Miért nem kívánja a pasi a szexet?

Nyilván vannak benne jó tanácsok, és az önsegítő könyvek egy része tényleg segíthet, de azt hiszem, nem árt velük vigyázni, mert még ha szakemberek írták is őket, sokszor agyzsibbasztóan tele vannak tömve információval, és ha rossz pillanatodban olvasol belőlük, teljesen összezavarhatnak. Szóval, csak módjával használjuk őket, én azt mondom. Persze, nem ár, ha maga az a tény, hogy a kapcsolatokon lehet és kell is folyamtosan dolgozni, belénk rögzül, ehhez pedig tényleg segítséget nyújtanak ezek az írások. Amit pedig a minap olvastam a szexről, egészen hosszan elgondolkodtatott.

Arról volt ugyanis szó, hogy milyen okai lehetnek, ha a férfi nem kívánja a szexet. Erről már azért is érdemes elgondolkodni, mert minden tele van azzal a problémával, hogy a nőknek folyton fáj a fejük, meg eleve kevesebbet akarnak szexelni, a férfiaknak viszont máson sem jár az eszük stb. Ezeknek a fele baromság, és nem igazán tükrözi a valódi helyzetet. Jó, legyen úgy, hogy a nőknek általában tényleg alacsonyabb a libidójuk, de legalábbis a férfiak többet panaszkodnak, ha keveset szeretkezik velük a párjuk. Vagyis, aki mondjuk nő, és az a gondja, hogy éppenséggel többet szeretne szeretkezni, mint a pasija, nem sok helyen tájékozódhat arról, mit tegyen. Megnyugtatásban pedig végképp nem lehet része, hiszen - amennyire végigböngésztem a netet - még a lélekápoló fórumok többsége is azt tanácsolja, nézzünk a körmére alacsony vággyal rendelkező férfi partnerünknek, mert vagy megcsal, vagy pornófüggő vagy nem szeret.

Nyilván tényleg fura, ha egy párkapcsolatban élő férfi feltűnően keveset kívánja a szexet, de azért lehet más módszereken is gondolkodni, mielőtt a torkának ugrunk. És itt most speciel nem a lélegzeteállítóan szexi fehérneműre gondolok. Persze azzal is lehet és kell is olykor-olykor megörvendeztetni partnerünket, de ha azt vesszük észre, hogy egy ideje csak mi flörtölünk vele, csak mi nézünk rá "úgy", csak mi búgjuk a fülébe, hogy "nincs kedved ágyba bújni?", akkor álljunk le egy kicsit. A férfiak tényleg szeretik, ha a nők is kezdeményeznek. Kiábrándító, amikor valaki mindig csak beleegyezik a szexbe a pasijával, de sosem bújik elő belőle a vadmacska. Ám ha a nő folyton vadmacska, akkor az egy idő után bizonyos férfiakat "kifordíthat" önmagukból, és - mivel a nő férfias - nőiesen kezdenek viselkedni, vagyis csökken a libidójuk. A könyv szerint a férfi ilyenkor befogadóvá válik, miközben neki kellene a behatolónak lenni. (És nem csak abban az értelemben...). Ez pedig hosszútávon azt eredményezheti, hogy a pasink - miközben maga sem érti, mi is történik vele - fokozatosan elveszíti érdeklődését a szex iránt. Valahogy nem kíván már meg minket olyan hévvel, hiszen befogadóból behatolóvá váltunk, ami őt passzivvá teszi. Ez pedig, beláthatjuk, tönkretehet egy párkapcsolatot. Vagyis, ha úgy érezzük, nekünk több kedvünk van a szexhez, mint a partnerünknek, akkor figyeljük meg, nem lépünk-e föl túlságosan erőszakosan.

Sajnos a sztereotípiák mindenkire hatnak, így a férfi, mivel az ő agyába is beleültették, úgy gondolja, neki mindig késznek kell lennie a szexre, ezért sokan sosem mondanak nemet, ha a nő kezdeményez. Még akkor sem, ha éppen semmi, de semmi kedvük hozzá. Ha ez sokáig így megy, a pasi kifejezetten rettegni fog, mikor a csaja ismét lágy zenével, sejtelmes fényekkel, combfixben várja otthon, miközben szégyelli is magát, amiért ilyen "béna" lett. Egy idő után pedig sajnos mindegy lesz, hogy a barátnő erotikusan túlfűtött, olyan teste van, mint egy Playboy-sztárnak vagy álomszép babaarca; a férfi nem fogja kívánni.

a úgy érezzük tehát, hogy túl sokszor kezdeményezünk, lassítsunk kicsit a tempón, és várjuk meg, míg a férfi kezdeményez újra. Éreztessük vele, hogy befogadók vagyunk az irányába, és férfiasnak látjuk őt, akit nem leteperni kell, hanem inkább megvárni, míg ő teper le minket.