Nem tabu vagy obszcén szimbólum többé: puncik a kortárs művészetben

A már említett vagina-szoba – vagy installáció – Cara Delevingne modell Los Angeles-i otthonában található. A csőszerű helyiséget akkor ismerhette meg a nagyközönség, amikor az házáról bemutató videót készített egy építészeti magazin. A sztár elmondása szerint elmélkedésre, alkotásra használja a rózsaszín szobát, ami a nappalijából nyílik egy titkos ajtón keresztül.

Delevingne-t és építészét, Nicolò Binit az Aliz csodaországban inspirálta a ház kialakítása során, ám ez a részlet inkább a Narnia Krónikáira hajaz: „a túloldalon egy mosógépen keresztül jössz ki, újjászületve, tisztán” – meséli a videóban nevetve a modell. És a puncis-tematikának itt nincs vége, a ház más részeiben is feltűnik a motívum.

A modell divatra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, gondoljunk csak a vastag szemöldökökre, amik népszerűvé tételében élen járt. Elképzelhető, hogy otthona elindít majd egy széleskörű vulva-trendet, azonban a motívum használatát nem ő kezdte el napjainkban. Az elmúlt években egyre gyakrabban felbukkannak vaginák a kortárs kultúrában: Reshma Chhiba például 2013-ban hozott létre egy puncis installációt egy egykori női börtönben. A művész egy 12 méter magas vaginát épített, amibe be is lehetett sétálni. Célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a patriarchátus nőkre gyakorolt hatásaira.

2011-ben pedig a brit Jamie McCartney állította ki a Great Wall of Vagina című művét, amihez több, mint 400 nő nemi szervéről készített öntvényt. A művész célja elmondása szerint a szexedukáció népszerűsítése volt.

A puncik a popkultúrában is évek óta jelen vannak, gondoljunk csak Janelle Monáe Pynk című számának klippjére. A ruhadarabot tervező designer, Duran Lantink az utolsó pillanatban csatlakozott a klip alkotóihoz, így régóta érlelődő koncepciót nem sejthetünk a nadrágok mögött. A végeredmény viszont magáért beszél!

Kétségtelen, hogy a női nemi szerv ábrázolásának nagy múltja van a dizájn és képzőművészet terén, egészen a prehisztorikus időkig nyúlik vissza. Az évezredek folyamán nagyon változatos megítélés alá esett a szimbólum: egyes korokban tisztelték, ünnepelték, máskor pedig cenzúrázták és igyekeztek elkerülni a megjelenését. Napjainkban talán egyensúly kialakulását láthatjuk, hiszen egyre több vagina-ábrázolás jelenik meg a környezetünket elborító fallikus szimbólumok – mint például a városok képét uraló égbetörő épületek - mellett. Ez annak a kifejezése is lehet, hogy egyre növekvő figyelemmel fordul a társadalom a női képzőművészek, dizájnerek felé.

A folyamatot sokáig lassította, gátolta, hogy egyes női alkotók ellenálltak a műveik vulvaként való értelmezésének. Georgia O’Keeffe például folyamatosan tagadta azt az 1920-as években szárnyra kapott felvetést, miszerint virágos festményei valójában puncikat ábrázolnak.

Zaha Hadid építész szintén hevesen ellenállt, amikor a katari Al Wakrah stadionját női nemi szervvel azonosították. Felháborodva kommentálta a feltevést: „minden vagina, amin lyuk van? Ez nevetséges!”

Anish Kapoor ellenben egyszer kijelentette a Dirty Corner címet viselő, Versaillers-ban is kiállított monumentális acél művéről, hogy az a királynő nemi szerve. Ezt azonban – nem meglepő módon - később visszavonta.

A művészet és a műtárgyak szabadon értelmezhetők, mindenki úgy interpretálja a látottakat, ahogyan szeretné, azonban a női testet gyakran olyannyira szexualizálják, fetisizálják vagy tárgyiasítják, mintha élettelen dolog, tárgy lenne. Az, hogy alkotók elkezdték szabadon használni a vagina-szimbólumot ellensúlyozza ezeket a kívülálló-nézőpontokat, felszabadítóan hat. Ugyanakkor fontos, hogy női – vagy feminista - alkotókról van szó: teljesen másképp hatna, ha egy férfi hírességről derülne ki, hogy az otthonában van egy vaginát imitáló helyiség.

Szerző: Dózsa Kamilla