Mire jó a pletyka?

Képzeld el azt a szituációt, hogy mérhetetlenül szerelmes voltál egy srácba a suliban, aki aztán egy nálad csinosabb lánnyal kezdett el randizni. Néhány hónappal később azonban barátnőnk azzal a hírrel állít be, hogy a fiú bizony igen rosszul bánik a barátnőjével, és emellett folyton félrelép. Bár ez olyan pletyka, amelynek továbbadása rombolja a szóban forgó lány hírnevét, a fiúéról nem is beszélve, rengeteg olyan pozitív hatása van, amely adott esetben sokkal fontosabb. Ha ugyanis neked lényegesen romlott az énképed amiatt, hogy a fiú annak idején nem téged választott, most örülhetsz a szerencsédnek, hogy nem keveredtél kapcsolatba egy ilyen alakkal. Azonnal rájöhetsz arra is, hogy talán a fiú egykori választásában nem is az számított, melyik lány a csinosabb, hanem az, kit lehet könnyebben befolyásolni. Ráébredhetsz, hogy veled biztosan nem lehetne így bánni. Ezáltal máris jelentősen nő az önbizalmad, miközben részvétet is érezhetsz egykori vetélytársad iránt. Ergo: nem csak bölcsebbé váltál, de saját magadat is értékesebbnek látod, és azon a lányon is megesik a szíved, akit egykor a pokolba kívántál.

A sztárokról úgy beszélünk és olvasunk, mintha ismernénk őket, így a róluk szóló pletykákat is előszeretettel fogyasztjuk. Hogy ebben mi a jó? A hírességek sorsán keresztül saját egyéni problémáinkkal is szembesülhetünk, és megoldási lehetőségeket is kapunk. Olyan fontos dolgokon gondolkodhatunk el, amelyek minket is érintenek, de nehéz lenne róluk nyilvánosan beszélnünk. Eltekintve bizonyos aspektusaitól, a sztárok élete is hasonló dolgok mentén zajlik, mint a miénk - házasság, válás, gyerekvállalás, alkoholizmus, félrelépés -, vagyis csupa olyan örömteli és nehéz történés van benne, aminek a nyilvános kitárgyalása a mi életünket, döntéseinket is befolyásolhatja. Arról nem is beszélve, hogy a sztárok csillogó világa már nem lesz olyan vonzó számunkra, mint volt az esetleg 100 évvel ezelőtt, amikor az információáramlás nem volt ilyen gyors, ez pedig megerősítheti identitásunkat, erőt adhat annak elviselésére, hogy nekünk sosem lesz 10 ezer dolláros ruhánk. Mert legalább nem lesz címlapfotó abból, ahogy pattanásosan, tréningnadrágban veszekszünk a pasinkkal a nyílt utcán.

Azt azért ne! Ha kizárólag azért adunk át egy pletykát, hogy gonoszkodhassunk, nem cselekszünk helyesen. Ahogyan akkor sem, ha nem követjük a pletykálás alapszabályait, vagyis: nem ellenőrizzük a tényeket, mielőtt továbbadjuk az információt, vagy olyasmit mesélünk valakinek, amiről elvárjuk, hogy ne tudódjon ki. Ha egyvalakinek elmeséltük, számítanunk kell rá, hogy ő is el akarja majd mesélni másnak. Esetleg akkor is, ha megkértük, hogy ne tegye. Mindig gondoljuk végig, mi sülhet ki abból, ha egy történetet továbbadunk valakiről másoknak. Ha kizárólag bántjuk vele a többieket, vagy érdekessé akarunk válni mások szemében, tartsunk komoly önvizsgálatot.