Olyan férfit szeretsz, aki nem érdemli meg, mégsem tudsz neki nemet mondani?
Egy megbízhatatlan, csélcsap alakba lettél szerelmes? Nem vagy egyedül! Most kiderül, miért esünk olykor mindannyian ebbe a csapdába, és mit tehetünk, hogy elkerüljük, hogy egy számunkra méltatlan érzelmi kötelékben vergődjünk. Most a szerelmi történetek alanyai mellett szívbéli jóbarátjukat is megkérdeztük, és Matkovics Petra pszichológus is megosztja velünk a véleményét.
Ezeket láttad már?
Szeretet vagy szerelem?
Szilvi huszonhárom éves és megosztotta velünk történetét. „A mosolygós, szépszemű Gáborral egy szórakozóhelyen ismerkedtem meg, és utólag visszagondolva, már a kezdet sem volt rózsás, ugyanis a barátnőmet nézte ki magának. Ám Anikó foglalt volt, mi pedig Gáborral rövid idő alatt összemelegedtünk, egész este együtt táncoltunk, utána pedig hazakísért. Másnap elkezdett sms-ekkel bombázni, borzasztó nagy hévvel udvarolt, a két nappal későbbi találkozón alig akarta elengedni a kezemet, az első csók is megtörtént, én pedig a mennyekben jártam. Aztán szó szerint az egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Gábor egy hét után elkezdett visszahúzódó lenni, és bár még mindig sokat voltunk együtt, már közel sem "lógott" úgy rajtam, mint az első napokban. Rosszul esett a viselkedése, de nem mutattam, hogy több gyengédségre vágynék, féltem, hogy a panaszkodással még jobban elijeszteném. Ez így ment hetekig, addigra már túl voltunk az első együttléten is, én pedig egyre szerelmesebb lettem - annak ellenére, hogy Gábor sokkal inkább a barátjaként kezelt, mint a partnereként. Aztán amikor már nem bírtam tovább, megkértem, mondja ki, hogy mi egy pár vagyunk. Ő igyekezett kitérni a válasz elől, de végül kényszerítettem, hogy határozza el magát. Azt válaszolta: nem. Szomorú voltam, de emelt fővel távoztam. Ezután viszont összefutottunk, megint udvarolni kezdett és fellobbant a régi szenvedély. Nem tudtam neki nemet mondani, ott folytattuk, ahol abbahagytuk, ráadásul ő úgy érezte, tiszta a lelkiismerete, hiszen már nem ámít semmivel. Önbecsülésem romokban hevert, mégsem tudtam elutasítani, olyan szerelmes voltam. Azzal győzködtem magam, hogy még ez is jobb, mint a semmi, és Gábor nélkül még boldogtalanabb lennék. Egyszerűen nem fogtam föl, hogy ahol vagyok, az már csak rosszabb lesz. Végül egy barátnőm józanított ki, és az ő segítségével végre a sarkamra álltam, és megmondtam Gábornak, hogy soha többet nem akarok vele találkozni.”
Ma mit tennék másképp?
„Ha úgy érezném, hogy egy pasi visszahúzódik, nem utána kapnék, hanem én is elhúzódnék kicsit, hagynám, hogy ő döntsön, és küzdjön értem, ha igazán akar. Ha pedig érezném, hogy valaki nem akar velem lenni, elengedném szépen, bárhogyan is fáj, és arra koncentrálnék, hogy megleljem azt, aki nekem való.”
A legjobb barát véleménye
Szilvi szívbéli barátja, Péter a következőt fogalmazta meg: „Évek óta ismerem Szilvit, és néha, mintha direkt eleve reménytelen pasikat szúrna ki magának. Ráadásul ingadozó az önbizalma, pedig jól tenné, ha tisztában lenne vele, milyen jó csaj! Azt is el kellene hinnie végre, hogy nem egy nőnek - főleg nem egy csinos nőnek - kell teperni a férfiért, hanem pont fordítva.”
