Te belevágnál a nomád életmódba? Vigh Bori most elárul mindent, amit erről tudnod kell!

Van, akinek ez egy álom, van, aki pedig még nem is gondolkodott el rajta egészen ennek a cikknek az olvasásáig, és van, aki így él, és imádja!

Vigh Bori, utazó-blogger, vállalkozó 2014-ben indult útnak. Azóta bátran mondhatjuk, hogy bejárta a világot. Mindeközben egy könyve is megjelent, hiszen nem egy embert inspirált a nomád életmódra. Blogján, a backpacker.hu-n minden fontos információ fent van, amit a nomád életmódról tudni kell, tippekkel, tanácsokkal, olvasnivalókkal együtt.

Habár mindenre kíváncsi voltam, ami Bori életét illeti, leszűkítettem a kört olyan kérdésekre, amelyek arra fókuszálnak, hogy hogyan és miért vágott bele a nomád életmódba, és persze, hogy mit tanácsol azoknak, akik a “jelre” várnak. Bori már javában benne van, pontosan tudja, hogy mit, hogyan kell csinálni, így a válaszaiból érdemes jegyzetelni!

Mit jelent digitális nomádnak lenni?

Bár nincs hivatalos megfogalmazása, tulajdonképpen azok a nomádok, akiknek nincs egy állandó lakhelye, hanem folyamatosan mennek a világban és maximum fél évet maradnak egy-egy helyen.

Milyen munkát végzel, amely lehetővé teszi, hogy állandóan úton legyél?

Elég nehéz ezt összefoglalni, mert abban hiszek, hogy több lábon kell állni: Jelenleg két dologra koncentrálok: az egyik az utazás és a vállalkozni vágyók mentorálása. Erre van egy online kurzusom, de egyénileg is konzultálok. A másik szál pedig egy rendezvényház és szálláshely üzemeltetése Szekszárd mellett. Ez a Retreat Factory, ami egy másik szerelem project most.

Hogyan oldod meg, hogy utazgatás közben dolgozz? Mire figyelsz?

Erre azért rá kell érezni: fontos, hogy rendes rutinja legyen az embernek, és egy jó adag önfegyelem is elkél. Mivel mi lassabban utazunk, mint egy átlagos backpacker, nekünk nem kell folyamatosan buszokat, szállásokat és co-working (magyarul: mellékmunkahely - a szerk.) helyeket vadásznunk. Az első pár nap egy városban mindig a berendezkedésé, de utána úgy élek, mint bárki más. Reggel sportolok, napközben dolgozom, este pedig találkozom barátokkal ( más nomádokkal) és együtt fedezzük fel az adott hely izgalmait: éttermeket, bárokat, kis utcákat, tengerpartot. Hétvégén meg felfedezem a környéket.

Van egy blogod,a backpacker. hu, amin beszámolsz az utazásaidról. Ezt miért indítottad el?

Fontosnak tartottam, hogy mások is tudják, hogy így is lehet utazni és élni. Az elején még nem voltam én sem nomád, hátizsákos utazóként mutattam meg, hogyan lehet olcsón, messzire eljutni.

Gondolod, hogy bárki számára megoldható lehet ez a fajta életvitel? Ha igen/nem, miért?

Ahhoz, hogy valaki digitális nomád legyen két dolog kell: nagyon szeressen a vállalkozni és nagyon szeressen utazni. Kell egy magas kalandvágy és kockázatvállalás mind a kettőhöz. Ha csak utazni szeretnél hosszútávon, akkor akár helyben is tudsz alkalmi munkákat vállalni (például gyümölcsszedés), és nem biztos, hogy egyszerre mindent fel kell számolni itthon. Az is lehet, hogy csak utazgatsz egy kicsit, úgy, hogy itthon megtartod az életed.

Téged mi inspirált arra, hogy belevágj ebbe?

