Minden férfi mocsok lenne?

A párválasztás tudattalan érzelmekből indul, és erre építkezik. Azaz mindig olyan embert keresünk, aki a mi működési mintázatunkhoz illeszkedik. Ez amolyan puzzle, azaz csak egy szűk réteggel vagy kompatibilis. De honnan erednek ezek az érzelmek? Talán nem meglepő, hogy a gyermekkorunkból hozzuk őket, elsősorban a szüleinktől.

Ismerős az a helyzet, amikor akár te, akár egy barátod, barátnőd rendre ugyanolyan partnert választ? Ugyanazok a problémák és viták jönnek elő, mint a korábbi kapcsolatban? Mindez nem véletlen. Amiben felnövünk, azt látjuk nap, mint nap, azt tesszük a magunkévá. Látjuk, hogy szüleink hogyan kezelték a feszült helyzeteket, és a mi eszköztárunkba is ezek a módszerek kerülnek bele, hisz nincs más minta a szemünk előtt. Ez aztán később válhat zűrössé, amikor felismerjük szüleink megoldatlan problémáit a saját kapcsolatainkban. Azonban a kilépés sokszor csak átmeneti megoldássá válik, hisz másfajta férfit nem tudunk kezelni, nem tudunk bánni vele, mert arra nincs eszközünk. Ezért eshet meg, hogy valakit minden párkapcsolatában elhagynak, megcsalnak, átvernek, esetleg bármilyen módon bántalmaznak.

Így sajnos azt kell mondjam, valódi véletlenek nincsenek, az életünkbe betoppanó lovag hozhat szerelmet, lángolást és szenvedélyt, de számolnunk kell azzal, hogy a rózsaszín köd felszállta után szembesülni fogunk a régi, megoldatlan feszültségekkel.

Ám mégsem kezelhetetlen a helyzet, a megoldás ugyanis csak rajtad áll!

Miután hosszútávon csak a te mintádhoz illeszkedő férfi léphet az életedbe, így ha elégedetlen vagy, esetleg sok csalódás ért már, érdemes a mintádon változtatni. Persze ez nem csupán döntés kérdése, mivel, ahogy említettem, ezek tudattalan érzelmek, folyamatok. Ennek feltárására, elemzésére és átdolgozására hasznos a pszichoterápia, mely lassú folyamat, de az önismeret útján mindig érdemes elindulni. Segíthet az is, ha a családi helyzettől függően, a szüleiddel való viszonyon tudtok közösen az ősökkel javítani. Ez talán meglepően hangzik, de a tőlük kapott minta folyamatosan változhat, akár felnőttként is, bár tény, hogy ettől még gyermekkorunk élményei nem törölhetők el. Ugyanakkor ez visszafelé is elsülhet, mert ha a szüleinktől továbbra sem a meleg, elfogadó, odaforduló viselkedést kapjuk, hanem csak a teljesítményről és a saját problémájukról, sérelmeikről szóló mantrákat, addig mi hiába döngetjük a kapukat. Pszichoterápiában azonban ez nem történhet meg, ott olyan közeget teremt a szakember a számunkra, amelyben gyermeki énünk ítéletektől mentesen dolgozhatja fel és írhatja át korai életünk történéseit.