Elköteleződni? Azt már nem!
Laura huszonöt éves és elmesélte nekünk a történetét: „Alexet egy könyvesboltban ismertem meg, ahol eladóként dolgozott. Sokszor mosolyogtunk egymásra és rövidesen szóba is elegyedtünk. Egyik ilyen alkalommal megemlítettem neki, hogy hogy este megyek egy koncertre a Szigetre. Egy félmosollyal hozzátette, hogy akkor biztosan találkozunk majd és odaadta a számát, hogy dobjak egy sms-t, ha kint leszek. Azt hittem, szétvet a boldogság, én is megadtam a számomat, és reménykedtem, hogy ő fog előbb csörögni. De aztán nem hogy nem hívott, de még a botor módon - és kissé becsípve - elküldött sms-emre sem reagált, én meg tombolás és koncert helyett a barátnőm vállán pityeregtem. A következő héten mégis bementem a boltba. Alex láthatóan örült nekem, azt mondta, sok haverjával volt a Szigeten, nem tudott volna igazán rám koncentrálni, én meg több figyelmet érdemlek. Elhívott egy buliba estére, ám kissé beárnyékolta az örömömet, hogy ott aztán csomó más lány is volt, Alex pedig láthatóan flörtölt kicsit mindegyikkel. Borzasztó féltékeny lettem, de sikerült elérnem, hogy az est végén mégis velem jöjjön össze. Órákig csókolóztunk, aztán meg sem álltunk a lakásáig. Reggel fura hangulatban váltunk el, és - bármennyire is könyörgött a barátnőm, hogy ne tegyem - két nap múlva rácsörögtem Alexre. Kedves volt, de tartózkodó, és úgy tette le a telefont, hogy "majd a boltban találkozunk." Le voltam sújtva. A barátaim egy hétig vígasztaltak, erre újra összefutottam Alexszal. Mondanom sem kell, hogy ugyanaz lett a buli vége, mint múltkor. Ezzel pedig elkezdődött egy fura viszony, amely abból állt, hogy kéthetente vagy havonta egymásba botlottunk, és Alex fölcsábított magához. Mivel egy ideje nem volt senkim, a gyöngédség is jól esett, és bármilyen furcsa is, kezdett kialakulni kettőnk között valami intimitás. A bulik utáni ottalvások egyre hosszabbak lettek, már ebédre is maradtam, kezdtük egymást alaposan megismerni. De aztán mindig ugyanaz volt a vége, ő soha nem jelentkezett, amíg megint nem futottunk össze. Ekkor már azt is tudtam, hogy Alex jelenleg a város Don Juanja, és lassan már nem lesz nő, akivel ne jött volna össze valamilyen módon. Fájt, de úgy hittem, a mi kapcsolatunk ennél speciálisabb, hiszen jól ismerjük egymást, a közösen eltöltött idő pedig majd ráébreszti, hogy én más vagyok, mint a többi nő. Egyszer újra nála kötöttem ki. Másnap ebédet főzött nekem, megnéztünk egy videófilmet, és csak este mentem haza, akkor is csókkal váltunk el. Úgy éreztem, most ő is ráébredt, hogy mennyire összeillünk. Nagyon boldog voltam egészen addig, amíg másnap meg nem láttam Alexot a kedvenc szórakozóhelyemen, ahogy a szemem előtt csókolózik egy csajjal. Nem tudtam, magamra vagy rá haragudjak-e jobban, mindenesetre azóta messze elkerülöm még a lehetőségét is, hogy találkozzunk. Úgy érzem, végre kijózanodtam egy másfél évig tartó mámorból.”
Ma mit tennék másképp?
Mindenképpen elővigyázatosabb lennék, és nagyon figyelnék az apró jelekre, amik azt mutatják, hogy egy pasi nincs úgy oda értem. Ha pedig úgy látnám, a fiú, akibe szerelmes vagyok, nem érzi ugyanezt irántam, lemondanék róla, nem kínoznám magam.”
