Miért nem vagy elégedett? Lehet, hogy nem a jelenben élsz!

Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő – a pillanat, amelyben élsz! (Tatiosz)

A jelen pillanat attól a legértékesebb, hogy csak ebben tudjuk megélni az örömöt, amire vágyunk. Azt nem lehet a múltban vagy a jövőben megélni. Ott csak emlékezni, vagy vágyódni lehet iránta. Megélni csak a jelenben lehet.

Mindannyian arra vágyunk, hogy minél több öröm legyen az életünkben. Ezért viszont csak a jelenben tudunk tenni. Ha nem vagyunk a jelenben, akkor sokkal kevesebb örömteli pillanat lesz a mindennapjainkban. Mindannyian küzdünk ezzel, hiszen a felgyorsult világ, az információ és inger áradat, a sok tervezés, mellette a múlt hatásai, könnyen vihetnek el bennünket a múlt világába, vagy épp a jövőbeni vágyott állapotba.

Rengeteg apró hibát követünk el ezzel kapcsolatban nap, mint nap. Kezdve a reggeli készülődés pillanataival, amikor tervezünk, előrébb járunk már a napban gondolatban, ahelyett, hogy csak átadnánk magunkat egy kávé, vagy a reggeli zuhany élvezetének. Ez egy ajándék lehetne saját magunknak és mennyivel nyugodtabban indulna így a nap.

Este hazatérve is sokszor kapjuk magunkat azon, hogy még mindig a kollégánkkal történt vitán rágódunk és nem tudunk a saját megnyugvásunkra, a családdal eltölthető minőségi időre figyelni.

Akkor sem akarunk a jelenben lenni, ha nem vagyunk jó helyen. Ezzel szembesülni sokszor fájdalmas. Ezért inkább kimenekülünk a helyzetből, csak hogy ne kelljen szembenézni vele. Ilyenkor feleleveníthetjük a régi szép pillanatokat, vagy épp vágyódhatunk egy jövőbeni remélhetőleg sokkal jobb helyzetbe is. Hiszen ha az adott közegben nem érezzük jól magunkat, akkor még gondolatban sem akarunk ott lenni.

Ezzel pedig a saját tisztánlátásunkat is aláássuk. Szabotáljuk. Szép lassan leszokunk arról, hogy figyeljünk a környezetünkben zajló eseményekre, jelenségekre, aminek az is lehet a következménye, hogy sokszor veszélybe, kellemetlen szituációkba is sodorhatjuk magunkat.

A jelen pillanatot meg tudjuk élni egyedül, magunkkal, illetve másokkal kapcsolódva is. Mindannyian vágyunk arra mélyen legbelül, hogy ezek a kapcsolódások örömteliek legyenek, ezt azonban megint csak a jelenben lehet megélni. Ezek lesznek később azok a pillanatok, amikre jószívvel, szép emlékként fogunk tudni visszaemlékezni. Ezekre a pillanatokra mondhatjuk később azt, hogy ÉLTÜNK. Ha nem vagyunk teljes figyelmünkkel, önvalónkkal a pillanatban, az a kapcsolódás minőségét fogja rontani.

Jó tanácsok:

1. A mostani zajos, pörgős világból, mindenképp érdemes időnként kiszakadni, elcsendesedni. Ezt a típusú életet a végtelenségig nem lehet élni. Hiszen fárasztó, kiveszi minden erőnket. Ilyenkor pedig jelez a test, hogy már nem bírja. Túl sok az, ami éri.
2. A beszélgetések alkalmával nézzük a társunk szemébe, tegyük le a telefont, kapcsoljuk ki a tévét, fókuszáljunk teljes figyelmünkkel rá.
3. Zárjunk ki minden egyéb külső tényezőt, és koncentráljunk arra, amit épp csinálunk. Bármi is legyen az.
4. Figyeljük azokat a hangokat, illatokat, ízeket, amiket érzékelni tudunk. Érezzük, hogy süti a nap az arcunkat, érzünk egy virágillatot, halljuk a madárcsicsergést, vagy épp egy szép tájat.
5. A gyerekek és az állatok közelében sokkal könnyebb nekünk is a jelenben lenni. A játék természetessége segít bennünket ebben.
6. Az ének, a tánc is kiváló módja lehet annak, hogy visszatérjünk a pillanatba.

Gondolatok, melyek könnyen kizökkentenek a jelenből:

„Az idő majd megoldja.”

Nem fogja. Amíg a múlt eseményei nincsenek feldolgozva, addig az azokhoz kapcsolódó fájdalom, hiány, bármelyik pillanatban elvihet bennünket a jelenből gondolatban.

Vágyódás arra, mi lett volna, ha…

Semmilyen más pillanatban nem tudunk cselekedni csak a jelenben. Kár azon sopánkodni, mi lett volna ha. Az a pillanat elszállt és már nem jön vissza többé. Ezt el kell tudni fogadni. Le kell zárni azt a helyzetet úgy, ahogy végetért.

Bárcsak úgy alakult volna…

Nem alakult úgy. Ami történt, megtörtént. Úgy, ahogy történt. Azon változtatni nem lehet. De a bennünk lévő érzéseken igen és érdemes is. Akár azon is, ami egy korábbi eseményhez kapcsolódik.

Ne azért akarjuk megélni a dolgokat, hogy majd az életünk végén elmondhassuk, hogy volt benne minden, hanem azért, hogy a jelen pillanat izgalmas és szívet melengető legyen számunkra.

A MOST van. Most tudunk cselekedni, kimondani, megköszönni, belevágni, szeretni, merni. Ha ezeket nem tesszük meg a jelenben, akkor ezek lesznek azok a dolgok, amiket később bánni fogunk, amiért majd haragudni fogunk magunkra és másokra.

Meg lehet tanulni a jelenben élni. Le lehet csendesedni, magunkra vagy épp a másikra figyelni teljes fókusszal. Ezzel pedig minőségi kapcsolódásokban, örömben, figyelemben, szép pillanatokban gazdag életünk lehet.