Semmi pánik, a nemzetközi férfinap létezik! – Na de miért is fontos ez?
November 19-e a nemzetközi férfinap. Március 8-án minden évben akad néhány fanyalgó, aki a Férfinapot hiányolja, ami pedig létezik. Általában pont azok fanyalognak, akik azt sem akarják érteni, hogy a nőnap nem a virágról és bonbonról, hanem a nők jogairól és a női lét kihívásairól szól. Ahogy, ha már létezik, a férfinap is azért volna fontos, hogy beszéljünk arról, milyen férfinak lenni a világban.
Ezeket láttad már?
A férfinap 1992 óta létezik, 2009 óta november 19-én ünneplik, ahol ünneplik: világszerte 57 ország - köztük hazánk és számos Uniós tagállam - ismeri el sajátjaként. Azonban - szemben az ENSZ által is elismert nőnappal -, többnyire a kutya nem hallott róla. Pedig ugyanarra való, mint nőnap: megünneplendő a férfiak pozitív hozzájárulását a társadalomhoz, a közösséghez, a családhoz, a házassághoz, a gyermekgondozáshoz és a környezethez.
Az ünnep másik, nem kevésbé fontos célja pedig az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy olykor illene a férfiak jogaira, egészségére és jólétére is összpontosítani, hiszen az ő szociális, érzelmi, fizikai és lelki jóllétük és az azt érő kihívások sem elhanyagolandó kérdések.
A patriarchátus a férfiak többségének is rossz
Mert bár a nők azok, akik máig nyögik az évezredes elnyomás következményeit, a férfiakkal szembeni diszkrimináció is létező jelenség, amiről fontos beszélni, egyaránt érintve a szociális szolgáltatások, a társadalmi attitűdök és elvárások, valamint a jog területét.
Mert a nagy trükk az, hogy a nők elnyomásáért felelős patriarchátus, vagyis a férfiuralom a férfiak többségének is rossz. És ez a rossz ugyanúgy kisgyerekkorban kezdődik, ahogy a lányoknál: ez a katonadolog és a fiúk nem sírnak kultúrája, amely - szó szerint - életveszélyes hátrányokhoz vezet. Például valahova ide vezethető vissza, hogy a férfiak várható élettartama világszerte rövidebb, mint a nőké. Magyarországon a nőknél ez 82,9 év, míg a férfiaknál 77,2 év. Belátható, hogy egy közel tíz százaléknyi különbség nagyon nem mindegy. Ezért fontos érteni, hogy mi okozza.
A férfi privilégiumoknak igenis vannak hátrányai
Az, hogy a nők tovább élnek, egyrészt köszönhető annak, hogy a terhesség például nemcsak megterheli, de közben fel is újítja a szervezetet. De ennél is fontosabb lehet, hogy a nők gyakrabban járnak szűrővizsgálatokra és ritkábban egyedüli kenyérkeresők a családban.
A férfiak egészségmegőrzésének kihívásaira egy példa: esetükben például a HPV fertőzések, és az általuk okozott rákos elváltozások szűrése meglehetősen elhanyagolt terület. Olyannyira, hogy a legtöbben nem is tudják, hogy létezik ilyen kockázat, pedig ami azt illeti, minden évben 4-500 nő és ugyanennyi férfi hal meg olyan daganatban, amelynek kialakulásáért a HPV vírus a felelős. (A végbélnyílás körüli rákok 85 százalékát, a középgaratrákok 80 százalékát, és a péniszrákok 54 százalékát a vírus valamelyik magas kockázatú típusa okozza.)
Ehhez képest a férfiak HPV miatti daganatos megbetegedéseivel kapcsolatos ismeretek a köztudatban konvergálnak a nullához, ami aztán kihat az ingyenes védőoltás igénylésének arányaira is, bár ez meredeken javul, amióta az oltás minden gyereknek ingyenes és erősen javasolt. És mint az a fenti számokból látható, a közkeletű tévhittel szemben a fiúknál az oltás nemcsak arra való, hogy a lányokat ne fertőzzék, hanem arra is, hogy maguk ne haljanak meg tökéletesen kivédhető - az oltással tulajdonképpen teljesen felszámolható - daganatos betegségekben.
Az is jellemző, hogy a fiúknak sokáig nem is járt a 2006 óta elérhető, és a 12. évüket betöltött általános iskolás lányoknak 2014. óta ingyenes iskolai kampányoltás, ennek bevezetése viszonylag friss fejlemény. De beszéljenek a számok: Magyarországon az elmúlt években az éves szinten oltott lányok aránya átlagosan 80 százalék körül volt, míg a fiúk esetében - 2020-tól kezdve - ez az arány 68 százalék. (Az ingyenesség és az iskolai kampányok előtt a lányok átoltottsága 10% volt, a fiúké meg… Azt inkább ne firtassuk.)
Nem csak a szex veszélyes
A férfilét magasabb egészségügyi kockázatára keményen hatással vannak a nagyobb munkaterhek, az irreális, aránytalan szerepelvárások, és a kenyérkereső férfi mérgező ideája. Ehhez társul a másodrangú szülőség pusztító gyakorlata. Apa este hullafáradtan hazaesik, minőségi idő alig jut a családra, így apa rekreációs lehetőségei jóval korlátosabbak. Magyarul - a csecsemőgondozás nőkre nézve igazságtalanul nehezített időszakától eltekintve -, a férfiak kevesebbet pihennek, gyakran még a kétkeresős modellben is.
Persze, a láthatatlan munka oroszlánrészét még mindig a nők végzik, azonban fontos figyelembe venni a stressz-faktort, ami meg általában a férfiak esetében magasabb. (Az egykeresős modellben az alap munkahelyi stresszhez még inkább társul az egzisztenciális szorongás okozta feszültség: mi lesz, ha kirúgnak, megbetegszem és kiesek a melóból, ha nem leszek képes gondoskodni a családról?)
