Honnan tudod, hogy igazi egy szerelem vagy csak áltatod magad?
Másokon azonnal fölismerjük, magunkon néha képtelenek vagyunk. Sokszor mindenütt ezt keressük, de ha megvan, letagadjuk. Vagy éppen félünk, hogy elveszítjük, ellopják mégis világgá kürtöljük, hogy a birtokunkban van. Ez nem találós kérdés, ez a szerelem.
Ezeket láttad már?
Irracionálisan, abnormálisan viselkedünk és túlreagáljuk a dolgokat. Az érzés ellen nem tehetünk semmit, rosszul gondoljuk, ha azt hisszük, létezik az a fajta szerelem, amit hidegvérrel kezelhetünk, amit okosan megtervezhetünk.
Csak az igazit!
A szerelem azért egy nagyon érdekes állapot, mert amikor benne vagyunk, tökéletesen föl tudjuk sorolni, milyen jellemzői vannak, amikor viszont csak keressük, vagy csak hisszük, hogy megtaláltuk, minden olyan zavaros és kibogozhatatlan. Pedig csak két egyszerű kérdésre kellene felelni: arra, hogy vajon a partnerünk szerelmes-e belénk és hogy mi szintúgy szerelmesek vagyunk-e őbelé.
Erre mindenképpen azonnal rá kell vágni, hogy igen, vagy legalábbis belül érezni kell, hogy így igaz, még ha vonakodunk is bevallani. Ha már ezen a két kérdésen őszintén lamentálnunk kell és gyomortájékon valami nyugtalankodás indul el, ne ringassuk magunkat illúziókba. Sajnos a biztonságvágy, a félelem az egyedülléttől, a kiábrándultság vagy a kényelmesség néha éppolyan elvakulttá tehet minket, mint a szerelem.
Persze hiheted azt, hogy boldogan lehet élni azzal is, akibe nem vagy szerelmes és elviekben lehetséges is barátságon alapuló kapcsolatot fönntartani, de akkor számolj azzal, hogy valamelyikőtök életébe betoppanhat a nagy érzelem, és akkor borul minden. Szerelem ellen nincs védőoltás, az egyetlen védelmet az adhatja, ha - még akár tizenöt év együttélés után is - van mihez visszatérnünk, ha tudjuk, hogy hiába kecsegtet egy régen nem ízlelt izgalommal valaki más, valaki új, a velünk élő emberbe mi valaha olyan őrülten szerelmesek voltunk, hogy azért érdemes ellenállni a kísértésnek. Ha ezeket az erőteljes érzelmi alapokat nem fektettétek le egy kapcsolatban, az sosem lesz megingathatatlanul erős. Vagyis: bármennyire dühítő is, hogy remeg a térdünk, elakad a hangunk és a keringési rendszerünk összeomlani látszik, ha csak meglátjuk közeledni a szerelmünk alakját, az első hetekben ennél ne adjuk alább.
Bele a közepébe?
Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy érzelmeink valódiak és viszonzottak, már tényleg semmi sem állíthat meg minket a "lejtőn", melynek alján szerencsés esetben egy boldog élet, szerencsétlen esetben a teljes kétségbeesés áll. Sokszor látni ugyanis olyan párokat, akikről - természetesen csak a külvilág - számára ordít, hogy nem valók egymáshoz, ők mégis vakon rohannak egy kapcsolatba, összeköltözésbe, házasságba.
De ha te vagy éppen egy ilyen viszonyban, vajon honann tudhatod, hogy helyesen cselekszel-e, ha mondjuk egy életre elköteleződsz? Először is, szinte mindig intő jel az, ha fejest ugrotok egyből a közepébe. Statisztikailag nagyon kevés az olyan szerencsé pár, akik néhány hónap ismeretség után házasodtak össze, és kapcsolatuk tartósnak bizonyult.
Persze, van kivétel is. De a kivételbe azok az emberek tartoznak, akiknek megismerkedésük előtt nem egyetlen életcéljük volt az "igazi" megtalálása, akik még sietve sem forró fejjel mentek bele a dologba, hanem inkább egyszerűen csak olyan biztosak voltak az érzéseikben, hogy mi sem volt természetesebb, mint a házasság. Nyilván ezeknek a pároknak a környezete is egyértelműen támogatta a döntést.
Aggodalomra akkor van ok, amikor a két szerelmesen kívül szinte mindenkinek ellenérzései vannak a kapcsolatot illetően, illetve akkor, amikor bizonyos problémákat egyértelműen a szőnyeg alá söpörnek a felek. Nagyon fontos tehát, hogy még a legészvesztőbb szerelemben is próbáld meg egy kicsit kívülről is szemlélni a dolgokat. Ha sokan aggódnak érted, igyekezz kideríteni, miért.