A legjobb barát véleménye
Gábor Laura exbarátja, de nagyon jóban vannak, mindent megbeszélnek. Gábor véleménye a következő: „Laura csodálatos lány, nehezen tudom elképzelni, hogyan lehetséges, hogy valaki így bánjon vele. Nekem úgy tűnik, a srác szereti kihasználni, ha egy lány odavan érte, nem szeretem ezt a típust. Másfelől viszont Laura túlságosan naív és tapasztalatlan, ezért sem szúrta ki elsőre ezt a tipikus jómadarat. Remélem, legközelebb első blikkre leveszi, ha valakinek csak komolytalan szándékai vannak. Nem olyan nehéz ezt észrevenni!”
A döntésképtelen
Kinga huszonegy éves és elmesélte nekünk a történetét: „Éppen egy kapcsolat kellős közepén voltam, amikor a kisváros egyik legrajongottabb pasija hevesen udvarolni kezdett nekem. Már korábban is szemet vetettem Tiborra, de nem mertem kimutatni. Amikor azonban ő kezdett el utánam járni, nem titkoltam tovább, hogy nekem is tetszik, ám azt is elmondtam, hogy nem vagyok egyedül. Őrlődni kezdtem a barátom, Laci és Tibor között. Egy veszekedés után két hét mosolyszünetet tartottunk Lacival, és éppen ekkor futottam össze Tibivel egy szórakozóhelyen. Összejöttünk és egy csodálatos éjszakát töltöttünk el együtt. Másnap Tibi könyörgött, hogy maradjak vele, de én össze voltam zavarodva, és időt kértem. Néhány hét után aztán végleg szakítottam Lacival, és azonnal fölkerestem Tibort. Összejöttünk és minden nagyszerűnek tűnt, ám egy hét múlva bevallotta, hogy neki azóta barátnője van, és nem tudja, mit tegyen. A következő hetek azzal teltek, hogy ő döntésképtelen volt, én pedig nagyon vágytam rá, de úgy gondoltam, ha ő is várt rám annak idején, akkor nekem sincs jogom követelőzni. Persze, titkon találkoztunk rendszeresen, úgy tűnt, változatlanul odavan értem, de képtelen szakítani a lánnyal. Aztán egyik nap végre megtörtént a várva várt csoda: Tibor egyedülálló lett. Az örömmámor azonban csak két napig tartott. Ekkor ugyanis legnagyobb döbbenetemre bejelentette, nem biztos benne, hogy kapcsolatot szeretne kezdeni velem. Kérte, értsem meg, éppen most lépett ki egy kapcsolatból, és kicsit szeretne egyedül lenni. Azt hittem, nem jól hallok. Ő ugyan folytatni szerette volna a viszonyunkat így is, de én soha többet nem találkoztam vele. A java pedig csak most jön: néhány hónap múlva ismét hívogatni kezdett, hogy mégis csak szerelmes belém! Én viszont már egy olyan sráccal vagyok, aki meri vállani az érzéseit.”
Ma mit tennék másképp?
„Lehet, hogy Tibi most jött rá, hogy mégsem akar elveszíteni, de az is lehet, hogy számára csak az a nő érdekes, aki elérhetetlen. Azt hiszem, elég öntudatos voltam, de esetleg ma már nem gondolkodnék azon egy percig sem, hogy egy pasi, aki nyilvánvalóan szórakozik velem, miért is teszi mindezt. Inkább egyből szakítanék.”
A barát véleménye
Mit mond András, Kinga jelenlegi barátja? „Emlékszem, amikor megismerkedtünk, minden randit egyre izgatottabban vártam, mindig valami újat tudtam meg Kingáról, és fokozatosan egyre jobban beleszerettem. Szerintem Tibor nem is ismerte ezt a csodálatos lányt, annyira azzal volt elfoglalva, hogy neki mi a jó, hogy közben észre sem vette, milyen kincs csúszik ki a keze közül.”
Mit gondol a szakember?
