Mersz változtatni?

A január az év egyik leglehangolóbb hónapja – tartják sokan. Lehet, hogy azért, mert az ünnepek már csak emlékek, a tavalyi esztendő fényfüzérei; vagy azért, mert újra fel kell venni, a munka könnyen elengedett fonalát. Mindenesetre a húsvét még messze van, a tél javában mutatja zord arcát, s a hétköznapok monoton fogaskerekei újra őrölni kezdenek – minket.

A szomorúság, depresszió nem ritka társ ezekben az időkben. A délutánok hamar fordulnak át estékbe, a sötétség jóval tovább tartja fogva az embereket, mint a vidámságot hozó fény – pláne, ha utóbbi hetekig csak ködszitálásból, felhős hószállingózásból áll. De álljunk meg egy percre. Most miről is beszélünk? Valóban az időjárásról panaszkodunk, meg a tél adta sajátosságokról "mélabússágunk oka" címén? Igen. Tesszük ezt rendszeresen. Ha esik az eső ősszel az a baj, mert sár van, locs-pocs, elázik a zoknink, fázik a lábunk. A negyven fok sem az igazi nyáron, mert izzadunk, a bőrünkből vetkőznénk ki a legszívesebben, és a közérzetünk nem komfortos… Ismerősek ezek a szavak? Olyan sokszor kenjük rá a rossz hangulatunkat a külső tényezőkre: az időjárásra, az adott hónapra, a környezetünkre.

Az igazság (ami fájó, ez tény) az, hogy a legnagyobb probléma bennünk van. Mindenkinek a lelkében van egy láthatatlan gomb. Hasonló a hőfokszabályzóhoz. Ha ez minimumon áll, akkor minden, ami kívülről jön az be is tör, és hatást gyakorol még a gondolatokra is. De ha maximumra van csavarva, akkor nem hogy nem tud betolakodni a kinti világ, még a benső fogja megváltoztatni a környezet rezgéseit. Hívhatjuk ezt a gombot gondolkodásnak, lelki beállítottságnak, a lényeg, hogy mindenre befolyással van.

Oké, de hogy tudjuk ezt csavargatni? Ha már eljutottunk odáig, hogy keressük a potmétert, akkor jó úton járunk. A kedvesség, mosolygás, vidám szavak, motiváltság mind-mind irányítják ezt a csúszkát, a maximum felé. Próbáljunk meg mosolygósan indítani egy napot. Csak annyit mondjunk az utcán az ismerősöknek vidáman, hogy jó reggelt! Látni fogjuk, hogy meglepődnek, akár le is döbbennek, de visszaköszönnek…. Amikor úgy határozunk, hogy életünk pohara félig tele van, s nem félig üres, akkor a szemerkélő eső sem lesz gond, hiszen nem zuhog, a negyven fok sem lesz zavaró, hiszen nem fázunk, és a január sem lesz lehangoló, hiszen egy újabb lehetőségekkel teli esztendő küszöbét léptük át.