Mikor ne kérj bocsánatot?
Ne kérj bocsánatot, ha úgy érzed, nem vagy hibás
Nincs annál dühítőbb bocsánatkérés, mint amelyik egy vesszővel és a "de" szóval folytatódik. Ha csak ilyet tudnál megfogalmazni, inkább ne mondj semmit, mert ezzel csak tovább bántod a másikat. Ilyesmi két esetben szokott előfordulni: ha tudod, hogy vaj van a füled mögött, és a másik megbántódott, de nem tudod elfogadni, hogy a történtekről csak te tehetsz. Ilyen van, nem?! Persze. Mondjuk, a másik figyelmetlen volt, erre te elveszítetted a türelmedet, és ráförmedtél, ő meg elszomorodott. Ilyenkor szokott jönni a kényszer, hogy azt mondd: "ne haragudj, hogy kiabáltam, de te meg…" Itt az a kérdés, hogy miért kérsz bocsánatot? Nyilván nem kell magadra vállalnod más hibáját, ugyanakkor, ha megbántottad, és ezt sajnálod, kérj bocsánatot ezért. A fenti esetben mondd azt: "ne haragudj, hogy kiabáltam.". Ha ezt őszintén bánod, akkor a másik is sokkal nyitottabb lesz tovább beszélni a történtekről, és fölvállalni a felelősséget azért, amiben ő hibázott.
Ezeket láttad már?
A másik eset, amikor tényleg semmi rosszat nem követtél el a másik ellen, de ő arra akar rávenni, hogy bocsánatot kérj. Ne menj bele ebbe a játékba, ne kérj bocsánatot a másik túlérzékenysége, manipulatív viselkedése miatt. Ne segíts neki abban, hogy áldozatszerepbe helyezze magát. Ha azon kapod magad, hogy bizonyos emberi kapcsolataidban olyasmikért kérsz bocsánatot, hogy lemerült a telefonod, elhúzódott egy tárgyalásod, megbetegedtél, valami máshoz lenne kedved, mint a másiknak, akkor érdemes felülvizsgálnod az adott kapcsolatot, mielőtt más veszi át a kontrollt az életed felett.
Ne kérj bocsánatot, ha nem bántad meg a dolgot
Természetesen te is lehetsz egy kapcsolatban a manipulatív fél. Például akkor, amikor kizárólag azért kérsz bocsánatot, mert nem szeretnéd, ha a másik haragudna rád. Vagyis, nem bántad meg a dolgot, nem gondoltad végig, miért tetted vagy mondtad azt, amit, nem érzel bűntudatot azért, mert fájdalmat okoztál a másiknak, hanem egyszerűen csak nem szeretnéd, ha rossz viszony lenne köztetek. Ez egyfajta üres bocsánatkérés, ami könnyen lehet, hogy még tovább fogja mélyíteni közted és az általad megbántott személy között a konfliktust. De az biztos, hogy felszabadultabb nem lesz a bocsánatkérésedet követően. Persze rávághatja, hogy rendben, felejtsük el a dolgot, ezzel pedig elősegíti, hogy lerázhasd magadról a felelősséget. Kérdés, hogy hosszútávon ez a te személyiségfejlődésedet segíti-e.
Ne kérj bocsánatot, ha sajnáltatni akarod magad
Még ha csúszva-mászva, sírás közepette, valóban megbánva a dolgot kérsz bocsánatot valakitől, akkor sem indulhatsz ki abból az alapvetésből, hogy próbálkozásodat siker koronázza majd. Vagyis, mielőtt bocsánatot kérsz, tisztában kell lenned azzal, hogy a másik esetleg nem bocsát meg, és ezt el is kell tudnod fogadni. Még egy rémes hiba után is érdemes inkább napokat gondolkodni, hogy a megfelelő módon és indítékkal kérj bocsánatot, mint azonnal hadjáratot indítani a másik jóindulatának visszaszerzéséért, aztán magadat sajnálni, ha ő elutasít. A másiknak azt kell látnia rajtad, hogy bármit megtennél azért, hogy eltöröld az ő fájdalmát, nem pedig azt, hogy a saját fájdalmadra és veszteségedre koncentrálsz. Nem kell elhallgatnod, ha számodra is borzasztó fájdalmat okoz az, amit ellene tettél, de a fókusz ne azon legyen. Nem kell Canossa-járást kezdened, ha valaki világosan értésedre adta, hogy most nem tud megbocsátani, vagy gondolkodnia kell még, akkor ezt tartsd tiszteletben, te se ostorozd tovább magad, de ne is viselkedj úgy, mintha téged kellene sajnálni. Ha ki kell békülnötök, úgyis ki fogtok.
