A nők válogatósabbak a Tinderen, mint a férfiak - és nem véletlenül
A nőké a hatalom a Tinderen, de nem azért, mert a XXI. század már valóban a nők évszázada, hanem mert itt is működnek az ösztönök. Amikor online ismerkedünk, egyszerre vagyunk nagyon válogatósa és túl optimisták. Vajon mikor húzunk jobbra egy profilképet a Tinderen?
Ezeket láttad már?
Az elmúlt években számos kutatás jutott ugyanarra az eredményre a tinderezési szokásokat vizsgálva: a nők sokkal válogatósabbak, mint a férfiak. Megfordítva: jóval kevesebb lájkot osztanak, mint amennyit kapnak. Az egyik ilyen kutatásban nem létező profilok tucatjait engedték útjára, és míg a nőknek átlagosan minden tizedik kedvelésük viszonzásra került és match lett, addig a férfiaknak kevesebb mint egy százaléka volt ilyen sikeres. (A profilok automatizálva voltak, és a környezetükben fellelhető minden ellentétes nemű tinderezőt lájkoltak.)
Ahol találkozik a tudomány és a tapasztalat
Mivel a Tinderen néhány kép és egy rövid bemutatkozás minden, amit egymásról először látunk, sokakat foglalkoztatni kezdett, hogy miért ilyen hangsúlyos a nemi különbség, mégis mi a csuda alapján döntünk, hogy akkor most balra vagy jobbra húzzunk el egy profilt. Ahogy az offline térben, úgy az app használata közben is érvényesülni látszik a kereslet-kínálat logika, az emberi viselkedés gyökereivel foglalkozó evolúciós pszichológia egyik sarokgondolata.
Azt tudjuk régóta, hajt minket a fajfenntartási ösztön, csakhogy míg „a hímeknek érdemesebb versenyezni a ritka petesejtek megtermékenyítéséért, addig a nőstények viszonylag biztosak lehetnek abban, hogy spermiumból elég jut nekik. Ők tehát jobban megengedhetik maguknak, hogy válogassanak. A hímek célja inkább a mennyiség lesz, a nőstényeké inkább a minőség” – vezeti vissza nagyon érdekesen egészen az élet kezdetéig a nemek eltérő motivációit Geoffrey Miller evolúciós pszichológus A párválasztó agy című könyvében.
De hogy ki között zajlik majd az a jövőbeni megtermékenyítés, nem csak testi vágyak határozzák meg a Tinderen sem. Legalábbis erre a következtetésre jutott egy amerikai doktori hallgató, Chaim Kuhnreich is, mikor a társkereső profiljait elemezte ki. A nők jellemzően a férfiak képein bizonyos erőforrásokat vagy erőforrások későbbi megszerzésének lehetőségeit nézik (leegyszerűsítve, hogy az illető legyen jómódú), míg ők a megfelelő társadalmi viselkedés nyomait keresik a nők képein, azaz azt, hogy mennyire jóindulatúak és segítőkészek. És kívánatosak.
Utóbbit már egy másik felmérés hozta ki eredményül. A hazai Adatlabornál ugyanazzal a fiúval és lánnyal készítettek eltérő stílusú profilokat. A fiú volt gazdag, orvos, átlagos biciklis srác és titokzatos is, míg a lány skálája a kacér, titokzatos, átlagos skálán mozgott. A lányprofilok versenyét a kacér nyerte, a fiúét a gazdag, másodikként a doki futott be. De úgy, hogy még az átlagos lány is kétszer annyi visszaigazolást hozott össze, mint a gazdag férfi.
Legyen valami életcélja
Kíváncsi voltam, hogy mit gondol ezekről a megállapításokról három, különböző korosztályhoz tartozó aktív tinderező. A negyvenes évei elején járó Dóra elsőre a fejét rázta, mikor arra kérdeztem rá, hogy számít-e a választásnál nála, hogy a potenciális férfi milyen életszínvonalon él. „Engem kifejezetten taszít, ha valaki a nyitóképen egy szép Audival pózol, vagy önmaga helyett a motorjáról rak fel képet”, mondta, de aztán ahogy belementünk a részletekbe, elismerte, hogy bár a férfi szakmája, átlagkeresete nem érdekli, az nagyon is, hogy mennyire sikeres.
„Igaz, ez a képeken nem mindig látszik” – tette hozzá. Viszont az, hogy az adott férfi mennyire él tudatosan (ami Dórának nagyon fontos), már felismerhető azon, hogy hogyan néz bele a kamerába, mennyire vállalja a tekintetét. Az anyagiak Fannit sem érdeklik, „de ha nincs benne az a fajta építkezés, ami A-ból B-be tart”, akkor nekik biztosan nem lesz közös történetük. Fanni nemrég töltette be a harmincat, és kifejezetten válogatós, fél év alatt egy tucat alkalommal húzott profilt jobbra. Hosszú listája is van arról, hogy mi lehet a kizáró ok: ha a fiú vicceskedő képet tesz fel magáról („kézen áll és le van csúszva a gatyája”), aki a kutyával fotózkodik („nekem macskám van, ergo szinte esélytelen, hogy összeköltözzünk egyszer”), de nem kedveli a kigyúrt, túl izmos fiúkat sem, vagy aki harmincon túl is, hippiként csak a világjáráson gondolkozik.
