„Meglepett, milyen rendetlen, pedig nagyon ad magára" - 4 pár őszinte vallomása az összeköltözésről
Bizonyos alapszabályokat nem árt észben tartani, más dolgokat pedig ajánlatos alaposan átgondolni mielőtt összebútorozunk valakivel, mert ez már bizony egy komoly dolog. Vannak azonban olyan apróságok is, amik csak akkor kerülnek felszínre, amikor már meghoztátok a nagy döntést. Hallgasd meg mások történeteit, hátha okulsz belőlük!
Ezeket láttad már?
Együtt élni lehet egy álom, de lehet egy rémálom is, és egyáltalán nem biztos, hogy azoknak, akik szerelmesek egymásba, mindenképpen együtt kell lakniuk. Gondolj csak Salvador Dalí és múzsája és szerelme, Gala Dalí történetére, akik arról voltak híresek, hogy a férj, ha meg akarta látogatni szerelmét, bejelentkezett egy légyottra.
Gábor (24 éves) és Timi (22 éves) nyolc hónapja laknak együtt
Gábor: Timivel már egy éve jártunk, amikor összeköltöztünk, és azt hittük, teljesen simán fog menni ez is, hiszen addig zökkenőmentes volt a kapcsolatunk. Csak aztán kiderült, hogy reggel nem lehet hozzászólni, amíg a kávéját meg nem itta, különben harap, és hogy a fürdőszobában mindenütt az ő kencéi vannak. Egy élet nem elég, hogy mindent elhasználjon - megszámoltam, tizenöt rúzsa van! -, mégsem dob ki semmit. Ó, és ennek ellenére persze az én borotvámat használja. Viszont, amikor vasárnaponként a pirítósa illatára és a mosolyára ébredek, az fantasztikus érzés! Ilyenkor egész nap összebújunk a kanapén és filmeket nézünk.
Timi: Az első este kiderült, hogy Gábor nem bírja elviselni az éjszakai krémem illatát. De annyira nem, hogy le kellett cserélnem egy másikra, pedig három éve azt használtam. Számomra a legmeglepőbb pedig az volt, hogy neki eddig életében még soha nem kellett főznie. Egy kenyérszeletet nem tudott egyenesen levágni! Ezen voltak kisebb vitáink, mert ő meg akart győzni róla, hogy a főzés a nők dolga. Azóta már kísérletezik, és múltkor egy nagyon finom rántottát készített. Mivel hétköznap mindig ő kel előbb, én már csak arra ébredek, hogy egy gyengéd puszival búcsúzik és a kávém - pont úgy, ahogy szeretem - ott gőzölög a konyhapulton.
Mariann (28 éves) és Tibi (34 éves) három hónapja élnek együtt
Mariann: Mi még csak próbálgatjuk a közös életet, de már megdöbbentett, hogy Tibi milyen rendmániás. A konyhája igazi high-tech "játszótér", ahová én szinte csak külön engedéllyel térhetek be. Persze mindezért kárpótolnak a lélegzetelállító vacsorák, amikkel szinte naponta lep meg.
Tibi: Bevallom, meglepett, hogy Mariann milyen rendetlen, pedig nagyon ad magára. A ruháit és a vizes-kávés poharakat viszont szanaszét hányja. Most volt a szülinapja, amire kapott tőlem egy hatalmas szekrényt és megkértem, hogy ezentúl minden ruháját szépen pakolja el! Hát, majd meglátjuk.
Zoli (25 éves) és Zsuzsa (26 éves) két éve élnek együtt
Zsuzsa: Imádok Zolival élni, de múltkor viccesen végiggondoltam, hogy az elmúlt egy hónapban kétszer találkoztunk volna, ha nem laknánk együtt. Neki a munkája volt sok, nekem vizsgáznom kellett, és szinte csak felkeléskor és lefekvésnél láttuk a másikat. Mégsem éreztem a hiányát, mert ha együtt élsz valakivel, elég ha csak egy percre látod, máris megkapod a napi szeretetfröccsödet.
Zoli: Korábban, amikor még külön éltünk, a legtöbb konfliktus abból adódott, hogy olykor a munkám miatt nem tudtunk eleget találkozni. Ez az összeköltözéssel megváltozott, jóval kevesebbet veszekszünk, és paradox módon egyszerre több lett a szabadságunk és az együtt töltött időnk is.
Klaudia (19 éves) Endi (21 éves) fél évig éltek együtt
Klaudia: Imádom Endit, kiskamasz korunk óta járunk, de az együtt lakást nem tudtuk kezelni. Endi hetente jár bulizni a haverjaival, és nem tudtam alkalmazkodni ahhoz, amikor becsiccsentve hazaért hajnali háromkor és még beszélgetni szeretett volna, miközben én alig láttam ki a fejemből. Ő későn fekvő, én korán kelő típus vagyok. Ez alatt a fél év alatt többet veszekedtünk, mint valaha, így végül külön költöztünk.
Endi: Én összeköltöztem egy haverommal, Klau pedig visszament a szüleihez. Azóta ismét minden rendben, heti négy-öt romantikus randink van és a hétvégéket is szinte mindig együtt töltjük, de nem kell olyan szinten alkalmazkodnunk egymáshoz, amire még nem vagyunk elég érettek. Majd talán pár év múlva újra megpróbáljuk!
