Mennyire szeretem azt, akit képes vagyok meggyilkolni?
Érezted már? Éreztették már veled? Azt gondolod, hogy esszenciális egy kapcsolatban, vagy tudnál élni nélküle? A féltékenység dinamikája bonyolult, de nem megfejthetetlen.
Ezeket láttad már?
A féltékenység közmegítélése meglehetősen szélsőséges: van, akik cseppnyi szikráját is elutasítják, mondván, az a másik birtoklására tett kísérlet, és semmi köze a valódi szeretethez, más alapvetésnek tartja a féltékenységet, hiszen annak hiánya azt jelenti, hogy már nem is érdekel minket a másik. Az igazság, mint oly sok más esetben, szerintünk itt is a kettő között van.
Othelló és a szerelem
Személyes véleményem szerint Shakespeare hírhedt hőse származása miatti kisebbségi komplexusa olyan erős volt, hogy tökéletes alanya volt az őt kijátszó gonosz intrikának. Mintha tudattalanul mindig is arra készült volna, mikor derül ki, hogy Desdemona valójában nem szereti, nem szeretheti őt. Amikor a gyanú árnyéka vetült a nőre, Othello minden további nélkül elhitte azt, tragédiába sodorva mindkettőjüket. Azt hiszem, ha valaki nem érzi magát a másik egyenrangú társának, akkor nem is tudja magát valóban kinyitni neki, így a szerelem vegytiszta érzése sem jöhet létre benne. Másrészt pedig felvetődik a kérdés, mennyire szeretem azt, akit képes vagyok meggyilkolni?
Az erőszakos szerelemnek csak az elnevezése van kapcsolatban gyengéd érzésekkel. Valójában egy önző, birtokló érzésről van szó, amely a másikat saját tulajdonnak tekinti. A rettentő gusztustalan módon, hibásan szerelemféltésnek nevezett gyilkosságfajta valójában a megsértett ego védelmében elkövetett gyilkosság, a szerelemhez egyáltalán semmi köze. A valódi szerelem ugyanis nem tárgyiasítja a másikat. Ennek a gondolatnak a mentén egyébként egészen jól belőhető, mely féltékenységi reakciók túlzók. A féltékenység mindig túlzó, ha akarata ellenére korlátozza a másikat személyes szabadságában, ha abból indul ki, hogy a partnerem vagy házastársam az én tulajdonom, ezért megszabhatom neki, hogyan éljen, kikkel találkozzon, és kiket kerüljön el.
Ami jogos
A féltékenységnek van egy olyan fajtája, ami csupán annyit jelent, ráhangolódtam a másikra, és fontos számomra, hogy ő a lehető legjobban érzi-e magát a kapcsolatban, ahogyan az is fontos, hogy én is hasonlóan érzek-e. Ha gyanús viselkedést tapasztalunk a másik részéről, természetes, hogy ijedtséget, fájdalmat, de még a legoptimistább esetben is élénk érdeklődést érzünk. Hiszen ha fontos a másik, akkor a kapcsolat védelmében minél előbb tudnunk kell, hányadán állunk. Nem birtokolhatod a másikat, de jogod van tudni, hogy ő kifelé nézeget-e a kapcsolatból, vagy változtak-e a veled kapcsolatos érzései. Persze, itt is tudni kell a különbséget aközött, hogy "drágám, miért mosolyogtál rá a kolléganődre?" és aközött, hogy "beszélhetnénk arról, miért esemeseztek a kolléganőddel rendszeresen éjszakába nyúlóan?" Elvárhatod a partneredtől a kapcsolatot érintő kérdésekben a teljes őszinteséget, és ez persze fordítva is igaz. Az nem birtoklás, ha te ésszerű keretek között minden igyekezeteddel szeretnéd megtartani a szerelmedet és a kettőtök közti értékes kapcsolatot. Ennek érdekében pedig odafigyelsz rá, és óvod azt.
