Csak az emberek menstruálnak? Itt a válasz
Minden hónapban a méhünk felkészül a várandósságra, viszont ha a megtermékenyítés nem következik be, menstruálni kezdünk. Ezzel talán nem is mondtuk semmi újat, de vajon csak nekünk, embereknek kell megküzdenünk ezzel?
Ezeket láttad már?
Nos, a válasz egészen meglepő: az embereken kívül menstruációt csak más főemlősöknél például a majmoknál, illetve néhány denevérfajnál és az elefántcickány-féléknél figyeltek meg. Más emlősöknek, például a kutyáknak, a teheneknek, a lovaknak vagy a bálnáknak pedig nincs menstruációjuk, hanem a szaporodási hormonjaik ivarzási ciklust idéznek elő, ami csak a kutyáknál eredményez vérzést: ez lehet a menstruáló kutyákkal kapcsolatos gyakori tévhit forrása.
Miben különböznek bizonyos menstruációk?
A legjelentősebb különbség, hogy a ciklusok hossza fajonként eltérő, de a lényeg, hogy a főemlősöknél jellemzően 24-37 nap, a denevéreknél 21-33 nap, az elefántcickány-féléknél pedig csak egyszer, a szaporodási időszak végén jelentkezik a menstruáció. Ezen túlmenően viszont a lezajló folyamatokat egyértelműen hasonlónak, egész pontosan pedig menstruációnak nevezhetjük. Tulajdonképpen egy biológiai tulajdonság, amely lehetővé teszi az emberiség és bizonyos más fajok túlélését.
Miért van rá egyáltalán szükség?
Persze egyből rávághatnánk, hogy természetesen azért, hogy új életek születhessenek. Ezt azonban hosszú ideig sokan nem így gondolták, ráadásul ahogyan azt már régóta tudjuk, más fajok menstruáció nélkül is képesek szaporodni. Így az egyik első elképzelés a az volt, hogy a menstruáció a méreganyagok eltávolítását segíti elő. A 20. század eleji kutatásokat például jelentősen befolyásolták a menstruáló nőkkel kapcsolatos, mélyen gyökerező babonák, amelyek közül sajnos néhány még ma is él.
Schick Béla, egy népszerű magyar származású gyermekorvos például 1920-ban egy olyan kísérletet végzett, amely során a menstruáló és nem menstruáló nőknek virágokat kellett a kezükbe venniük. Schick arra a következtetésre jutott, hogy előbbiek bőre egy mérgező anyagot választ ki, ami miatt a virágok elhervadnak. Schick az ezért felelős anyagot menotoxinnak nevezte, amit azonban lehetetlen volt izolálni. De gondoljunk csak bele: eleve mennyire rossz hatással volt ez a nőkről alkotott képre...
Később olyan, szintén egészen elképesztő feltételezések születtek, mint például, hogy a menstruáció a spermiumokkal a méhbe szállított kórokozók elleni védekező mechanizmusaként működik, egy antropológus, Beverly Strassmann pedig azzal állt elő, hogy a test számára energiatakarékosságot biztosít. Colin Finn, a Liverpooli Egyetem egykori munkatársa 1998-ban azzal a felvetéssel állt elő, hogy a menstruáció a méh evolúciójának szükségszerű következménye.
Mi a helyzet az embrióval?
A lovaknál, a teheneknél és a sertéseknél az embrió közvetlenül a méhnyálkahártyán fekszik, a kutyáknál és a macskáknál pedig a magzatok egy kicsit beljebb fejlődnek. Az embernél és más főemlősöknél azonban a magzat áttör a méhnyálkahártyán, hogy teljesen egyesüljön az anyával. A várandósság alatt pedig a szervezet bölcsen kiválasztja a megfelelő intézkedéseket a magzatbarát környezet kialakítására, és megteremti a feltételeket az anya számára a növekvő baba táplálásához.
Hogyan tekintünk manapság a menstruációra?
Bár legtöbben talán az élet természetes velejárójának tartjuk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne éreznénk zavarónak. Különösen azért, mert jelentősen megnövekedett a menstruálással eltöltött idő, ami az emberi történelemben korábban kevésbé volt jellemző. Más menstruáló emlősök és természetes termékenységű emberi populációk (vagyis olyanok, amelyek nem használtak fogamzásgátlást) reproduktív életük nagy részét várandósan vagy szoptatva töltik, ezáltal pedig jóval kevesebbet is menstruálnak.
Tanzániában a Hadza nép tagjainak például átlagosan hat gyermeke van, akiket négy évig szoptatnak. Így legfeljebb néhány tíz menstruációjuk van. Ezzel szemben a társadalmunkban a nők életük során 300-500 menstruációra számíthatnak. Emiatt a gyakoriság miatt pedig különösen elszomorító, hogy még mindig megannyi bizonytalanság terjed róla a világban, sőt máig sokan vannak, akik még szégyellik is, pedig egy biztos: nem tehetnek róla.
Forrás: yourkaya.com, eusci.org.uk
