Már ismerjük egymást, találkoztunk egyszer
A párom ismeretségi köre rendkívül kiterjedt, így a több mint hét együtt töltött év ellenére is, még sokszor nyújtom a kezem bemutatkozásra a társaságában. Nincs azonban frusztrálóbb helyzet, mint amikor valaki nagy mosollyal az arcán közelít felénk, mint régi jó barát, én pedig csak pörgetem a fejemben a neveket, arcokat, helyszíneket, hogy honnan is kéne ismernem. Aztán odaér, és további kérdések tömkelege árasztja el az agyamat: Bemutatkozunk egymásnak? Esetleg már többször is láttam? Vajon tegeződünk? Summa summarum, a döntésem az esetek 100%-ban az, hogy nyújtom a kezemet, és mondom a nevemet, hisz az a biztos. Aztán néha jön a kínos mondat: "Már ismerjük egymást. Találkoztunk egyszer." - Ajaj, azért az ismerjük egymást és a találkoztunk egyszert ne említsük egy lapon - fut át ilyenkor az agyamon, miközben kínos mosollyal az arcomon próbálom beleégetni a retinámba az illető arcát, hogy harmadszorra már tényleg ne osszam meg vele a becses nevemet.
Ezeket láttad már?
Ezek az esetek egyfelől megerősítenek abban, hogy a névtáblák milyen hasznosak, amiket méltatlanul hanyagolunk, másfelől szembesülnöm kell azzal, hogy fiatalság ide vagy oda, az arcmemóriám botrányos. Sajnos a név is, de ezt most hagyjuk.
Mindez azért is ijesztő, mert ha ne adj ég, egy bűncselekmény szemtanúja lennék, nem tudom, mekkora bizonyossággal tudnék rámutatni az elkövetőre. Megnyugtat viszont az a tény, hogy ezzel feltehetőleg sokan vannak így, vagy legalábbis akadtak már problémák ebből kifolyólag a világban, ugyanis kutatók is vizsgálták a jelenséget. Ennek következménye például az a játék is, amiben kipróbálhatjuk magunkat, vajon mennyire tudjuk megjegyezni az arcokat.
A saját teljesítményem a fent írtak ellenére meglepően jó volt, bár fontos megjegyezni, hogy itt ugyanazokat a fix képeket kell felismerni, az arcokat tehát mindig ugyanabból a szögből, ugyanúgy sminkelve, díszítve, ugyanolyan mimikával látjuk. A játék linkjét, és leírását lejjebb találod.
Megnyugtat az a tény is, hogy az arcmemória fejleszthető. Szintén kutatók, a szemmozgást figyelve, azt találták, hogy mi nők azért jegyezzük meg jobban az arcokat, mert másképp, és hosszabb ideig nézzük, mint a férfiak, így részletesebb, kidolgozottabb lesz a képünk. Nem pedig azért, mert jobb a memóriánk. Így tulajdonképpen csak a megfigyelési stratégián kell változtatni, és máris kevesebb kínos helyzetbe keveredünk.
Ha ki akarod próbálni magad, ezen a linken teheted meg. A Part 1 résszel kezdd, ahol nincs más dolgod, mint megfigyelni az arcokat. Ha vége, akkor várj öt percet, és lépj tovább a Part 2-ra, ahol a feladat ugyanaz, mint az előbb. Ismét várj öt percet, és lépj a Part 3-re, ahol 48 képről a következőt kell eldöntened: az első részben, a másodikban vagy sohasem láttad. Ha végeztél, részletes eredményt kapsz a teljesítményedről. Az első százalékos eredmény azt mutatja meg, mennyi képet ismertél fel, a második pedig, hogy mennyit ismertél fel, és emlékeztél, hogy hol láttad.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket