2 évet adtak neki, még 27 évig élt: ezen a napon vágott neki 7000 mérföldes utazásának Mesannie Wilkins
Egy nő, aki szembeszállt sorsával és 7000 mérföldön át bebizonyította, hogy a kitartás és a hit a legerősebb útitárs. Mesannie Wilkins története nemcsak egy utazás, hanem az emberi akarat diadala is, amely mindannyiunknak azt tanítja, hogy bármilyen nehéz is az élet, a céljainkért igenis érdemes küzdeni.
Ezeket láttad már?
Mesannie Wilkins neve talán kevésbé ismert, ám története mégis bejárta az egész Egyesült Államokat. Wilkins egy egyszerű, 63 éves farmerasszony volt, akit folyamatosan próbára tett az élet: szegénység, egészségügyi problémák és bizonytalan jövő árnyékolta be mindennapjait. Amikor orvosai közölték vele, hogy már csak két éve van hátra, ő nem beletörődött, hanem meghozta élete legmerészebb és egyben legbátrabb döntését: útra kelt.
Édesanyja álmát akarta valóra váltani
Annie „Mesannie” Wilkins története a bizonyíték rá, hogy az élet olykor a legegyszerűbb sorsokat alakítja a legkülönlegesebbé. 63 évesen, amikor már szinte mindenki lemondott róla, egy elképesztő utazásra indult. Orvosai mindössze két évet jósoltak neki, ő azonban még 27 évig élt, és számtalan embert inspirált azzal, hogy Maine-ből Kaliforniába, több mint 7000 mérföldön (közel 12 ezer kilométeren) át, lóháton vágott neki az ismeretlennek.
Annie két lovával, Tarzannal és Rexszel, valamint hűséges kutyájával, Depeche Toival indult útnak, hogy megvalósítsa édesanyja álmát: eljusson Kalifornia napsütötte partjaihoz. Ez az utazás nemcsak fizikai kihívás volt számára, hanem egy spirituális út is, amely újra és újra emlékeztette őt arra, hogy az élet valódi szépségei az akadályok leküzdésében rejlenek.
Magyar volt a világ első női régésze, aki rakott szoknyában, csipkés gallérú selyemingben és gondosan felkötött konttyal kutatta a leleteket
Szamárháton közlekedett
Mesannie Wilkins Annie Mabel Libby néven született 1891. december 13-án, a maine-i Minotban. Családja gazdálkodással foglalkozott, és nagyon nehéz körülmények között éltek. Annie fiatal korában hagyta abba az iskolát, hogy segítsen a családi gazdaságban, és egy életre elkötelezte magát a vidéki élet iránt.
Felnőttként is visszatért a farmra, hogy beteg édesanyját ápolja, majd édesapja halálát követően testvére, Waldo bácsival élt együtt. Azonban a gazdaság gyakran nem nyújtott biztos megélhetést, így Annie cipőboltban is dolgozott Lewistonban, méghozzá nem is akármilyen közlekedési eszközzel: szamárháton utazott a városba, amiért csakhamar rá is ragadt a „Jackass Annie” („Szamár Annie”) becenév.
Istenre bízta a választ
1954-re az élet minden tekintetben nehéz kihívások elé állította: tüdőgyulladással küzdött, túlélési esélyeit mindössze két évre becsülték. Mivel nem volt elég pénze, és a parasztháza is leégett, az orvosok azt javasolták neki, hogy költözzön egy államilag finanszírozott nyugdíjasotthonba. Annie azonban másképp döntött. Egy álom hajtotta: édesanyja mindig is arra vágyott arra, hogy eljusson Kaliforniába, így Annie az ő tiszteletére indult útnak.
Eladta utolsó értékeit, kölcsönt vett fel a házára, és megvásárolta Tarzant, egy idősödő versenylovat, hogy társa legyen az úton. Hozzácsatlakozott egy teherhordó ló, Rex és hűséges kutyája, Depeche Toi is. November 8-án, egy érmét feldobva kérdezte meg Istent: elinduljon-e? Az érme egyértelmű választ adott, így Annie Minotból felkerekedett, és vállalkozott egy olyan útra, amelyre még soha senki mert mert ilyen módon: nőként, 63 évesen, bármiféle anyagi támogatás nélkül.
Úton Amerikán keresztül
Az első hetek és hónapok embert próbálóak voltak. Bár Annie azt remélte, hogy délen hamarabb meleg időre lel, a telet mégis több államon keresztül kellett átvészelnie. De az emberek nagylelkűsége végigkísérte őt az úton. Gyakran kínálták meg élelemmel, ajánlottak fel neki szállást, sőt, egy farmer még egy új lovat is adott számára, amikor az övé elfáradt. Híre gyorsan terjedt, és újságírók, helyiek, iskolák várták minden állomáson, ahol megállt. Missouri államban például diákok hallgatták meg a történetét, és lelkesen üdvözölték az asszonyt, aki újra és újra bizonyította, hogy az akaraterő és a kitartás minden akadályon átsegíthet.