Rengeteg inspiráció ért, sok emberrel találkoztam akik mindig kicsivel jobban kinyitották számomra a világot. Hiszek abban, hogy amint készen állsz megjelennek a tanárok. Lehet, hogy akár ez a cikk is az lesz valakinek. Szóval, ha egy jelre vársz, akkor ezt vedd annak!

Ha szabad a pénzügyekről beszélni, akkor a következő kérdéseim erre vonatkoznak: Mennyi pénzzel indultál neki? Volt olyan, hogy éppen nem volt mihez nyúlnod? Melyek a legdrágább dolgok, amelyekért fizetned kellett eddig (étel, ital, egészségügy, kirándulás, szállás, stb.)?

1.2 Millió forinttal indultam el nomdáként, de akkor már volt két fix szerződésem, amivel havi 220.000 Forintot kerestem. Szóval a cél az volt, hogy ne nyúljak a megtakarításhoz. Soha nem ajánlom senkinek, hogy úgy legyen nomád, hogy nincs meg honnan lesz a jövő havi bevétele. A legdrágább? Elkezdtem búvárkodni, ami nem egy olcsó hobbi, szóval oda elég sokat elköltöttem. Ami még azt hiszem jó drága volt, de teljesen megérte az a Helikopter út Rio felett. Azt hiszem 150-200 Eurot fizettem fél óráért, de a Jézus szobrot, a facellákat, a Copacabana strandot és a Cukor hegyet is megnézem ennyi idő alatt, és nem is akármilyen panorámából. Egy pillanatra sem bántam meg.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most készülnek belevágni hasonló életmódba?

Ahogy már írtam: először rendezd az anyagiakat, legyen folyamatos bevételed valahonnan. Utána pedig oda menj, ahol sok a nomád. Így hamar meg fogod találni a közösséged, ami szinte az egyik legfontosabb.

Nagyjából mennyi időt töltöttél különböző országokban? Kevesebb is elég lett volna, vagy van olyan, ahol szívesebben maradtál volna tovább?

Ami szerintem egészséges az minimum 1-2 hónap. De sokszor nem bírok magammal és tovább megyek hamarabb, aztán megbánom. Új Delhit kifejezetten nem szerettem, két percet sem töltenék ott megint. Ko Phanganra meg bármikor visszamennék.

Szeretnél egyszer letelepedni? Ha igen, hol és miért? Ha nem, miért és hova mennél még?

Nem hiszek a végletekben, szerintem időszakok vannak az ember életében. Szeretnék gyereket, akkor biztos, hogy egy helyen maradok egy ideig. Nem hiszek a gyerekkel való hosszútávú utazásban. Van egy-két ritka példa, akiknek sikerült, de ők inkább a kivételek, mint a szabály.

Milyen tippet adnál az olvasóknak, akik most szívesen követnének és belevágnának a nomád életmódba?

Szerintem ez egy fantasztikus életvitel és én imádom. Viszont annak nem szabad bedőlni, ami az Instagramon van: itt nagyon kell szeretned dolgozni is és akkor valóban jó lesz. De nem egész nap a tengerparton hesszelünk, és nem függőágyból dolgozunk. Ezek csak szimbolikák, amiket használunk mi is néha a képeken. A valóságtól nagyon messze állnak.

Aki arra a jelre várt, ami megadja a löketet az indulásra az most megkapta, viszont mielőtt mindent feladnál, hogy elindulj, íme néhány érdekes dolog, amit Bori blogján olvastam:

- ne most kezdj bele a magánvállalkozásba, mert nomádnak és kezdő vállalkozónak lenni egyszerre nehéz

- kezdj olyan helyeken, amelyek autóval is elérhetők

- Európában kisebbek az időeltolódások, így könnyebben meg tudod szokni a munkát

- érdemes egy helyen 1-2 hónapot minimum eltölteni

A többi információt Bori blogján találjátok ezen a linken.

Szerző: Pongrácz Dóra