Miért nem hagyta el, ha annyira rosszul bánt vele? - egy bántalmazott nő a bántalmazó kapcsolatokról

A napokban az egyik Manson és Evan Rachel Wood kapcsolatától szóló cikk alatt igen érdekes kommenteket olvastam. Egy fiatal férfi például feltette a kérdést, hogy amennyiben a színésznővel ilyen rosszul bánt a rocksztár, hát miért nem hagyta ott? Rendkívül furcsának találom, amikor olyan emberek fűznek efféle kommentárokat a cikkekhez, akik vélhetően sosem éltek bántalmazó kapcsolatban. Ugyanis amennyiben így lett volna, szinte biztos vagyok benne, hogy nem hagynák el ilyen szavak a szájukat.

Én éltem. Ezért ezeket a sorokat most főként azoknak az embereknek dedikálom, akik úgy tesznek ilyen megjegyzéseket, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy milyen is ilyen helyzetben lenni. Nekik felvázolnám: csak nagyon szélsőséges esetekben nem igaz az, hogy valaki azért jön össze egy másik személlyel, mert szimpatizál vele valamilyen módon. Lehet szó akár szerelemről első látásra, vagy kémiáról de nyilvánvalóan még rengeteg okot felsorolhatnánk. Legtöbbször a bántalmazó nem az első hetekben "mutatja ki a foga fehérjét", hanem szépen lassan, ahogyan elmélyül a kapcsolatunk. Ezáltal már bennünk is sokkal mélyebb érzelem alakult ki a másik iránt: legyen szó szeretetről, vagy akár szerelemről.

Miért nem szakít, ha ennyire rosszul bánik vele? Az első ,,csapást sok minden kiválthatja: legyen szó féltékenységről, vagy bármilyen veszekedésről, de semmi sem ok a bántalmazásra. Amikor először megtörténik (akár a lelki terror, a fenyegetés, és extrémebb esetekben fizikai bántalmazás - de sok esetben ez egymásra épül szépen lassan), fel sem fogjuk, hogy mi történik velünk. Kezdjük ott, hogy aki éppen mellettünk van, vagyis a párunk, valószínűleg az egyik legfontosabb ember számunkra a világon. Tehát az első ilyen szituáció után érezhetjük úgy, hogy ha akarnánk sem tudnánk kilépni a kapcsolatból.
Amennyiben többször is elszenvedünk efféle abúzusokat, sokszor már nem, hogy ki akarunk lépni, hanem úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a hibásak – ezáltal pedig nekünk kell változtatnunk. Az sem segít a helyzeten, hogy a bántalmazó fél ezt legtöbbször el is hiteti velünk, hogy mi tehetünk az egészről, hiszen ha másképp csináltuk volna ezt meg azt, akkor ez nem következett volna be. Ez egy nagyon komplex pszichológiai folyamat, ami ilyenkor lejátszódik az emberben. De mint korábban említettem, a szeretetünk nem feltétlenül csökken ezek miatt a dolgok miatt, akármennyire is rossz ezt kimondani.

Az én személyes példám pedig szintén választ adhat a kérdésekre, ugyanis sajnos ilyen is előfordul. Az én volt párom egészen egyszerűen nem engedte, hogy szakítsak vele. Öngyilkossággal fenyegetett, vagy éppen azzal, hogy a rólam készült félmeztelen képet szétosztogatja az iskolám előtt, ahova éppen azon a héten iratkoztam be. Utólag természetesen már én is okosabb voltam, és vertem a fejem a falba, hogy miért nem csináltam valamit, de egyszerűen abban a helyzetben képtelen voltam ésszerű döntéseket hozni. Én nagyon fiatal voltam, amikor ez történt, de nem gondolom, hogy pár évvel később másképp kezeltem volna. Olyan dolgokat kellett átélnem 2,5 év alatt, amiket a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnék, hogy megtapasztaljon.

Miért nem kér segítséget? Természetesen ezzel sincsen feltétlenül tisztában egy olyan ember, aki nem élt még ilyen kapcsolatban (remélem, hogy SOHA nem tapasztalja ezt meg). Sok esetben azonban a bántalmazott fél nem mer beszélni ezekről. Van, hogy megsajnáljuk: a bántalmazó egyből megbánja tetteit, esedezve bocsánatot kér, és ígéri, hogy soha többé nem fordul elő. De képbe jöhet itt is a fenyegetés, ezáltal a lelkedre köti, hogy nem mondhatod el senkinek mert valami rossz dolog fog történni.

Sajnos aki ilyen helyeztbe kerül, sokszor egy ördögi körben találja magát, amiből rendkívül nehéz kiszállni. Kívülről, a kapcsolat teljes egészét nem ismerve mindenki lehet okosabb, de kár úgy ítélkezni, hogy mit sem tudunk az egészről.

Mit tegyek, ha áldozat vagyok, de nem merek róla beszélni?

Ez nagyon ijesztő helyzet. Teljesen érthető, ha félsz. A bántalmazók a félelmet használják fel arra, hogy az áldozataikat újra és újra használni tudják. A zaklatás és a zsarolás is bűncselekmény. Neked pedig jogod van a védelemhez és a szabad, félelemtől mentes élethez. Érthető, ha nehéz segítséget kérni. Rendben van, ha időt adsz magadnak, és fokozatosan teszed ezt. Például egyik nap kipróbálod, hogy anonim módon beszélsz róla, majd máskor valaki nagyon közeli emberrel, és így tovább, amíg el nem jutsz oda, hogy segítséget tudj kérni. Mert annak a felismerése, hogy bántanak téged, az első lépés. Ha már látod, jó úton jársz.

Ide fordulhatsz segítségért:

Íme a segítő szervezetek, akikhez bizalommal fordulhatsz, ha felismerted a jeleket, és úgy érzed, hogy bántalmazó kapcsolat áldozata vagy:

1. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) civil szervezet segélyvonala bántalmazott nőknek és gyerekeknek: 0680-505-101. Szerda kivételével hívható minden hétköznap este 6 és 10 óra között. További információ: nane.hu.
2. A szexuális erőszak túlélőinek fenntartott vonal pedig a 0630-9825469 számon érhető el péntekenként 10-től 2-ig. További információ: nokjoga.hu
3. Az állami ellátórendszer részeként működő Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) bántalmazottaknak fenntartott segélyvonalát bárki 0-24 órában ingyenesen hívhatja az ország bármely pontjáról: 0680-20-55-20. További információt a bantalmazas.hu oldalon találsz.
4. Az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáiban az ország 7 pontján személyes tanácsadás is kérhető az ott dolgozó jogi szakértőktől, pszichológusoktól és szociális munkásoktól. A szervezet elérthetősége további információkért és anonim online tanácsadásért: segelyszervezet.hu/anonimtanacsadas