Megfoghatatlan férfiak, összetört szívű nők
Mostanában sok olyan történettel találkozom, ahol röviddel a románc kialakulása után az egész egyik pillanatról a másikra a semmibe vész. Persze úgy, hogy a nő nem érti, mi történt. Már csak a férfi távolodó hátát látja.
Ezeket láttad már?
Vannak férfiak, általában a rosszfiú címkével illetjük őket, akik jóképűek, humorosak, stílusosak, sok barátjuk és mindig pörgő életük van. Általában szinglik, és már a dumájuktól minden nő fantáziája beindul. De akkor hol a hiba?
Ott, hogy ha ezt a nagyon pörgő életet jobban megnézzük, rájövünk, hogy tartalmatlan, felszínes, inkább haverokról, mint barátokról szól, és ők is jönnek-mennek. Mindez pedig tökéletes arra, hogy a férfi az energiáit lekösse, de érzelmileg megnyílni nem kell, mert az bizony nem megy.
Korábban írtam egy bejegyzést a kötődésről \ (ezt itt olvashatod ), ami szorosan idevág. Ezek a megkaparinthatatlan férfiak ugyanis a legtöbb esetben olyan családban nőnek fel, ahol a szülői feladatok ellátása hiányos, elsősorban érzelmileg. Azt tanulják meg, hogy ők rosszak, nem szerethetők, képtelenek teljesíteni az elvárásokat. Hogy ez hova vezet?
Mivel az első kötelék az anyával alakul ki (már az anyaméhben), így minden további kapcsolatra az ott megtanult mintát alkalmazzuk. Tehát ha az anya elhagy érzelmileg, azt közli, hogy alkalmatlan vagyok mindenre, akkor minden további kapcsolatomban ugyanezt az élményt fogom átélni. Persze tudattalanul.
Így a szeretet ijesztővé válik, félelmet kelt , és azonnal a menekülési ösztönöket indítja be. A történéseket pedig a férfi sem tudja megmagyarázni, egyszerűen csak ég a vágytól, hogy kikerüljön a "csapdából". Holott váltig állítja, hogy az igazit keresi.
Persze minél intenzívebbek lennének az érzelmek a két fél között, annál intenzívebb és váratlanabb lesz a kapcsolatból való kilépés is, amit pedig a nő nem ért.
A másik oldal tehát kisemmizettnek érzi magát, aki nem elég jó, nem elég szép, és valamit oltárira elrontott. És talán tényleg elrontotta. Mégpedig ott, hogy ő akart lenni a szegény, elveszett kisgyermek megmentője, aki a gyengédségével begyógyítja a múlt sebeit. Csakhogy ennek terápiában kell megtörténnie, nem párkapcsolatban.
Mi a teendő?
Sajnos, mivel a férfi "nehéz eset", így a megszerzése különösen nagy hajtóvadászatot igényel, és ennek megfelelően az értéke is exponenciálisan növekvő. Azonban ezekben a férfiakban (tudattalanul) túl sok a negatív érzelem a nőkkel kapcsolatban, és fő működésmódja a "csak a saját érdekemet nézem, mert bármibe folynék, az csak kárt okozhat". Így tehát a kiborulások, az érzelmi ráhatások, elszámoltatások nem működnek, a válasz csak mentegetőzés és magyarázkodás lesz. Ha benne is marad a kapcsolatban, az csak testben történik meg, külsőségekre épít, a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a partnerét.
Tehát a legjobb, amit tehetsz, hogy felejtsd el a "mellettem majd megváltozik" fantáziaképeket, és vedd le az őrangyal szárnyaidat, mert nem kell, hogy megmentő légy. Ebben a helyzetben sajnos nem is lehetsz.
Hogy ennek tudatában mégis mit választasz, természetesen rajtad múlik!