Látássérültként a Mekiben dolgozni: már három éve erősíti a gyorsétterem csapatát Henrik
Mindenki megtalálhatja a Mekiben azt a munkakört, amiben ki tud teljesedni. A közösségi médiában vettük észre a posztot, miszerint éttermeikbe megváltozott munkaképességű munkatársakat is várnak.
Ezeket láttad már?
Henrik immár közel három éve egy forgalmas budapesti McDonald's étterem lobbis kollégája. Amit első pillanatra a legtöbben nem is vesznek észre, hogy Henrik látása mindössze 0,02%-os, azaz hivatalos megnevezés szerint aliglátó. Csak foltokat lát és fényérzékelése van. Több tucat megváltozott munkaképességű Mekis kollégájához hasonlóan azonban ez nem akadályozza abban, hogy az étteremben szinte teljeskörűen ellássa munkáját. A Mekis tapasztalatairól beszélgettünk vele.
Milyen munkakört töltesz be a Mekiben, és melyek a főbb feladataid?
Lobbisként a vendégtér tisztántartása, a tálcákon maradt hulladék eltakarítása, szelektálása, az eszközök tisztítása tartozik a legfontosabb feladataim közé, és természetesen a vendégek kisebb-nagyobb igényeiben, kérdéseik megválaszolásában is segítem őket. A munkanapom során folyamatosan figyelemmel kísérem a lobbiban történő eseményeket, és ahol szükség van rá, ott beavatkozom. A vendégélmény menedzser kollégáim segítenek, és szólnak, ha valamilyen szennyeződést nem vennék észre.
Hogyan találtál rá erre a munkalehetőségre?
Korábban egy lovardában dolgoztam. (Henrik gyerekkora óta lovagol – szerk.) Ezt a munkámat sajnos nem tudtam folytatni látássérültként. Mikor hallotta, hogy munkát keresek, egy szintén látássérült barátom mesélte, hogy ő nagyon jól be tudott illeszkedni a Mekiben. Besétáltam a lakásommal szemközt található étterembe, jelentkeztem munkára, és szerencsére azonnal fel is vettek.
Mik a legpozitívabb tapasztalataid a munkáddal kapcsolatban?
Számomra a legfontosabb a nagyon jó társaság, az összetartó munkatársak. Ők elfogadják, hogy az én helyzetem kicsit más, megbecsülik a munkámat, sőt van, aki talán kicsit fel is néz rám. A főnökség is jófej, ők is mindenben nagyon segítőkészek.
Ami még nagy előny, hogy kb. egy percre lakom. Ez nagyon fontos nekem, mert látássérültként tömegközlekedni nehéz, nem mindenütt megoldott az akadálymentesítés. Ezért is örültem nagyon, hogy a felvételnél figyelembe vették a kérésemet, hogy ebbe az étterembe kerüljek.
Van, amit nem annyira szeretsz, vagy nehezedre esik?
Előfordul, hogy a forgalomnak megfelelően csak én vagyok beosztva a vendégtérbe, de néha ilyen esetekben is beeshet hirtelen egy-egy nagyobb tömeg. Ezt nehezebben kezelem, de megoldom. Látássérültként nehéz felügyelni, hogy semmi ne csússzon meg, fejben kell összetennem a feladatokat, hogy ha például egy üdítő kiborulna, azt a kevésbé fontos feladatok elé kell venni.
Említetted, hogy a munkatársaiddal jól kijössz, de beszélnél még kicsit a munkahelyi környezetről, a légkörről a Mekiben?
Az első pár napban, kicsit furcsa volt a szituáció, a többiek nem igazán tudták elképzelni, hogy egy ilyen fokú látássérült mit fog tudni elvégezni az étteremben. Igazság szerint az elején én is féltem ettől, de úgy voltam vele, hogy ha a szintén látássérült barátomnak ment – aki ráadásul egy még forgalmasabb étteremben dolgozik –, akkor nekem is menni fog. Egy-két hét alatt aztán rájöttem, hogyan szabhatom magamra a munkát, hogyan tudom leegyszerűsíteni a folyamatokat. Ahogy fejlődtem a munkámban, a többiek is rájöttek, hogy nem nagyon akadályoz ez engem semmiben.
Az a mai napig előfordul, hogy olyat kérdeznek tőlem, amire persze ők is azonnal rájönnek, hogy mivel nem látom, nem fogok tudni segíteni ebben, de igazából már ők is elfelejtették, hogy látássérült vagyok. Például, ha a szelektáláshoz szükséges színes zsákot kérik tőlem, azt hiába teszik, mert nem tudom megkülönböztetni. Viszont, ha segítségre van szükségem bármilyen feladatban, azonnal mellettem vannak.
Egyébként a vendégek sem feltétlen jönnek rá azonnal, hogy gyengénlátó vagyok, mert ez a munkafolyamatokban nem feltétlen látszik. Erre leginkább akkor kerül sor, ha beszélünk, és nem közvetlen rájuk nézek, és nem valósul meg a szemkontaktus. Ilyenkor előfordult már, hogy rákérdeztek, hogy látássérült vagyok-e. Másik ilyen eset, ha söprésnél a vendégélmény menedzser segítségére szorulok, hogy megmutassa, hol is van a szemét. Ez a beszélgetés általában a vendégeknek is feltűnik.
Milyen kihívásokkal szembesülsz a munkád során?