Az egzisztenciális szintű létfenntartás csak az egyik aránytalanság, amely a férfiakat jobban terheli. Nemcsak nőként rohadtul idegesítőek az Ó, apa vigyáz a gyerekre, amíg te itt vagy? De rendes tőle! - felkiáltások. Ha a férfiak megélhetik - és ha meg akarják élni - az apaságukat, ezek náluk is nagyon betalálnak, főleg, mert őket a kutya nem kérdezi, mennyire érzik igazságtalannak, hogy egy csomó mindenről lemaradnak a gyerekük életében, kevesebb tere van a mély kötődés kialakításának.
Hiszen az istenért, mennyi is az alap apasági szabadság Magyarországon? Bizony, ennek mértéke még ikergyermekek születése esetén is összesen tíz munkanap. Ez gyakorlati szinten nyilván az anyákkal szemben a legnagyobb kicseszés, de érzelmi szempontból az apákkal is legalább akkora.
És hát az ilyen szabályok egyben szemléletet is tükröznek: az apákra ma is másodrangú szülőként tekint a társadalom java, nekik sem a minőségi - vagy bármilyen - együtt töltött időből, sem a kötődést elősegítő, gyerek körüli feladatokból nem jár annyi, mint a partnerüknek. Igazából a többség szerint nem is képesek arra a gondoskodásra, amire a nők. Akik meg persze emiatt kiesnek a munkaerőpiacról, ahova az eltelt idővel arányosan egyre nehezebben jutnak vissza. Ami miatt az apák meg ugye szanaszét gürizik magukat. Na igen, ez egy igen jó példa arra, hogy az egyenlőség mindenkinek jobb.
Mérgező férfiasság
A fent sorolt jelenségek mind a mérgező férfiasság fogalmába tartoznak, de a kifejezés eredendően mindazt, a férfiakhoz sztereotip módon társított vagy tőlük elvárt attitűdöt és viselkedési módok összességét is jelenti, amelyek negatív hatást gyakorolnak rájuk magukra és a társadalom egészére is. A mérgező férfiassággal kapcsolatos üzenetek nemcsak oda vezethetnek, hogy a férfiak feljogosítva érzik magukat a nők elleni erőszakra, hanem oda is, hogy az erősebb kutya elvén egymást is elnyomják, bántalmazzák.
A toxikus vagy mérgező maszkulinitás fogalmát az akadémiai diskurzusban és a médiában folytatott vitákban a hegemón férfiasság azon, uralkodó aspektusaira használják, amelyek társadalmilag romboló hatásúak. Ilyen például a nőgyűlölet, a homofóbia és az erőszakos dominancia. Ezeket a tulajdonságokat tekintik mérgezőnek a társadalmi nemek (gender) sajátosságait kutató tudósok, akik részben ide vezetik vissza az erőszak egészségtelen, mégis általános tolerálását, beleértve a szexuális zaklatást és a családon belüli erőszakot.
Tolerálás alatt itt azt kell érteni, hogy a fiúk szocializációja sokszor az erőszakot is normalizálja. A fiúk már csak fiúk alapvetés összekötéséhez a zaklatással és az agresszióval nem is kell lóugrásokban gondolkodni, annyira nyilvánvaló a kapcsolat. És hát az is tény, hogy a fiúk nem simán verekszenek egymással, hanem bizonyos fiúk vernek bizonyos fiúkat, akiknek persze ezért nem illik sírni, mert azt csak a lányok szoktak, ugye. És minden menő sportoló, domináns hangadó és holdudvara mögött ott van legalább egy - de inkább sokkal több - béna, nyomi srác, akit emiatt szét lehet szívatni. Ja, és a fiúkat - menőségtől függetlenül - gyakrabban verik meg otthon is, mint a lánytestvéreket. Ez pedig bizony gyakran örökletes. Hiszen: Engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem!
És hogy mindezt megkoronázzuk: az öngondoskodás - lásd: HPV-szűrés - deficitjei és az érzelmi elfojtás összefüggésben állnak a férfiak olyan pszichés problémáival, mint amilyen a depresszió, a fokozott stressz és a szerhasználattal kapcsolatos zavarok. Nameg a nemi betegségek, hiszen a lányok kurvák és értéktelenek, ha sok partnerük van - persze mi számít soknak, és ki dönti ezt el -, de a fiúk esetében a társadalom egyenesen jutalmazza a legyet is röptében működést, kotont meg csak a buzik húznak, természetesen. És eleve, ki akar zokniban lábat mosni. Mert ugye a hagyományos férfi szerepelvárás szerint a férfiak kockázatkeresőbbek. (Mondjuk például a HPV ellen az óvszer sem véd, azt - és sok egyéb fertőzést - csak monogámiával - illetve, amire létezik, oltással - lehet kivédeni.)
Ha minden idevágó példát és bizonyítékot felsorolnék, akkor ez nem cikk lenne, de még csak nem is akadémiai székfoglaló, hanem doktori disszertáció. És tudjátok, mi a fiúkat és férfiakat érintő legnagyobb piszokság? Hogy minderről kábé csak a feministák beszélnek, közülük is kevesen.
Ezért mondom hát azt, ami emberi jogvédőként és humanistaként a tőlem elvárható minimum: ha a nemzetközi nőnapnak van létjogosultsága és jelentősége, akkor a nemzetközi férfinapnak is legyen legalább ugyanannyi. Mert az egyenlőség mindenkinek jobb. Boldog(abb) férfinapot, uraim!
