A munkamánia korának leáldozott, az emberek tartalmas életre vágynak
A világjárvány és a negyedik ipari forradalom csak olaj volt a tűzre. Fellázadtak a munkavállalók az elavult munkahelyi kultúra ellen. Globálisan is felpörgött egy olyan munkahelyellenes mozgalom, aminek hatására egy tartalmasabb élet és rugalmasabb jövő képe körvonalazódik.
Ezeket láttad már?
Miközben minden jel arra mutat, hogy lassan minden beáll a járvány előtti kerékvágásba, a munka világában egyre többen utasítják el a klasszikus értelemben vett visszatérést. A járvánnyal járó munkabeszüntetések óriási elégedetlenséget szültek, aminek hatására a munkavállalók inkább a magánéletükre összpontosítanának a karrier helyett. Az emberek csalódottak, milliók hagyták el a munka világát, intettek búcsút a napi rutinnak, többórás ingázásnak, alacsony béreknek, és a cégeknek egyre nagyobb gondot okoz a munkerő pótlása.
A Reddit Antiwork aloldalán többen is arra buzdítanak, ne hagyjuk, hogy életünket teljesen leuralja a munkánk, vegyünk részt a rendszer és a jelenlegi munkakörülmények felszámolásában. A jelenségre a virológusok is ráerősítenek, miszerint fel kell ismernünk, a járvány előtti alapállás sodort bele minket a pandémiába, és ha nem gondoljuk újra eddigi elavult szokásainkat, további kihívások várhatnak ránk.
Hogyan változtatta meg a járvány a munkához való hozzáállásunkat?
Tízből négy ember már legalább egyszer váltott szakmát és helyezkedett el más területen, ráadásul különböző okokból minden tizedik munkavállaló most is ezt tervezi. Azoknak, akik már elhagyták korábbi szakterületüket, közel fele a jobb fizetésért hozta meg ezt a döntést; 29 százalék az izgalmasabb feladatok reményében, és ugyanennyien a munkahelyi kiégés miatt, amit sorrendben az új képzettség megszerzése miatt történt pályaváltás követ (19 százalék).
Tizenhét százalék azok aránya, akiknek valamilyen okból megszűnt a munkahelye és nem találtak munkát az eredeti szakmájukban. Közel ennyien vannak azok, akiknek ellehetetlenültek a munkavégzéshez szükséges feltételeik, vagy a koronavírus-járvány miatt megszűnt az állásuk, leállt a szektor, ahol addig dolgoztak – fejtette ki kérdésünkre Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR-igazgatója.
„Lehet, hogy nincs egészségbiztosításom, de sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Mióta felmondtam, együtt reggelizem a gyerekekkel és én viszem őket az iskolába. Az első hetekben be sem kapcsoltam a laptopot, amire tíz éve nem volt példa” – írta egy Reddit-felhasználó, aki több mint 276 ezer lájkot kapott üzenetére és a mellé csatolt felmondására.
A munka társadalmi hatásaival és kulturális szerepével foglalkozó szakértő szerint nem meglepő, hogy a járvány idején robbant ki a munkamániások lázadása. A pandémia csak olaj volt a tűzre, már benne volt a levegőben a kiégés veszélye. „Drasztikus változásokon megyünk keresztül, talán itt az ideje lelassulni, megtalálni önmagunkat, élvezni az életet. Nemcsak az élethez és a munkához való hozzáállásról van szó, testünk is másképp reagál a stresszre, a depresszióra vagy a párkapcsolatra” – fejti ki véleményét Benjamin Hunnicutt, az Iowai Egyetem történésze, aki szerint az emberek ma már nem hiszik el, hogy a munka több volna, mint a céljaink elérésének eszköze, mivel nem látnak értelmet vagy célt a munkájukban.
Életünk meghatározó tényezője
A ma ismert munka fogalma az ipari forradalom vívmánya. Ez volt az a pont, mikor a munka elvált az otthoni léttől és az életünk meghatározó tényezője lett. Bár már a XX. század elején is voltak hangok, miszerint a jövőben több bérért és kevesebb munkaidőben dolgozunk. A neves közgazdász, John Maynard Keynes az 1930-as években azt jósolta, hogy 2030-ra heti tizenöt órát dolgozunk majd. Ehelyett a nagy gazdasági világválság óta a negyvenórás munkahét az általános. Pedig a technológiai vívmányoknak köszönhetően már régen letérhettünk volna erről az útról.
Míg több generációt az elvárásokkal teli, de kifizetődő álommunka gondolata nevelt fel, addig ma már ezek nem hívószavak a szabad és teljes életre vágyók körében. A Guardian által megkérdezett szakértők szerint már a milleniál generáció is rosszabb anyagi helyzetben van, mint a szüleik, a növekvő árak és hiteltartozások miatt pedig még kisebb esélyük van a gyarapodásra, mint elődeiknek. Ez az egyre valósabbnak tűnő, nem túl vonzó jövőkép, ami miatt a fiatalok már a világjárvány előtt kiábrándultak a munka világából, és a helyzet várhatóan csak súlyosbodni fog.
