunkról tanulni nagyon hasznos dolog - ezt nevezhetjük akár szükséges rossznak is. Minden, ami velünk történik, segít megértenünk a miérteket, valamint segít abban is, hogy könnyebben navigáljunk az élet néha ködös és kilátástalan szakaszain. Arról nem is beszélve, hogy sokszor elfelejtjük: a másik nem biztos, hogy minket akar bántani, csak miközben a saját csatáival küzd, elfelejt mások érzéseivel foglalkozni. Egy biztos: így vagy úgy, de a Nap mindig, de mindig ki fog sütni.
