„Biztos ő is akarta...” - A nemierőszak-mítoszok sokkal nagyobb károkat okoznak, mint gondolnánk
Az igazságos világba vetett hitünk szerint a jó emberekkel csak jó dolgok történhetnek, így nem szívesen veszünk tudomást arról, ha ennek az ellenkezője történik. Ez csak egy példa abból a komplex halmazból, amiből az áldozathibáztatás eredeztethető, de számos olyan példa van még, amikor a nemierőszak-mítoszok csak még jobban padlóra küldték az áldozatot.
Ezeket láttad már?
A „16 akciónap a nők elleni erőszak ellen” globális kampánysorozat november 25-től, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjától december 10-ig, az emberi jogok világnapjáig tart. Célja, hogy felhívja a figyelmet a nők elleni erőszak különböző formáira és az áldoztatvédelem hiányosságaira. A nők elleni erőszak formái a szóbeli, a lelki, a testi, a gazdasági és a szexuális erőszak. Mindegyikkel kapcsolatban számos rosszindulatú tévhit kering, de a #metoo kirobbanása óta még inkább előtérbe kerültek a szexuális erőszakkal kapcsolatos áldozathibáztató megnyilvánulások. Ezek tisztázása érdekében Nyúl Boglárka szociálpszichológussal beszélgettünk, aki az ELTE-n védte meg doktori disszertációját, jelenleg pedig Olaszországban él és dolgozik. Érdeklődése akkor fordult az erőszak felé, amikor az érintettek nagy számával szembesült.
Mennyire gyakori a szexuális erőszak?
A módszertan függvényében, és a nagy látencia miatt a statisztikák eltérő eredményeket adhatnak. 2013-ban az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) egy sok országot felölelő reprezetatív kutatást készített. A 2014-ben publikált eredmények szerint európai átlagban a nők 11 százaléka tapasztalta meg a szexuális erőszak valamilyen formáját, és a nők 5 százaléka volt nemi erőszak áldozata. Azaz, minden tizedik, illetve huszadik nőről beszélünk, ami nagyon magas arány.
Mi a különbség a szexuális erőszak és a nemi erőszak között?
A nemi erőszak a szexuális erőszak egyik megnyilvánulási formája: olyan vaginális, anális vagy orális behatolással járó szexuális aktust jelent, amibe a sértett nem egyezett bele. Fontos kihangsúlyozni, hogy a kényszerítés nemcsak fizikai lehet, hanem például zsarolás vagy megfélemlítés formájában is előfordulhat. A szexuális erőszak ernyőfogalmába tartozik emellett minden egyéb, a szexualitással vagy a termékenységgel összefüggő erőszakos megnyilvánulás, azaz a szülészeti erőszak, a kényszerített abortusz, a fogamzásgátlás megakadályozása, a pornófilm nézésére kényszerítés és a zaklatás egyes formái.
Hogyan oszlik el a nemek aránya az áldozatok közt?
Egy 2003-as, szintén reprezentatív felmérés szerint az áldozatok 90 százaléka nő, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a férfiak is lehetnek áldozatok. Az elkövetők ebben az esetben is legtöbbször férfiak. Az erőszak elsődleges mozgatórugója nem a szexuális vágy vagy hiányérzet, hanem a másik feletti kontroll és hatalom gyakorlása, mely a gyakran „toxikus maszkulinitásnak” nevezett képben gyökerezik.
Milyen arányban tesznek feljelentést a sértettek?
– Nagy a szexuális erőszak látenciája, azaz az esetek jelentős részében a bűntényre sosem derül fény. Következésképpen azok nem jelennek meg a rendőrségi, bírósági nyilvántartásokban sem. A feljelentési hajlandóság országonként eltérő: becslések szerint Magyarországon csak minden 415. eset kapcsán van rá precedens. Számos tényezőtől függ az, hogy az áldozat tesz-e feljelentést, ilyen például a hatóságokba, az intézményrendszerbe vetett bizalom és az adott társadalom nemi erőszakkal kapcsolatos attitűdje. Ezért tűnhet a számok alapján úgy, hogy például Svédországban gyakoribb az erőszak, holott ez nem így van, csak ott az áldozatok közel 50 százaléka mer feljelentést tenni.
És a skandináv társadalmak tudatosabbak is a nemi egyenlőség terén…
Igen. Beszédes, hogy a felméréseknél a kérdésfeltevés módja sem mindegy: ha azt kérdezzük, hogy „vált-e már ön nemi erőszak áldozatává?”, sokkal kevesebben válaszolnak igennel, mint akkor, ha úgy tesszük fel ugyanazt a kérdést, hogy „volt-e már része olyan szexuális aktusban, amit nem akart?”
Mit értünk nemierőszak-mítoszok alatt?
