Miért olyan szépek a nyári románcok, ha tudjuk, nem tartanak örökké?

Hosszabbak a nappalok, esténként is langymeleg a levegő, virágok és gyümölcsök illatát hozza a szellő, a természet pedig ontja magból a buja zöldeket és színeket. Önfeledten csevegünk, egyfolytában nevetünk, zenés-táncos programokon örült módjára táncolunk vagy éppen elmélyülünk egy-egy naplementében.

Valamiféle szabadságérzet és enyhe bizsergés száll meg minket ilyenkor, elmúlik a rossz kedv, szépnek tűnik a természet és a világ.

Ebben a felszabadult, kisimult állapotban háttérbe szorulnak a mindennapok gondjai, nyitottabbak vagyunk és pozitív a kisugárzásunk is, amit nem tud nem észrevenni a hasonlóan felszabadult ellenkező nem, szerelem, mámor és kaland ígérete úszik a levegőben.

Lenge ruháinkból könnyen kivillannak az izmos vádlik, szép vállak, formás combok és dekoltázsok. Két bátortalan vagy éppen kacéran összevillanó tekintet és máris elkezdődött egy röpke románc.

"Az életet gömbölyűen kell élni", hangzik el egyik kedvenc filmemben, és ha nem vár otthon senki, akkor pedig miért is ne engednéd át magad egy életre szóló élménynek, hosszú sétáknak, mámoros óráknak és pár édes csóknak? Miért ne tölthetnéd fel a boldogság tankodat télire az élmények, a napsütés és a vitaminok mellett?

Mert ezek azok az élmények, amelyek megédesítik az életet, ezekből csemegézünk a majd a hideg, téli estéken és ezeket meséled majd a gyerekeidnek vagy unokáidnak több évtized múltán. "Amikor a nagymama meglátta azt a fess tengerész kadétot… " kezdődik majd a mese, aminek minden szavát kíváncsi gyermekhad szívja magába. Hát ha még előkerül egy-egy régi belépő vagy megsárgult fénykép is!

Ezek azok a nyári románcok, amiről mindenki álmodozik, amiért megdobban a szíved minden év június elsején és akkor is, amikor a bőröndbe csomagolsz a nyaralásra.

A tengerparton sétálni édes kettesben, a fűben fekve együtt csodálni a csillagokat, hintában ülve álmodozni a jövőről, ahogy végig csorog az olvadó fagylalt kedvesed állán és megtörlöd egy zsebkendővel, ahogy a vízből kiszaladva csurom vizesen ölelitek át egymást, a "túl szép, hogy igaz legyen" tölti be a teret.

Álomszerű és csábító, ki ne vágyna erre? És legtöbben meg is tapasztaljuk életünkben legalább egyszer és időnként, sokszor csak titokban, eszünkbe jutnak azok a gondtalan napok és hosszan elnyúló mosoly ül az arcunkra.

Álomszerű igen, mert ezek a történetek nem a mindennapokban játszódnak és csábító, mert csupa mesés pillanattal ajándékoznak meg. Kiszakadás a hétköznapokból, a való világból, a megszokottból, hátrahagyva a szokványost a meseszerűért. Amikor végre te lehetsz a királylány vagy épp a délceg lovag, aki elnyeri úrnője szívét, ellovagoltok a naplementében és pár napra valóságosnak tűnik a boldoganéltekamígmegnemhaltak.

A nyári románcok szépsége és mámora épp annak köszönhető, hogy tiszavirág életűek, egyik pillanatról a másikra csöppennek az életedbe és éppoly gyorsan is érnek véget. Csak az élet napos oldalát, a szépet és a kedveset éled meg, nem rondítják be az elvárások, a mindennapok, az anyagiak és a munkahelyi gondok.

Talán mindketten tudjátok, hogy nincs értelme, mert nagyon mások vagytok, mert hatalmas távolság választ el, vagy még az anyanyelvetek is különböző, de az utolsó pillanatig tervezitek az édes viszontlátást és a "jövőre veled, ugyanitt"-et. Könnyes búcsú, nagy ölelés, az autóban ülve is integetsz és visszafele nézel egészen addig, amíg alakja elmosódik a távolban és a sarkon befordulva örökre elveszik a szemed elől.

És lehet, hogy szíved hölgye vagy lovagja közelébe sem ér annak a képnek, akivel le tudnál élni egy életet, de ott és akkor, ami köztetek történt, az varázslatos és éppen elég ahhoz hogy életre szóló kedves emlékké váljon.

Persze tartjátok a kapcsolatot, levelet írtok, chateltek, videóztok, ami még egy ideig fenntartja az illúziót, a közös emlékezés pedig újra és újra lángra lobbantja lelkedet. Ám ahogy múlik az idő, halványulnak az emlékek, míg egy napon örökre búcsút mondtok egymásnak.

Ha lenne recept, így szólna:

ÖRÖK EMLÉK KÉT FŐRE

Végy két idegen embert, lehetőleg nyáron, a strandon vagy a tengerparton és küldd feléjük ámor nyilát, majd tereld haza őket külön-külön.

És ez így van jól, jár a felnőtteknek is a mese. Csak azt ne felejted el, hogy a mese végén bezárul a képes könyv és mindenki békével tér nyugovóra.

Éld meg a kalandot, szívd magadba minden pillanatát, raktározd jól el, majd tedd be a megfelelő kamra polcra az emlékeid közé.

A könnyed nyári románcok épp erre valók: színt vinni a hétköznapokba, virágba borítani a szívedet és örök emléket képezni két embernek, nem pedig arra, hogy együtt tervezzetek az elkövetkező ötven évre.

Tehát ne szomorkodj, csak élvezd ki minden pillanatát. Hazatérvén pedig gondolj mindarra a jóra és szépre, amit ebben a pár napban megéltél és légy hálás, hogy megadatott, hogy ennyi élménnyel telt meg az idei nyaralásod.

Aztán már csak előre nézz, ne vissza és adjanak erőt a nyári emlékeid az új évre.

Szeretettel,

Bilics Tímea – Önismereti mentor, a tudatos társkeresés szakértője

www.bilicstimea.hu