Ez nagyon nehéz lehet, hiszen eleve megbántva érzed magad, amiért egyesek nem osztoznak az örömödben, de nem szabad, hogy ellenségnek tekintsd azokat, akik esetleg csak segíteni akarnak. Te is tudod, hogy a szerelmet nem akadályozhatja meg úgysem semmi, ha valaki neked lett teremtve, nem fog eltéríteni tőle semmi. Viszont lehet, hogy kívülről nézve hirtelen tekintetbe veszel néhány olyan dolgot is, amit a rózsaszín ködön kereztül magadtól nem vettél volna észre, és racionálisabban meg tudod ítélni, milyen is valójában a másik ember és a kapcsolatotok.
Emellett fontos, hogy már a kapcsolat legelejétől észrevedd, milyen esetlegesen nehézségek adódnak a viszonyban. Sajnos nem ritka, hogy olyan súlyos problémákat, mint az alkoholizmus vagy az, hogy a másik tulajdonképpen nem egyedülálló, nem támogató, egyszerűen semmibe veszünk a szerelem mindenhatóságára hivatkozva, és csúnyán ráfázunk. Sajnos ez nem vicc! Nem egy olyan emberről hallottunk már, aki az esküvő időpontját is kiötölte már, mikor partnere még be sem adta a válási papírjait előző házasságában...
Próbáld meg számba venni, hogy mik azok a dolgok, amikért szereted a másikat és mik azok, amik ellenére szereted. Ha túl sok az utóbbi, akkor könnyen lehet, hogy csak túlfűtött érzelmi állapotodban látod a másikat tökéletes partnernek, de amint elmúlik a kezdeti lángolás, kiábrándulsz belőle. Mindenképpen föl kell tudnod sorolni, hogy miért tiszteled a másikat, hogy miért szereted emberként is. Az nem elég, ha egyszerűen csak azért, mert vágysz rá, és vele akarsz lógni minden szabad percedben. Ha kedvesedben azokból az értékekből, amelyek alapján te barátaidat választod ki, egy hangyáni sincs meg, biztos, hogy nem lesz hosszútávú a viszony.
Ok az aggodalomra?
Mi van akkor, ha a fentieket megvizsgálva, aggódni kezdesz, vajon lehet, hogy tényleg nem az igazi az, akiért most éppen úgy odavagy? Nyilván nem kell azonnal szakítanod. Ha lelkileg vagy fizikailag nem vagy veszélyben, akkor adj időd magadnak. Még egy papíron tökéletes társ esetében is érdemes azt az íratlan szabályt betartani, hogy előbb töltsetek egy évet együtt, és aztán fordítsátok komolyra a dolgokat. Ha igazán szeretitek egymást, ez az idő nem vész kárba, csak erősít az érzelmeiteken.
Ha házasságban gondolkodsz, a fentieken kívül azt is meg kell tudnod mondani, szinkronban vagytok-e partnereddel abban, hogy mit vártok el az intézménytől. Sajnos sok, szépreményű szerelmi viszonyt tett már tönkre a túl korai esküvő is, csupán mert kiderült, egyik vagy mindkét félnek hirtelen megváltoztak az igényei, amint bekötötték a fejét. Vagyis, már azért sem érdemes sietni, mert ezzel még egy olyan kapcsolatot is el lehet rontani, ami egy életre szólt volna, ha kicsit várnak a részt vevők.
Íme 5 jele annak, hogy elvakult vagy a szerelemben
- Ha másoknak mesélsz a kedvesedről, folyton azon kapod magad, hogy füllentesz annak érdekében, hogy őt jobb színben tüntesd fel.
- Barátaid és családod többsége egyáltalán nem érti, mit eszel annyira a másikon.
- Túlreprezentálod a viszonyt. Azonnal kiírod minden közösségi oldalon, hogy kapcsolatban vagy, akárkivel futsz össze, elujságolod, hogy nem vagy már egyedül, hirtelen az egész életed e körül forog, és néhány hét után képtelen vagy visszaemlékezni, mit csináltál, amikor még egyedülálló voltál, hiszen mostmár minden cselekedeted a kapcsolat határozza meg.
- Annak ellenére, hogy elsöprő érzésben van részed, olykor szorongani kezdesz attól való félelmedben, hogy mi van, ha elveszíted a másikat.
- Már az első hetekben - szinte észrevétlenül - kötöttél olyan kompromisszumokat a másik kedvéért, melyeket kifejezetten elleneztél volna régebben.