Az üdítő kiborulása például nagyon nehéz számomra. Ha a vendég kiönti a poharát véletlenül, nem feltétlen megy el másik asztalhoz, főleg, ha egyébként tele van az asztal. Ilyenkor úgy kell takarítani, hogy minél kevésbé zavarjam. Ebben az esetben, és az utcasöprésnél kell segítséget kérnem leginkább, ha egyszerre sok dolgot kell feltakarítani.
A hangok megkülönböztetése az elején nagyon nehezen ment, és még most is néha összekeverem a kollégákat, főleg, mivel formaruhánk van, így az sem segít, hogy egy más színű foltot látok éppen. Ez nyilván nagyobb zajban jelent problémát, de inkább csak kellemetlen, ha nem ismerek fel valakit.
Kellett alakítani a munkakörnyezetedet a látássérülésed miatt?
Minimálisan. Mindig, ha én jövök dolgozni, a szelektív hulladékgyűjtéshez a zöld és a barna zsák ki van rakva nagy mennyiségben és elkülönítve, hogy ne keverjem össze őket.
A mosogatógép elindítását az étteremvezetővel együtt vettük végig, hogy mi az, amit ki tudok tapintani, meg tudok hallani, hány pittyenés hány fok, vagy milyen időtartam, és most már ez alapján tudom elindítani.
A cipőmet és a belépő kártyámat kellett még tapintható módon megjelölni, nehogy összekeverjem őket másokéval.
Habár a nyitottság megvolt a vezetőség részéről, nem vittük túlzásba ezeket a dolgokat, mert szerettem volna, ha minél több minden maradhat úgy, mintha látó lennék, ezért én is igyekeztem alkalmazkodni.
Mesélnél egy olyan történetről vagy eredményről, amire különösen büszke vagy a munkád során?
Körülbelül egy éve éjszakás beosztásban dolgozom, ilyenkor bezárunk és nagytakarítást végzünk. A lobbit én takarítom egyedül. Sokan nem szeretik az éjszakás munkakört, de nekem előnyös, mert a saját tempómban tudok haladni. Minden nap időben végzek, és a minőséget is meg tudom tartani. Reggel, a műszakom végén, még a nyitás előtt a vezetőm ellenőrzi a pályákat, és ha probléma van, szól. Az én területemen általában nincs több hiba, mint másoknál. Külön örülök, hogy a feletteseim rendszeresen dicsérik a lobbim állapotát. Mondták már, hogy sok látó sem tudná ilyen jól elvégezni a feladatot, ez pedig különösen motivál.
Van-e valami, amit szeretnél elérni vagy megvalósítani a munkád során?
Nagyon szeretnék vendégélmény menedzser lenni. Sokszor gyakorlom is ezt a szerepet, hiszen a vendégek gyakran fordulnak hozzám segítségért, és angolul is tudok beszélni, így a külföldi vendégekkel is tudok kommunikálni. Az egyetlen probléma, hogy nem tudom használni a kioszkot. A kollégáim szerint megtanulhatnám, hogy mi hol van a képernyőn, de ebben nem vagyok biztos. A konyhai munkát is szívesen kipróbálnám, viszont a monitorok használata ott is gondot jelentene. Ha lenne hangalapú visszajelzés, szerintem a többit meg tudnám oldani, hiszen a konyhai rendszerben mindennek meghatározott helye van.
Mit tanácsolnál egy most Meki®-nél elhelyezkedni akaró megváltozott munkaképességű kollégának?
Azt javaslom, hogy már az elején bátran beszéljen az adott problémáról, és mondja el, hogy milyen munkakörben tud közel 100%-osan teljesíteni. Szerintem a legtöbb sérült ember megtalálhatja a Mekiben azt a munkakört, amiben ki tud teljesedni. Nálam például fontos volt a kommunikációs készségem, mert jól és határozottan tudtam beszélni. Volt olyan kollégánk, aki a csuklóját nem tudta használni, de mégis megtanulta, hogyan végezze el a feladatait. Én is hoztam már ide egy barátomat, aki mozgássérült, és ő például a kasszánál kapott munkát, mert ott kerekesszékből is tud dolgozni.
Emellett fontos, hogy higgy magadban, hogy képes vagy dolgozni itt. Lehet, hogy az elején megijedsz, de a feletteseddel közösen megtalálhatjátok a megfelelő munkakört. Ha már bent vagy, akkor legyél aktív a beilleszkedésben, barátkozz és viselkedj úgy, mint bármilyen más munkahelyen. Az integráció minden területen kihívást jelenthet, de egy kis akarattal megoldható.
A lovaglás a hobbid. Mióta lovagolsz, és mi motivált arra, hogy elkezdj ezzel foglalkozni?
Gyerekkorom óta szeretnék lovakkal foglalkozni. Sajnos a látásom romlása miatt nem válhattam lovas terapeutává, de a lovaglás, mint hobbi, megmaradt. Van egy kis családi tanyánk, ahol van saját lovam is, oda járok lovagolni. Emellett zenélek is, és ez már komolyabban megy, mert fellépéseim is vannak, és a Mekis karácsonyon is előadtam. A Meki® ebből a szempontból is egy jó munkahely, mert nagyon rugalmas. Ha valami probléma adódik, például ha gond van a lóval, akkor átszervezik a beosztásomat, hogy el tudjak menni.
Sok férfi érzi magát feleslegesnek gyerekszületés után - szakértő szerint erre érdemes figyelni, hogy megmaradjon az intimitás
