„Más férfiak is tetszenek. Hűtlen vagyok?"
Vajon akkor élünk tökéletes párkapcsolatban, ha soha nem tetszik meg más férfi a párunkon kívül? Vagy éppenhogy gyerekes dolog ilyesmire vágyni, és még az sem bűn, ha szexuálisan megkívánunk mást? Egyáltalán: létezik ártatlan flörtölés? És sírig tartó szerelem?
Ezeket láttad már?
„Tegnap fantasztikus napom volt” – meséli a harminckét éves Zita. „Korán, mégis frissen kipattantam az ágyból, vidáman dudorászva főztem meg a kávét, még a férjem jól ismert reggeli morcossága sem zavart. Egyedül a gardróbszekrény előtt töltöttem a megszokottnál picivel több időt, és talán a sminkemre is nagyobb gondot fordítottam. Csinos és vonzó akartam lenni, méghozzá azért, mert tegnap volt a heti céges értekezlet, melyen András is részt vesz a kontrollingról. András magas, jóképű és oda van értem. Az elmúlt évben összesen nem kaptam annyi bókot a ruhámra, a hajamra, a humoromra, mint tőle egy óra alatt. Félreértés ne essék, András tudja, hogy boldog házasságban élek, és a barátságos kollegiális viszony határait még sohasem léptük át, mégis, a heti értekezlet és utána a cég büféjében elfogyasztott kávé valósággal felvillanyozza a hétköznapjaimat. Bevallom, néha már alig várom őket. Szeretem a férjemet és nem érzem, hogy bármi bűnös dolgot cselekednék, mégis, néha fölmerül bennem, vajon mit szólna a párom, ha megtudná, hogy ilyen jól esik egy idegen férfi udvarlása. Egyáltalán szabad nekem bárkivel is flörtölnöm?”
Természetesen menjünk bele?
Zita története korántsem egyedülálló. Sőt, talán nincs olyan hosszú kapcsolatban élő férfi és nő, aki ne tapasztalta volna már legalább egyszer, milyen jól tud esni egy ártatlan flört. Egy tíz-tizenöt éve tartó kapcsolatban nem várhatjuk el partnerünktől, hogy ugyanolyan szenvedélyesen udvaroljon, mint a kapcsolat legelején. Mi sem dicsérjük meg éveken át nap mint nap párunk remek humorát, és ő sem fogad minket minden este azzal, milyen őrülten csinosak vagyunk még egy átdolgozott nap után is. Természetes, hogy a bókok még egy szeretetteli kapcsolatban is ritkulnak, a heves, szenvedélyes udvarlás pedig szintén nem tarthat pár hónapnál tovább. Aki kiegyensúlyozott kapcsolatban él, az pontosan tudja, hogy a kezdeti heves érzelmek helyett sokkal fontosabb dolgokat kap egy párkapcsolattól: megértést, intimitást, mély szeretet. Érzelmileg stabil ember ezeket nem cserélné be újabb és újabb kalandokra. Mégis, ha fölbukkan valaki, akinek a szemében mi leszünk a vágy titokzatos tárgyai, nehéz érzéketlennek maradnunk az udvarlás iránt.
„Mind a férfiak, mind a nők számára fontos, hogy időről időre töltekezhessenek a másik nem energiáiból. Nincs tehát abban semmi rossz, ha egy nőnek jól esnek a férfiaktól jövő bókok, még akkor sem, ha történetesen párkapcsolatban él” – nyugtat meg minket Almási Kitti klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, aki szerint teljesen normális, ha időnként szükségünk van arra, hogy párkapcsolatunkon kívüli ártatlan flörtökből töltekezzünk.
A vágy nem tilos
A pszichológus szerint azonban fontos, hogy különbséget tegyünk flörtölés és flörtölés között. Azokat az ingatag önértékelésű nőket, akik már egy kapcsolat elején sem elégszenek meg a partnerük bókjaival, és folyamatosan szükségük van külső visszajelzésekre – ők azok, akiknek valódi „udvartartásuk” van az értük rajongó férfiakból - egészen más okok vezérlik, mint azt az évek óta hűséges nőt, akinek örömet okoz egy vonzó kolléga udvarlása. Ez utóbbiban Almási Kitti szerint semmi rossz nincs, és sokkal egészségtelenebb lenne erkölcsösségre hivatkozva tagadni, hogy kellemes érzéseket kelt bennünk a flört, vagy esetleg harcolni ellene. „Ahogyan a lelkileg stabil felnőtt létnek, ennek is az alapos önismeret a kulcsa. Ha valaki ismeri és elfogadja azt, hogy vannak vágyai, hogy nem ördögtől való az, ha a partnerén kívül akár szexuálisan is megkíván más férfiakat, annak sokkal könnyebb lesz a határokat is meghúznia azt illetően, hogy meddig megy el egy ártatlan flörtölésben.”
