Barátságból szerelem: „Testvérként nőttünk fel, végül ő lett a feleségem”

A lélekkutatás ősatyja, Sigmund Freud is elutasította az őszinte, szexuális érdeklődéstől mentes női-férfi barátság lehetőségét. Ennek ellenére sok-sok kutatás tér vissza a kérdéshez, hiszen a való életben sok-sok vegyes nemű barátságot ismerünk, amelyeknél a testiség nem merül fel. Egy friss amerikai egyetemi kutatás arra a következtetésre jutott, hogy szinte minden működő férfi-nő barátság kezdeti szakaszában legalább az egyik fél részéről igenis volt romantikus vonzalom a másik iránt, de ez az idők során elhalványult. Egyébként érdekes tény, hogy általában a férfiak engedik el könnyebben a testi vonzalmat, és ha nem kapnak pozitív visszajelzést a közeledésükre, akkor komolyabb lelki sérülés nélkül képesek barátságként folytatni a kapcsolatot.

Amikor barátságnak indul, de igaz szerelem lesz belőle

Továbbra is kérdéses ugyan, hogy létezik-e barátság nő és férfi között, az viszont biztos, hogy lehet igazi szerelem olyan kapcsolatból, ami csak barátságnak indul, sőt sokan a mélyebb lelki kötődés miatt valójában tartósabbnak, és intenzívebbnek is gondolják hosszú távon, mint a szerelem első látásra-típusú fellángolásokat. Mennyire igazolja mindezt az élet? Arról olvasóink mesélnek:

„A miénk inkább flörtölésből barátság, barátságból szerelem történet. Tizenhat éves korunkban ismerkedtünk meg, és első látásra nagyon megtetszettünk egymásnak, de akkor mindketten jártunk valakivel, így elsodort egymástól minket az élet. Aztán két év múlva újra találkoztunk, a fizikai vonzalom ismét nagyon erős volt. Járni kezdtünk, de mindketten épp hogy csak túl voltunk egy komoly kapcsolaton, és még nem voltunk kész egy újra, így egy hónap után elváltak útjaink. Viszont barátok maradtunk, és rengeteget lógtunk együtt. Ugyanaz volt a baráti körünk, hasonló zenéket hallgattunk, ugyanazokba a bulikba jártunk. Négy év telt el így, amikor - megint csak facérként - elcsattant egy csók egy fesztiválon. Kicsit be is voltunk csípve, jó volt a hangulat, nem gondoltunk semmi komolyra, csak játéknak vettük az egészet. Ám másnap este megint egymás karjaiban kötöttünk ki, és ez így ment egy hétig. Mire véget ért a fesztivál, rá kellett döbbennünk, hogy menthetetlenül szerelmesek vagyunk egymásba. Úgy látszik, akkor ért be a kapcsolatunk.” – Ancsa, 18

5 apróság, amitől sokkal jobb lesz a párkapcsolatod

„Egy hónap eltéréssel születtünk, 13 évig egymás mellett laktunk, egy óvodába, egy osztályba jártunk, együtt mentünk reggel a suliba, közös szülinapi zsúrokat tartottunk, lényegében olyan volt, mintha testvérek lettünk volna, de ha megkérdezték ki a legjobb barátom, gondolkodás nélkül őt mondtam. Aztán alighogy elkerültünk a gimnáziumba, ők elköltöztek, egyenesen Németországba. Egy ideig leveleztünk, de ahogy a kamaszoknál lenni szokott gyorsan találtunk más társaságot, pedig addig tényleg elválaszthatatlanok voltunk. Eltelt 10 év, egyetemre jártam, a nyári szünetben pedig pincérkedtem. Egyik estefelé bejött egy nagyobb társaságban, azonnal megismertem, a hangját, a mozdulatait. Olyan volt, mint egy villámcsapás, ha 13 évig nem szinte a testvérem lett volna, akkor azt mondhatnám, hogy szerelem volt első látásra. Nem mertem odamenni, szégyelltem, hogy csak ennyire vittem, ő meg igazi nagyviláginak tűnt. Oldalaztam, hátat fordítottam, de a mögöttük lévő asztalnál én szolgáltam ki, és muszáj volt a desszertet ajánlgatnom egy idős házaspárnak. Amikor megfordult, és rám nézett már könnyes volt a szeme, aznap megvárta velem a zárást, hajnalig beszélgettünk. Aztán beszélgettünk egész nyáron, aztán mielőtt visszament volna Németországba, elmondtam, hogy szerelmes vagyok belé. Nem ment vissza, ő a feleségem.” – Jakab, 30

„Mi évekig bizonygattuk a baráti társaságunkban, hogy mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy férfi-nő barátság igenis létezik. Én egy évtizedig kitartottam a középiskolai szerelmem mellett, később sajnos kiderült, hogy ő már a gimiben sem volt igazán hűséges, hát még később… Tamással az egyetemen ismerkedtünk meg, neki is volt barátnője, de szuper társaság jött össze, együtt buliztunk éjszakákon át, vagy készültünk a vizsgákra. Nekem furcsa módon nem egy másik lány, hanem ő lett a társaságból a legjobb barátom, tényleg bármikor számíthattam rá, és mindig képes volt megnevettetni, de soha nem gondoltam rá, hogy akár járhatnánk is, hiszen mindketten foglaltak voltunk. Aztán a diplomaosztó bulinkon ő már facér volt, és csak úgy mellesleg elmesélte, hogy évekig halálosan szerelemes volt belém. Egymás nyakába borultunk? Ugyan, én megsértődtem, mert úgy éreztem, hogy a barátságunk egy hazugság volt. Aztán elment ki-ki a maga dolgára, három hónapig nem láttam, dühös voltam rá, és elmondhatatlanul hiányzott. Az utóbbi győzött, írtam neki egy sms-t, hogy találkozzunk, de ez ne egy baráti sörözés legyen, hanem egy rendes randi.” – Petra, 28