A nemierőszak-mítoszok olyan, a nemi erőszak körülményeiről, elkövetőiről és áldozatairól szóló téves hiedelmek, amelyek funkciója a nemi erőszak igazolása, illetve elbagatellizálása. A szexizmus egy speciális formájának tekinthetők. Szexizmus alatt olyan előítéleteket értünk, amelyek alapján az egyik nemet (általában a nőket) alsóbbrendűnek tartják a másikhoz képest). Erősen összefüggenek a nőkre és a férfiakra vonatkozó társadalmi nemiszerep-elvárásokkal és nemi sztereotípiákkal, és támogatják a nemi erőszak fennmaradását.
Ezekre a hiedelmekre különösen jellemző az, hogy az áldozatra hárítják a felelősséget, a hangsúlyt pedig a tartózkodási helyére, az öltözködésére vagy az alkoholfogyasztására helyezik - ahogyan a 2014-es, „Tehetsz róla, tehetsz ellene” című, igencsak félrement rendőrségi videós tartalmak tették. Azért téves ez az elképzelés, mert a nemi erőszakok túlnyomó többségét nem éjjel, egy sötét sikátorban lányokra vadászó vadidegen, hanem egy, az áldozat által ismert személy követi el egy biztonságosnak hitt helyszínen, mondjuk az áldozat lakásán. A nemierőszak-mítoszok közé tartozik az is, hogy „az elkövető biztosan deviáns, pszichiátriai beteg személy, akin jól látszik, hogy veszélyes” - a valóságban azonban az elkövetőkkel kapcsolatban nem általánosítható semmilyen kórkép, és sokuk a társadalom szemében egy nagyon megbecsült személy.
A nemierőszak-mítoszok jelentősen befolyásolják az információfeldolgozásunkat is (például rengeteg múlik azon, hogy miként értelmezünk egy-egy esetet), így akadályozzák a nemi erőszakkal szembeni fellépést, vagy azt, hogy érzelmi támogatást nyújtsunk az áldozatnak. Tovább rontja a helyzetet, hogy a művészetben, a kultúrában és a mitológiában a nemi erőszakot gyakran romantizált formában, a „férfias” virtus megnyilvánulási formájaként ábrázolják. Ahogy a szocializáció során elsajátítjuk a társadalmi nemi szerepeinket, sajnálatos módon megtanuljuk ezeket a mítoszokat is.
Milyen tényezőkön múlik a nemierőszak-mítoszok elfogadása?
Leginkább a tradicionális, hierarchikus nemi szerepek elfogadásával függ össze. Minél jobban hisz valaki abban, hogy a nők és a férfiak esszenciálisan eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, és eltérő szerepeket kell betölteniük a családban és a társadalomban, annál nagyobb valószínűséggel fog egyetérteni a nemierőszak-mítoszokkal. Elterjedt tévhit, hogy ha egy nő (külsejében, hanghordozásában, viselkedésében) megfelel a hagyományos nemiszerep-elvárásoknak, azaz, „a helyén marad”, akkor a férfiaktól csak udvariasságra, lovagiasságra számíthat, és védelmet élvez az erőszakkal szemben.
Ezért vannak a nemierőszak-mítoszok elfogadói közt nők is, mert erre a hamis biztonságérzetre építenek. Úgy hiszik, hogy „ha jól viselkednek”, akkor nem erőszakolják meg őket, akit pedig megerőszakoltak, az nyilvánvalóan helytelenül viselkedett. A nők részéről a nemierőszak-mítoszok elfogadásának célja, hogy eltávolítsák magukat az áldozattól, és abba a hitbe ringassák magukat, hogy velük ez nem történhet meg. Elfogadásuk a férfiaknak is jól jön, mert nem kell attól félniük, hogy elkövetők lennének, hiszen nem felelnek meg a sztereotipikus „deviáns, beteg” férfi képének.
Sokszor nem reflektálunk arra a szintén erőszakos viselkedésre sem, amikor valaki úgy forszírozza a szexet, hogy a másik fél nem adott lelkes beleegyezést, csak egy „na jó, essünk túl rajta” választ. Magyarországon a 2016-os Eurobarometer reprezentatív felmérése szerint az emberek mintegy 50%-a úgy gondolja, hogy vannak esetek, amikor a szexuális együttléthez nem szükséges mind a két fél beleegyezése. Éppen ezért nagyon fontos lenne tudatosítanunk a beleegyezés kultúráját, miszerint mindkét fél lelkes, szabad akaratból hozott beleegyezése kell az együttléthez.
A nemierőszak-mítoszok elfogadása összecseng az igazságos világba vetett hittel is, miszerint „a jó emberekkel csak jó dolgok történnek”, és fordítva. Az igazságos világba vetett hit csökkenti a világ kiszámíthatatlansága miatt érzett szorongásunkat, azonban rendkívül káros az áldozatok megítélésére, és a nemi erőszak visszaszorítására nézve. Egyrészt elfedi azt, hogy bőrszíntől, kortól, társadalmi státusztól függetlenül bárki lehet nemi erőszak áldozata, másrészt pedig azt a benyomást kelti, mintha az áldozat tehetne az erőszakról, holott csakis az elkövető felelőssége és döntése az, hogy megtámadja őt.
NANE segélyvonal a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101
