Magyarország rejtett kincsei: Sárvár
Ha szépet akarsz látni, ha feltöltésre, nyugalomra vágysz, gyönyörű hegyes-dombos vidékre, kristálytiszta patakokra, magával ragadó szikrázó vizekre - nem kell elmenned Magyarországról. Itt mindezt megtalálod.
Ezeket láttad már?
Egyik kedvenc "természet-helyünk" lett ezen a nyáron a célpont, ahol nem először jártunk már: Sárvár.
Igen, mi tudatosan keressük azokat a helyeket, ahol friss a levegő, ahol ahova nézünk, zöld terem és kikapcsolódhatunk az egész éves nagyvárosi nyüzsi után.
Bár idén csöndesebb volt Budapest, de mindig jólesik kicsit kiszakadni belőle és épületek helyett fákat, tavat, madarakat csodálni.
Ha jól emlékszem, 10-11 éve jártam először Sárváron, elsődlegesen a gyógyvize miatt. Mivel eléggé erőteljes gerincferdülésem van, nem beszélve a szinte állandó ülő életmódról (helló, görnyedt testtartás!), ezért meglehetősen sokat szenvedek hátpanaszaim által. Évekkel ezelőtt igazi sportgirl voltam, rengeteget futottam, kosárlabdáztam - persze nem mindig a megfelelő cipőben -, ezért egy kis térdműtét is becsúszott, így már a húszas éveim elején elkezdtem feltérképezni itthon a gyógyvizes településeket.
Így jutottam el Sárvárra ás azóta is szerelem ez a hely.
Miért?
Maga a város(ka) nyugodt, pihentető, nincs zaj, nem kattognak a villamosok (jó-jó, azt is szeretem ám, de ez a nyugi is kell, nagyon, de nagyon).
Egy fagyi a főtéren, harangjáték hallgatása a szökőkút szélén megpihenve, bambulás, pihenés. Oké, lehet ez nem tűnik annyira izgalmasnak, de nekem nagyon kell ez a zajmentes élet (is), kell, hogy "csak úgy legyek".
No de menjünk tovább!
Ami viszont évről-évre idecsábít, az - ahogy már említettem - a fantasztikus gyógyvíz és az, ami körülöleli. A túrázóknak is óriási élményt nyújtó park, a csónakázó tó a nádasával és élővilágával, a harapnivaló csend. Bár én, azaz mi a párommal nem túrázunk, de szeretünk sétálni. Úgymond romantikázni. Csak úgy lassan lépkedni, beszélgetni, megfigyelni a zöldben pompázó tájat, hallgatni a békák és tücskök zenéjét. Ilyenkor jönnek egyébként a legjobb ötleteim is - az üzletemhez -, ha akarom, ha nem. No jó, nem titkolt vágyam, célom (?) a természet sűrűjében az is, hogy olyan ötleteim támadjanak, amelyek a zajban nem találnak meg.
Ilyenkor csak előkapom a telefonomat, bekapcsolom a hangrögzítőt és rámondom mindazt, ami eszembejut, amit később, majd otthon újra hallgatok és lejegyzetelek.
Ha még mindez a csend és harmónia nem lenne elég, nem hagyhatom ki az Arborétumot sem, ahol aztán igazi látvány-kánaán fogad. Már ha nyitottak vagyunk a csodálatos fákra, bokrokra, madarakra, élővilágra, tavakra.
Végezetül, de nem utoljára a szállodánkat is nagyon szeretem, ahova - ha tehetjük - évente visszajárunk, mert amíg a 36 fokos gyógyvízben áztatom magam és hallgatom a megnyugtató lounge zenét, magamba szívom a medence partjára ültetett levendula bokor illatát, behunyom a szemem és jöhet a "dolce far niente", az édes semmittevés. A belső medencéknél a törökfürdőkre emlékeztető részleg a kedvencem, no és a Hamam.
Mindez számomra Sárvár, mindenkinek ajánlani tudom, aki nyugalomra, feltöltődésre, gyönyörű környezetre, gyógyító vízre vágyik.
Kozma Rita
Magyarország rejtett kincsei: Sárvár Kozma Rita bemutatja, miért ez az egyik kedvenc helye idehaza