„Elvált nőként, egy négyéves gyerek anyjaként talált rám a szerelem”
Vajon meddig tart a szerelem? Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta az embereket. Most három olvasónk mesélt személyes tapasztalataikról.
Ezeket láttad már?
Mikor száll fel a lila köd? Mi lesz a kapcsolatból, miután a szervezetünk már nem termeli olyan fokozottan a szerelemhormont és jönnek a hétköznapok? Sokak szerint csak eddig tart egy új szerelem.
„A távolságot mint üveggolyót, megkapod”
Évekig éltünk távkapcsolatban a férjemmel, mert ő külföldön dolgozott, én meg Magyarországon, és sehogy sem tudtuk másképpen megoldani. Vártunk valami csodára, egy lehetőségre, de az igazából sosem jött. Az emberek, ha rákérdeztek és azt mondtam, még mindig külföldön van, rögtön, szinte ugyanazzal a gyorsasággal mondták: "Nem baj, ez a hosszú párkapcsolat titka!" Először vicces volt, aztán elgondolkoztató, utána döbbenetes. Tényleg ez az emberek elképzelése a párkapcsolatokról, hogy külön kell lenni, és akkor tartós lesz? Kérdem én: miért nem ők vannak külön, és nem mi, akik egy közös napnak is elképesztően örülni tudunk? Krisztina (39)
Második nekifutás
Húszévesen házasodtam, és szégyen, nem szégyen, azt hiszem, nem szerelemből. Persze, nagyon szerettem a férjemet, de inkább a felnőtt élet vonzott. Hamarosan született is egy gyerekünk, de mire huszonöt lettem, rájöttem, hogy minden vagyok, csak boldog nem. Megdöbbentett, hogy semmi közös nincs bennünk a férjemmel. Néhány hónap múlva kezdeményeztem a válást, és aztán ott álltam egyedül egy négyéves gyerekkel. Akkor ismerkedtem meg életem szerelmével. Ő kétgyerekes apaként egy válás közepén volt épp, amihez én adtam a végső lökést. Eleinte senki sem hitt a kapcsolatunkban, mégis elértük, hogy közös életünk lehessen. Anyósom két évig nem beszélt velem, könnyelműnek tartotta a fiát, az én szüleim pedig azt hajtogatták, ebben a házasságban is csak addig leszek boldog, amíg nem jönnek a gondok. De mi tudtuk, hogy nem így lesz, hiszen mindketten egymásban találtuk meg azt, akit mindig is kerestünk. Már nyolc éve élünk együtt boldogan, és napról napra jobban szeretjük egymást. Eszter (33)
Szolgasors
Hihetetlen, hogy egy gyönyörűen induló szerelemből hogyan lett egy hajcsár és a szolgája kapcsolat! Azon kaptam magam, hogy én dolgozom, keresem a pénzt, ő meg csak a hobbijának él és egész nap a számítógépét püfföli és dirigál. A röhej, hogy ezembe sem jutott volna elégedetlenkedni, ha nem piszkál állandóan mindenért, ha nem csicskáztat. Sokáig észre sem vettem, mert a szerelem mindent elfeledtet az emberrel. Nehezen, de végül sikerült kiszállnom ebből az egyenlőtlen kapcsolatból. Hallottam, hogy az új barátnője ugyanabban a pocsolyában tapicskol, amiből én kiléptem, azaz talált egy újabb "idiótát". Heni (27)