Ennél valamivel megengedőbb Zsuzsi, aki erős negatívumként voltaképp csak a sok szelfit említi meg. „Aki csak szelfit tölt fel, abból csak azt tudod meg, hogy mit tart a legjobb fotószögnek magáról” – mesélte a húszas évei elején járó lány. Zsuzsi leszbikus, ezért tapasztalatai a profi lokról kicsit mások, mint Dórának és Fanninak. „Nekem a klisé leszbikus dolgok nem tetszenek a képeken. Mikor egy lány nagyon fiúsan van felöltözve, flanelingben, fordított baseballsapkában”. Ő a képeken és a leírásokban a humorérzéket és az intelligenciát keresi, de amúgy szerinte a fotók alapján mindig meg lehet saccolni, hogy valaki miért van fent az oldalon. „Az online társkeresés a melegközösség tagjainak nagyon jó lehetőséget nyújt az ismerkedésre, legtöbbünk így keres magának párt” – mondta.
Csúcsforgalomban és este az ágyban
Érdekes még, hogy a kutatások szerint este sokkal többen adnak zöld utat egymásnak, mint a nap más szakában. Lefekvés előtt valószínűleg jobban szembesülünk azzal, hogy egyedül vagyunk, a vágyaink is felerősödnek. De kiemelt időszak még a reggeli és a délutáni csúcsforgalom is, amelyből arra következtetnek az adatelemzők, hogy unaloműzésből is szeretünk a Tinderen lógni. Fanninak egyébként az a tapasztalata, hogy ha kitartóbb, tovább pörgeti a képeket, akkor több „jófej” fiúval találkozik. Viszont nála azok a profilok helyből kiesnek, amelyekhez nincs leírás. Ha valaki meg is tetszik neki, akkor is át kell menni a „szöveges rész tesztjén”, ahol nála nem nyerő, ha valaki csak a munkájáról ír, ahogy azt is sokadlagosnak tartja, hogy kinek mi a hobbija. „Ha valaki csak így tudja keretbe foglalni magát, arról azt gondolom, hogy unalmas” – fejtegette Fanni. Nem így Dóra, aki magáról se ír ki semmit, mert úgy gondolja: beszéljenek a képek! Dóra az appot periodikusan használja, pár havonta bejelentkezik, egy-két nap alatt összegyűjt húsz-harminc match-et, majd a „legígéretesebbekkel” levelezni kezd. Zsuzsi is hisz az előzetes ismerkedésben, sőt ő az első randevú előtt nagyon pontosan tisztázza is, hogy kinek mik a szándékai. „Mindenkinek hasznos, ha tovább beszélgetünk a találkozás előtt” – vallja.
Legnagyobb csalódások
Az elképzelt történetek gyakran valóban egy szempillantás alatt omlanak össze. Fanninak ilyenből a legrosszabb élménye az volt, amikor egy nagyon helyes fiúval hajnalig cseteltek, majd megbeszéltek egy másnapi randit, de a fiú a randi előtt egy órával törölte magát a Tinderről. „Azóta sem értem, hogy mi történt” – mondta Fanni. Dórát az borította ki, mikor az első sima beszélgetős randevú után azt gondolta a srác, hogy már járnak, és az üzenetekben már drágámnak szólította. Zsuzsi a nem egyértelmű közeledéseket nem szereti. „Többször volt már, hogy valaki nagyon szimpatikus volt, aztán kiderült, hogy a barátjával a hármashoz keresnek még egy lányt”. Az sem jön be neki, amikor valaki rögtön pucér képekkel akarja bombázni. Ugyanakkor szerinte „a Tinderen az ember bármit vagy bárkit is keres, arra van vevő, mindent meg lehet találni” – mondja nevetve.
Egynapos otthonok
„Bérelnél egy olyan lakást, amelynek a szerződését naponta kell megújítani? Ahol külön-külön te is, illetve a tulajdonos is mérlegelheti minden este, hogy maradj-e, maradhatsz-e vagy sem. Ha igen, vennél-e egy ilyen lakásba virágot, kiraknál-e a falra egy új képet, gyűjtögetnél új kanapéra? Valószínűleg nem.” A híres amerikai professzor, Dan Ariely szerint pontosan ez a veszélye a Tindernek is, nem fektetünk a kapcsolatokba kellő energiát, így azok kevés eséllyel lesznek sikeresek. A negyvenes Dóra ezzel a „mindent nagyon gyorsan akaró” típussal rendszeresen találkozik, „Az ilyen férfiak óriási elvárásokkal érkeznek, és ha valaminek nem felelsz meg a listájukból, akkor már lépnek is tovább” – mesélte. Dan Ariely szerint sokszor az is probléma, hogy a profiljaink kitöltésénél hajlamosak vagyunk nemcsak magunkról túlozni, hanem másokról is túl idealisztikus képet kreálni a fejünkben. Például, ha azt írja magáról a potenciális jelöltünk, hogy szereti a természetet, akkor mi nagy kirándulóként rögtön elképzeljük, hogy majd milyen jókat fogunk túrázni. Közben lehet, hogy ő csak napozni szeret a szabadban. Ez könnyen vezethet minket csalódáshoz, melyre a kutatások szerint a nők hajlamosabbak. „Az emberek azt remélik, ha valakivel beszélgetni kezdenek online, és az szerelmes lesz beléjük, akkor később, amikor találkoznak, már nem fogja érdekelni az elképzelt és a valódi közötti különbség. Ez nem igaz” – mondja ki határozottan Dan Ariely.