A pszichológus saját praxisában is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kliensei megértsék és elfogadják emberi késztetéseiket, azt, hogy nem tökéletesek, és hogy a valódi erkölcsösség nem az, hogy letagadják vágyaikat, hanem az, hogy bátran szembenéznek velük és képesek azt megzabolázni. Szerinte egy megfelelő önismerettel rendelkező nő esetében, aki ismeri és elfogadja saját szexuális vágyait, semmi kivetnivaló nincs abban, ha időnként párkapcsolatán kívüli forrásból is töltekezik. Ha túlságosan elfojtjuk vágyainkat, sokkal nagyobb erővel törhetnek föl később. Kitti szerint így akár egy heves szeretkezésbe is torkollhat a sokáig ki nem mutatott vágy a „tiltott gyümölcs” iránt, míg ha már az elejétől megértjük és elfogadjuk azt, hogy örömöt okoz nekünk új kollégánk udvarlása, de megszabjuk a határokat, akkor csak pozitívan töltekezünk az ártatlan flörtből, de senkit sem bántunk meg és a félrelépést is elkerüljük.
Meddig ártatlan?
A stabil önértékelésű ember tehát pontosan tudja, mikor lép át olyan határokat, amik már veszéllyel lehetne tartós kapcsolatára, ahogyan azt is, hogyan hasznosítsa azokat a pozitív energiákat, amiket egy ártatlan flörttől kaphat. Sok nőnek amiatt is bűntudata van, hogy más férfiakra gondol, miközben a párjával szeretkezik vagy önkielégítést végez, holott a pszichológus szerint ezek a fantáziák éppen abban segítenek, hogy úgy éljük meg vágyainkat, hogy közben hűségesek maradunk. Almási Kitti persze arra is fölhívja a figyelmet, hogy nem tisztességes elhúzni valaki előtt a mézesmadzagot, tudván, hogy ígéretünket nem tartjuk be, ezért az is fontos, hogy a nekünk udvarló férfi tudja, tartós, boldog és hűséges kapcsolatban élünk. Talán meglepő, de sok férfi számára a hiedelmekkel ellentétben gyakran elég az is, ha időnként teheti a szépet egy számára vonzó nőnek, anélkül, hogy egy kedves mosolyon kívül bármit is kapna cserébe. Hiszen ő éppúgy töltekezik női energiákkal, mikor velünk van. Más kérdés az, vajon partnerünket beavassuk-e abba, hogy más férfiak is tetszenek.
„Nem feltétlenül javaslom, hogy megosszuk a másikkal, milyen élvezetes, amikor egy idegen férfi bókokkal halmoz el minket, és hogy számunkra is felvillanyozó vele időt tölteni.” – figyelmeztet a szakember, aki szerint ez a fajta vallomás sok felesleges kellemetlenséget okozhat a párkapcsolatunkban, hiszen a másik ilyenkor óhatatlanul elkezd egy történetet fűzni a fejében, bizonytalanná és féltékennyé válhat. Az aranyszabály az, hogy mi magunk pontosan tudjuk, meddig mehetünk el, és hogy soha ne kerüljünk olyan helyzetbe azzal a férfival, akinek jól esik az udvarlása, hogy partnerünk esetleges hirtelen fölbukkanása már kínos legyen, vagy félreértésekre adjon okot.
„Ha bűntudatot érzünk valamiért, akkor az már egy jel lehet arra, hogy visszakozzunk kicsit. Ha például eddig csak ebédszünetekben találkoztunk bókoló kollégánkkal, de most egy munka utáni kávéra is meghív, már bűntudatot kelthet egyesekben, hogy a saját párjuktól veszik el az időt. Ilyenkor már érdemes átgondolni, van-e értelme igent mondani a meghívásra, még akkor is, ha teljesen ártatlan beszélgetésről lenne szó." - mondja a pszichológus, aki arra is figyelmeztet, hogy sohase érezzük azt, már nincs jogunk "kiszállni" egy ártatlan flörtből. Bármikor mondhatunk nemet, nem tartozunk semmivel senkinek csak azért, mert párszor együtt ebédeltünk, kávéztunk vele.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin a 2013-as októberi számban jelent meg.