Tudtad, hogy mindössze három nő volt eddig az Európai Parlament elnöke? Ismerd meg őket közelebbről!
Egy alkalommal egy nyomdász önarcképeket és Wilkins által készített képeslapokat nyomtatott; amelyet eladott a nő rajongóinak. A képeslapokon olyan inspiráló idézetek szerepeltek, mint például: „Ne nézz hátra, nem oda mész", amely az asszony egyik kedvence volt. Ez a hitvallás nemcsak utazását, de az egész életét végigkísérte. Amint beért egy új városba, egyre többen várták őt és négylábú társait, sok helyen rendőri kíséretet is kapott. Számos városban a szállodák ingyenes szobával várták, és olyan helyekről is híreket hagyott maga után, mint a springfieldi hotel, ahol „Tarzan itt aludt” felirat jelezte lova jelenlétét.
Még hírességekkel is találkozott
Annie történetének része volt, hogy híres emberekkel is találkozott útja során. A Pennsylvania állambeli Chadds Fordban összefutott egy férfival, aki a lováról, Tarzanról készített festményt. A nő megdicsérte a rajzot, az úr pedig megköszönte, és azt mondta, hogy Andrew-nak hívják. Annie csak évekkel később jött rá, hogy a férfi nem más volt, mint Andrew Wyeth amerikai festőművész.
Mesannie más hírességekkel is találkozott, többek között Art Linkletterrel, akivel együtt vacsorázott, majd szerepelt is Linkletter televíziós műsorában, az Art Linkletter’s House Party-ban. Később Groucho Marx népszerű amerikai komédiai vetélkedőjében, a You Bet Your Life-ban is feltűnt
Történelmet írt
Mikor végül elérte Kaliforniát, meghatódva imádkozott elhunyt édesanyjáért a Csendes-óceán partján. Tarzan és Depeche Toi mellette voltak a nagy pillanatban, de teherhordó lova, Rex sajnos nem tudta befejezni az utat, mindössze 290 kilométerre az úti céltól a kaliforniai Tulare-ben pusztult el. Annie két évet töltött Kaliforniában, élvezve a nyugat hívogató szépségeit, mielőtt úgy döntött, hogy visszatér Maine-be.
Ez a jövő kérdése. Oda nem jutsz el pusztán képzelgéssel. Egyszerre csak egy lépéssel juthatsz el oda, és a legnehezebb az első lépés megtétele.
Annie később könyvet is írt útjáról, „Last of the Saddle Tramps — a 7,000-mile equestrian odyssey through the USA” címmel, amelyben mindent részletesen elmesélt a 7000 mérföldes utazás kihívásairól és felemelő pillanatairól. Ezt a könyvet a naplói alapján készítette el, amely mára történelmi értékkel bír. 1980. február 19-én, 88 évesen hunyt el. Sírján ez áll: „Utolsó nyeregcsavargó – Mesannie L. Wilkins”.
6 érdekesség róla
- Nem felelt meg a korabeli „nőies” normáknak – Mesannie gyakran nadrágot hordott, hangos volt, nyíltan kimondta a véleményét, és sokan különcnek tartották, amiért szamáron lovagolt be dolgozni.
- Kalandos úton tette meg az Amerikán átívelő távolságot – 7000 mérföldet tett meg lóháton, néhány városban börtönben aludt, míg máshol luxushotelek ingyen szobával kínálták.
- Fiatal korában állítólag csatlakozott egy cirkuszhoz – Mesannie fiatalon megszökött otthonról, és azt beszélték róla, hogy egy időre beállt a cirkuszba, ahol nyereg nélküli lovasként lépett fel.
- Élelemszerzés céljából vödröket kötött a lóra – Útjára indulva vödröket kötött lovára, abban a reményben, hogy az emberek adományokkal támogatják majd őket élelem formájában.
- Hazaérkezésekor szinte senki sem ismerte fel – Miután hosszú kalandja után visszatért Minotba, a helyiek alig ismerték fel. Egy helyi lakos megjegyezte: „Amikor Mes Annie visszatért Minotba, ruhát, sapkát és kesztyűt viselt – anya még csak fel sem ismerte!”
- A városokban rendőri kíséretet is kapott – Mesannie híre az út során gyorsan terjedt, és ahogy megérkezett egy-egy városba, sok helyen rendőri kísérettel segítették az utolsó szakaszon, hogy biztonságosan célba érjen.