Ne izgulj: veled minden rendben! Csak állj néha a sarkadra! Matkovics Petra pszichológus elmonta a GLAMOUR-nak, mit gondol a témáról.
„Kapcsolatainkban általában az ismeretlenségtől jutunk el a szerelem és egymás mély átélésének érzéséig. Sokan nem figyelnek, vagy valamiért nem képesek arra, hogy mélyebben is megismerjék a másikat, és számukra a kapcsolat hamar kimerül, mert nagyon rövid idő alatt tévesen úgy érzik, már mindent tudnak a másikról, így többé nem találják izgalmasnak a kapcsolatot. Számukra a meghittség legtöbbször a szexuális kapcsolatban valósul meg. (Ennek általában az az oka, hogy egészen kicsi korban nem részesültek mély, feltétlen szeretetben, s ezért ők sem tanulták meg.) Bár nem képesek arra, hogy mély kapcsolatba kezdjenek, nem szeretnek egyedül maradni, ezért ha épp nincs senkijük, szívesen felélesztenek egy régi kapcsolatot, persze ez az új lángolás is csak ideig-óráig tart.”
Miért maradunk mégis valaki mellett, aki nyilvánvalóan nem óhajt szoros kapcsolatot kialakítani velünk?
„Az ilyen emberek egy szempillantás alatt elhitetik velünk, hogy mi vagyunk az egyetlenek a földön. Sajnos mindenki másnak is ezt sugallják. Ráadásul hiába az intő jelek sokasága, azt hisszük (mert az akarjuk hinni), hogy mi mások vagyunk. Már hallottuk, hogy az egész városnak udvarol, mégis elhisszük, hogy a mi kapcsolatunk különleges, minket összeköt valami, ami a többiekben nincs meg. A lányokat sokszor még ma is arra nevelik, hogy megfeleljenek a környező világnak és a férfiaknak, hisz azáltal válnak a társadalom tiszteletre méltó tagjává, ha férjhez mennek, és anyák lesznek. A nőknek általában is fontosabb a kötődés, a valakihez tartozás érzésének élménye, mint a férfiaknak. A nőkben jellemzően kialakul egyfajta felelősségérzet, ha közel kerülnek valakihez, s ezt erősíti az együtt töltött idő és a közös élmények. Éppen ezért újra és újra hajlamosak visszatérni a másikhoz, ha úgy érzik, annak szüksége van rájuk.”
Hogyan kerüljük el a csalódást?
„A legfontosabb, hogy figyeljünk a jelekre! Ha valakinél szinte egyik napról a másikra változik, hogy éppen mennyire udvarol, az mindenképp gyanús. Ha más lányokkal látjuk, higgyünk a szemünknek! Sőt, esetleg a híreszteléseknek is lehet igazságalapja, tudjátok: nem zörög a haraszt…Érdemes azt is meggondolni, amit Péter fűzött hozzá Szilvi történetéhez: hagyjuk a fiúkat udvarolni! Ezt üzeni számunkra a természet is, nem véletlen, hogy milliónyi hímivarsejt versenyez egyetlen petesejtért.”
3 jó tipp, ha már semmi sem segít:
- Állítsd be a telefonodon a hívás elutasítás funkciót az ő telefonszámára, aztán töröld ki a számot és minden sms-t is, hogy te se ess kísértésbe
- Kérd meg a barátaidat, hogy semmilyen körülmények között ne engedjék, hogy a beszélgetni kezdj vele, ha összefuttok valahol. Még akkor sem, ha te akkor úgy érzed nagyon szeretnél. Hidd el, később meg fogod köszönni nekik.
- Koncentrálj a hibáira! Mondott egyszer egy bődületes butaságot? Jusson eszedbe nap, mint nap, meséld el nevetve a barátaidnak, így mikor legközelebb meglátod, nem elolvadsz, hanem azon kuncogsz, hogy ez a srác azt hitte, a A keresztapa című film a vallásról szól.
