3 lépés, amin keresztül a legproblémásabb helyzeteken is átlendülhetsz
Sorozatunkban Manhalt Dóra a kineziológia módszerének segítségével mutatja meg, hogyan nézz rá más nézőpontból az életedre, hogyan hozd ki magadból a legtöbbet, hogyan hallgass a belső hangodra annak érdekében, hogy egy teljesebb és boldogabb életet élhess. Ezúttal abban segít, hogyan bocsáthatsz meg magadnak, és léphetsz tovább egy-egy súlyosabb konfliktus vagy problémás élethelyzet után.
Ezeket láttad már?
Szögezzük le már most, az elején: a megbocsátás mindig, minden körülmények között meg tudja adni a megkönnyebbülés és megnyugvás érzését. Épp ezért érdemes minden helyzetben, minél hamarabb eljutni ebbe az állapotba - ez azonban sokszor nem könnyű, de hidd el, megéri dolgoznod rajta. Mindenki emlékszik olyan korábbi eseményre, amiről úgy gondolja, meghatározó volt az életében. Ezekhez a helyzetekhez kapcsolódhat olyan érzés is, amikor az volt a benyomásunk, mi hibáztunk, miattunk alakultak rosszul a dolgok, mi bántottunk meg valakit, esetleg mi nem mondtunk ki valamit, amiről tudtuk, hogy ki kellett volna.
Gyakran hallom a vendégeimtől azt a mondatot, hogy „Ó, az már olyan régen történt, nem is érdemes róla beszélni. Az már a múlt.” Igen ám, viszont ott, abban a múltbeli pillanatban rögzült egy minta, beragadt egy érzés, egy viselkedéstípus, amit még ma is ismétel az illető. És teljesen mindegy, hogy azóta 20, 40 vagy 60 év telt el.
Lásd tisztán az akkori önmagad, és válaszd el a mostanitól!
Tehát igenis beszélni kell ezekről a megélt eseményekről, meg kell vizsgálni, hogy akkor és ott mit miért tettünk. Milyen érzés, milyen cél motivált minket arra, hogy úgy viselkedjünk, cselekedjünk, ahogy azt tettük. Érdemes megnézni azt is, hogyan reagált ezekre a másik fél, vagy hogy mit okozott bennünk az ő reakciója. Kulcsfontosságú, hogy megértsük magunkat az akkori helyzetben, és erre a szintre el kell jutni. Ehhez viszont szükségünk lesz a következő három lépésre.
- Sokat segíthet ebben a folyamatban, ha kívülállóként próbálunk ránézni az eseményre. Mintha csak egy külső személyként látnánk azt, ami történt. Így meg tudjuk figyelni azt is, hogy mi ott, akkor hogyan voltunk jelen. Féltünk-e valamitől, túlzottan ragaszkodtunk-e valamihez, birtokában voltunk-e minden fontos információnak. Érdemes megfigyelni azt is, hogy valós volt-e ez a félelem, vagy csak a mi fejünkben létezett.
- A következő lépés az elfogadás. A helyzet és a saját viselkedésünk megértésével könnyebbé válik annak az elfogadása, hogy úgy alakult a helyzet, ahogy. Igen, van, hogy hibázunk, hiszen emberek vagyunk, és senki sem tökéletes. Akkor, azon a tudatossági szinten, abban az életkorban, azoknak az ismereteknek, tapasztalatoknak a birtokában ennyire voltunk képesek.
- Ugyanakkor azt is meg kell látni – és ez a harmadik lépés –, hogy ma már nem azok az emberek vagyunk, mint akik akkor voltunk, és ezt tudatosítanunk kell magunkban. Ha le tudjuk vonni a múlt tanulságait, az segíthet minket abban, hogy lépésről-lépésre jobb emberré válhassunk. Egyre okosabbá, tisztábban gondolkodóvá, ezáltal pedig képesek leszünk jobb döntéseket is hozni. Ez megtörténhet magától is, de lehet egy tudatos döntés eredménye is.
Minden pillanatban döntéseket hozol
Nagyban tudja segíteni az önmagunknak való megbocsátást az is, ha tudatosan elhatározzuk, egy hasonló helyzetben hogyan viselkedünk, reagálunk majd legközelebb. Fontos azonban figyelni arra is, hogy ez az elhatározás ne a bűntudat miatt szülessen meg bennünk, hanem azért, mert már látjuk, hogy többek és jobbak vagyunk! Egyszerűen képesek vagyunk arra, hogy helyesen cselekedjünk. Ha ez az érzés megvan bennünk, akkor ott válik egyszerűbbé a megbocsátás a múltbeli viselkedésünk miatt. Hiszen nyugodtak lehetünk afelől, hogy ilyen helyzet nem áll elő újra. És ez nem egy külső körülmény függvénye, hanem miattunk lesz így. Mi voltunk azok, akik változni, fejlődni tudtunk, mi váltunk képessé valami újra, többre.
Ha pedig ezt megérted, és innen nézel vissza a múltbeli eseményre, rájössz, hogy ennek az egésznek meg kellett történnie annak érdekében, hogy ma az az ember lehess, aki vagy. Ezek a képességek, ez a tudás nem lenne ma benned, ha nem éled át, és nem csinálod végig az egész folyamatot. De ha a mostani énedet összehasonlítod azzal, aki korábban voltál, rájössz, hogy megérte.
