„Nem járok 65 kiló feletti nővel, azok már mind túlsúlyosak” - Amíg a sekélyesség el nem választ
A legtöbb nő életében vannak olyan szakaszok, amikor szinte megszállottan foglalkoztatja a súlya. Sokunk bármit megtenne ilyenkor, hogy kisebb legyen a feneke, a hasa vagy a combja.
Ezeket láttad már?
Ahogy olvadnak a kilók, úgy nő az önbizalmunk, ám ezt egy perc alatt lerombolja az, amikor a szerelmünk nem úgy reagál, ahogy az nekünk igazán jól esne. Íme, néhány igaz történet a pasikról és a kilókról.
Állj rá a mérlegre, bébi!
„Az eset néhány éve történt, és akkoriban mindenfajta beképzeltség nélkül elmondhattam magamról, hogy az alakomat illetően bomba formában vagyok. Sehol egy kis párnácska, úszógumi, egyszóval tényleg semmi frusztrációm nem volt a testemmel kapcsolatban, sőt, nagyon büszke voltam rá! Mégis szöget ütött a fejemben, hogy az akkori barátom - akivel még csak néhány hónapja voltam együtt - egy haverokkal töltött este után megkérdezte, hány kiló is vagyok. Automatikusan rávágtam a több mint 170 cm-es magasságomhoz teljesen vállalható 58-at, de azért megkérdeztem, miért is kíváncsi a súlyomra. A válasz, amit kaptam, tulajdonképpen jel is lehetett volna, ha én tudom értelmezni, de sajnos vak voltam a szerelemtől és a barátom mondhatott volna bármit, akkor sem szakítottam volna vele.
Az volt a magyarázata ugyanis, hogy előző nap a barátaival beszélgettek a csajokról, és az egyikük megkérdezte, kinek hány kiló a barátnője, mert neki az a tézise, hogy 65 kiló feletti nővel nem jár, azok már mind túlsúlyosak. Később újra, meg újra visszatért az agyamba ez a mondat, és önkéntelenül is hozzátettem magamban, hogy a túlsúlyosak nyilván nem mutatnak jól a kirakatban... Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a férfi, akibe szerelmes voltam, mennyire tudni akarta, vajon én beleférek-e a 65 kg alatti ideálba. Borzasztó azzal szembesülni, hogy a saját pasid egy kirakatba szán, és nem önmagadért, hanem a pompás alakodért szeret főleg. Persze a kapcsolatunknak vége is lett, attól függetlenül, hogy belefértem a tutiba. Egy idő után az egész kapcsolat súlytalannak mutatkozott.” Kinga (32)
Hurrá, lefogyott a csajom!
„Az első munkahelyemen, köszönhetően a rendszeres stressznek, no, meg persze a saját lustaságomnak, fél év alatt felszedtem tíz kilót. Általában egész nap egy falatot sem bírtam bekapni, bezzeg, amikor este nyolckor hazaértem, azonnal becsúszott egy megapizza, ráadásul rákattantam a gumicukorra, cukros üdítőkre is, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy semmi sem jön rám a ruháim közül. Ez már önmagában egy nagy büntetés, hiszen mit is csináljak, kezdjem lecserélni az egész ruhatáramat?! Ráadásul nagyon zavarban voltam, amikor a barátommal meghitt együttlétekre került a sor. Éreztem, hogy már nem vagyok olyan magabiztos és oldott az ágyban, mint amilyen azelőtt voltam. Azt akartam, hogy kapcsoljuk le a lámpát, nem járkáltam előtte bugyiban többet. Ő nem említett semmit, ezért persze hálás vagyok neki. Elhatároztam, hogy komoly edzésbe és fogyókúrába kezdek, ez így nem mehet tovább! Három hónap alatt meg is szabadultam a súlyfeleslegemtől úgy, hogy minden reggel fél órát futottam munka előtt és nagyon megválogattam mit eszem. Szinte egyáltalán nem ettem kenyeret, de igyekeztem minél több levest, salátát enni, és odafigyeltem arra, hogy rendszeresen egyek egy keveset. Amikor végre lefogytam, fel mertem hozni a témát a kedvesemnek, és örömmel újságoltam, hogy újra a régi formámban vagyok. Ő kitörő örömmel válaszolt, és elmondta, hogy nagyon örül neki, hiszen így sokkal szexisebb vagyok. Na ekkor sértett vérig. Nem tehetek róla, de mélyen megbántódtam és valami megszakadt bennem.” Andi (28)
Odavagyok a testedért!
„A szerelmemmel, Zolival évek óta ismertük egymást, mielőtt járni kezdtünk. Általában csak nyaranta találkoztunk, hiszen mindketten egy nyári táborban dolgoztunk mint gyerekfelügyelők. Mikor megismerkedtünk, egy érzelmileg igen instabil kapcsolatban éltem, ezért nagyon le voltam fogyva. Emlékszem, mennyit mászkáltunk a táborban fürdőruhában, és folyton éreztem magamon Zoli tekintetét. Mivel tudta, hogy foglalt vagyok, nyíltan nem mert közeledni hozzám, de egyszer bevallotta, hogy odavan atletikus termetemért. Aztán teltek az évek,véget ért az akkori kapcsolatom, újra visszarázódtam a régi kerékvágásba, és az alakom is visszarendeződött arra, amilyen mindig is volt: kerekded, itt-ott husibb, de sportos. Eljött az újabb táborozás, és újra látva Zolit, mindketten rájöttünk, hogy egymással akarunk lenni. Az első csók után mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, el se hiszi, hogy megérintheti azt a bombázót, akiről évek óta álmodozik. Majdnem elnevettem magam, hiszen messze voltam már attól a kockás hasú, őzikelábú nőtől, akibe beleszeretett, de akkor rádöbbentem, hogy ő tényleg a lényembe szerelmes, nem pedig a testembe. Tudtam, hogy ő az igazi, hiszen az ő szemében mindig bombázó leszek!” Renáta (23)
Boldog, kerek anyuka
„Mindig is karcsú, sportos lány voltam, ám terhességem alatt 25 kilót híztam, és ehhez még hozzájött az is, hogy a hasamon nagyon megereszkedett a bőr. Szerencsére az első perctől imádtam anya lenni, ezért gyakorlatilag nem is tudatosult bennem, hogy teljesen megváltozott az alakom. Néhány barátnőm és egy-két családtag reakciója viszont megdöbbentett. Nyílt aggodalmukat fejezték ki, hogy vajon mi lesz most velem és a túlsúlyommal. Az egyiküktől még diétás könyvet is kaptam ajándékba! Szerencsére a férjem egy rossz szót nem szólt. Sőt! Imádta paskolgatni a popsimat, és odavolt két számmal nagyobbra nőtt melleimért is. Nem mulasztott el egy napot se, hogy elmondja, milyen szexi nő és milyen csodálatos anya vagyok, a vészmadarakra meg azt mondta, biztosan csak irigyelnek, amiért nekem van a világon a legszebb kisbabám. Azóta is hálás vagyok neki, hogy önbizalmat öntött belém és olyan érzelmi biztonságot adott, amiben nyugodtan kiélvezhettem az anyaság minden percét análkül, hogy aggódtam volna az alakom miatt. Csak két év múlva, a saját ritmusomban és a saját elhatározásomból kezdtem el szépen lassan visszafogyni. Nem vagyok robot!” Anita (29)
