Miért jó betegnek lenni?
Alapvetően azt gondolnánk, hogy betegnek lenni kifejezetten rossz. Az ember mindennapjait megkeserítik a tünetek, olykor orvostól orvosig jár, mert nem találják a baj forrását, és gyógyszereket szed, amelyeknek mellékhatásai lehetnek, ráadásul még drágák is. Mindez nem hangzik túl rózsásan.
Ezeket láttad már?
Azonban, ha mögé nézünk a jelenségnek, rájöhetünk, ennek is megvan a jó oldala.
Ha valaki a környezetünkben beteg, azt segítjük, sajnáljuk, odafordulunk felé, támogatjuk, és szinte mindent elnézünk neki, hisz "szegény beteg, nem tehet róla". De sokszor pont ez a célja a betegségnek. Lehet, hogy ha az illetőnek nem lennének tünetei, akkor csak szürke egérnek érezné magát, akire senki nem kíváncsi, aki nem érdekes, akit nem "ugrálnak körül".
Ez a jelenség sokszor megfigyelhető gyerekeknél. Ha anya vagy apa sokat dolgozik, elhanyagolják őt, jóval több figyelem irányul a tesóra, akkor a gyerek könnyen "menekül" betegségbe, és ezután a szülők azonnal őt helyezik a középpontba. A célját tehát eléri, azaz betegnek lenni kifizetődő.
Fontos leszögezni, hogy mindez nem tudatos, nem döntés kérdése. Senki ne gondolja, hogy a kisgyerek eldönti uzsonnázás közben, hogy másnapra jól belázasodik, és máris minden jóra fordul. Mind a gyerekekben, mind a felnőttekben tudattalanul megy végbe ez a folyamat.
Jellemző példa az anyós rosszulléte. Általában a fiús anyukák lesznek rosszul, amikor gyermekük bejelenti, hogy az idei karácsonyt az anyós által utált kedvesével tölti. Valahogy a mamák némelyike szeret ilyenkor ájulásközeli állapotba kerülni. Persze a fia nem hagyja egyedül, hisz hogy telhetne nyugodtan bármilyen ünnep ilyen körülmények között. A leendő frigy pedig máris egy torpedótámadás áldozata lett.
Persze a helyzet valóban nehéz, mert a betegség, a tünet, a rosszullét valós. Tényleg átélik a szenvedést az alanyok, valóban belázasodnak, felmegy a vércukorszintjük, szédülnek, egyebek. De a másik oldalnak sem könnyebb, hisz azzal, hogy legyint az egészre, nem oldódik meg a probléma, sőt, előfordulhat, hogy olyan helyzetben sem segít, ami akár életveszélyessé is válhat. Semmiképp nem javaslom hát, hogy mostantól mindenre fogjuk rá, hogy csak előnyt akar kicsikarni a betegséggel. Ennek eldöntését inkább bízzuk szakemberre!
A megoldás tehát a betegen múlik, hisz ő kompenzál valamit. A kérdés, hogy szembe mer-e nézni ezzel a ténnyel, vagy egyáltalán szeretné-e megoldani, képes-e együttműködni a környezetével, a szakemberekkel, vagy egyszerűbbnek találja a jól bevált módszert, annak ellenére, hogy ez neki is szenvedést okoz.