A megváltozott munkakörülmények vagy a munka hiánya felnyitották az emberek szemét, van élet a munkán kívül is. Legyen az egy séta a parkban vagy olvasgatás egy kávézóban. Felértékelődött az „énidő”, az empátia és a családi programok fontossága. Többekben megfogalmazódott, hogy soha többé nem akarnak olyasmiért dolgozni, amiben nem hisznek vagy amit utálnak. Vannak, akik a visszafogottabb, de nyugodtabb élet mellett döntöttek, míg mások korábban nyugdíjba vonultak vagy a társadalom számára hasznosabb munkát vállaltak. Az idő szelét a cégek is érzik, egyre többen hajlandóak valamilyen szintű kompromiszszumra. Napról napra bővül azon vállalkozások listája, amelyek bevezetik az otthoni munkavégzést vagy a négynapos munkahéttel való kísérletezést. Ezek mind olyan megoldások, amik nincsenek befolyással a hatékonyságra, mégis növelik az alkalmazottak elégedettségét vagy a nemek közötti egyenlőség esélyét.
A munka mai formáját a különböző iparágak szereplői, különböző háttérrel rendelkező alkalmazottai is megkérdőjelezik. Ezért a munka területén zajló forradalom mellett ma már a törvényhozók sem mehetnek el szó nélkül, egyre több kormány asztalán napirend pont a fizetett családi és egészségügyi szabadság vagy a harminckét órás munkahét bevezetése. A változás mellett szólnak a környezetvédelmi szempontok is, a rövidebb munkaidő miatt csökken a karbonlábnyom, ami hozzájárul például az EU-s fenntarthatósági irányelvek betartásához.
A munkahelyi szabályok változtatása
A leginkább szembetűnő változás a home office-szal kapcsolatos. Miután a cégek és a dolgozók is megtapasztalták, hogyan tudnak a lehető leghatékonyabban működni a home office és a hibrid munkavégzés keretei között, mostanra már a távmunka egyes formáinak lehetősége jelentős arányban alapvető igénnyé vált a munkavállalók részéről. Az otthonról történő munkavégzés opciója a munkavállalói elvárások részét képezi számos területen, és egyre kevésbé értelmezhető juttatásként, kiváltságként.
A hosszabb távú stratégiák kialakításánál viszont sok esetben nem a teljes home office munkavégzéssel terveznek: az utazási támogatások gyakoriságának változása azt mutatja, hogy a munkáltatók elmozdultak a teljes home office-tól a hibrid munkavégzés irányába – ezzel elősegítve a kollégák személyes munkahelyi jelenlétét. A tömegessé váló otthoni munkavégzés tapasztalatai rámutattak a megfelelő teljesítményértékelés és a bizalom fontosságára – ha a munkaterület nem indokol más eljárást, a megfigyelések különböző formája helyett érdemes a munkavállaló produktumát, az elvégzett munkáját vizsgálni, és ez alapján értékelni.
Az új normák
A négynapos munkahét elterjedése valószínűleg még várat magára Magyarországon: a hozzá szükséges szervezeti kultúrát meg kell teremteni, ami sok időt igényel, hiszen látható, hogy az elmúlt másfél év pozitív tapasztalata sem volt elég: a heti ötszöri napi nyolcórás, irodában töltött munkaidő megszokása és elfogadottsága hosszú évtizedekre nyúlik vissza, és a felülírására is több időre lesz szükség – mondja az állásportál HR-vezetője.
A Harvard Business School kutatása rámutat, hogy a jövőben amellett, hogy általánosan elfogadottabb lesz az otthoni munkavégzés, egyre többen fognak rendszeresen nagyobb szüneteket tartani a munkájukban, és egyszerűen csak megpróbálják élvezni az életet, ami hosszú távon a munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly kialakulásához vezet. Hosszú távon a cégek is belátják majd, hogy nemcsak költséghatékonyabb, de nem is dől össze a világ, ha nem irodaházakban töltik az embereik az idejüket.
Elképzelhető, hogy a jelenség csak átmeneti, a dolgok még visszatérhetnek a megszokott mederbe. Az mindenesetre biztató, hogy a világjárvány véglegesen megváltoztatta az emberek munkához való hozzáállását. A munkavállalók nagy része úgy érzi, a jelenlegi gazdasági rendszer nincs felkészülve a jövőre. Bármikor jöhet egy újabb járvány, aminek hatására újra elveszíthetik munkájukat – és ezzel együtt megtakarításaikat.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es októberi lapszámában jelent meg.
