„Ha hívnak minket, menni kell" - Solka, a magyar kutya és gazdája, Erzsébet életet mentettek Törökországban
Február 6-án a törökországi Kahramanmaras tartományt két 7,7-es, valamint 7,6-os erősségű földrengés rázta meg. Többemeletes házak dőltek össze, tízezreket maguk alá temetve. Magyarországról is több mentőcsapat sietett a helyszínre, köztük a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány önkéntesei. Munkatársukkal beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Egy február 10-én készült fotó futótűzként járta be a közösségi oldalakat. Kiss Ágnes a KHN önkéntesét, Kröpfl Erzsébetet örökítette meg, ahogy óvón öleli pléddel betakart, kimerült kutyáját, Solkát. Sokaknak ennek a képnek köszönhetően vált világossá, hogy a túlélők után kutató hősök közt nők is útnak indultak. Az egyébként fodrászként dolgozó, Szolnokról származó Erzsébet még csak most piheni ki a fáradalmakat - pihenését ráadásul egy újabb, hazai bevetés szakította meg -, de így is válaszolt a GLAMOUR.hu kérdéseire.
Hogyan, mikor határoztad el, hogy kutyás mentő leszel?
Tizenöt évvel ezelőtt a menhelyről kihozott keverék kutyám, Argos mellé magamhoz vettem egy border collie-t, Zinát, aki kiemelkedő intelligenciája mellett akkora energiabomba volt, hogy kétórás sétáltatással sem sikerült lefárasztani. Az interneten kutattam a lehetőségek után, és a találatok közt feljött a mentőkutyázás, valamint csapatvezetőnk, Leczki Sarolta neve, aki a KHN mellett egyben tűzoltó főtörzszászlós, a Fővárosi Katasztrófavédelem mentőkutyás egységének megalapítója és vezetője. Felvettem vele a kapcsolatot, Zina pedig alkalmasnak bizonyult arra, hogy mentőkutya legyen, így elkezdtük képezni őt. Rá két évre Sacinál született egy Beauceron alom (ez egy francia juhászkutya-fajta.) Abból az egyik kölyök, Gamin folyton körülöttem sertepertélt, tulajdonképpen kiválasztott engem, így őt is magamhoz vettem.
Négy és fél évvel ezelőtt újabb alom született Saci tenyészetében, és a kis tűzgolyó, Solka nagyon megtetszett. Vívódtam, hogy be merjem-e fogadni negyedik kutyaként, de végül ő is a család tagjává vált – noha még az autót is le kellett miatta cserélni egy nagyobbra (nevet). Sajnos Gamin nemrég itt hagyott minket, ami nagyon megviselt, de a párom és Solka sokat segítettek a veszteség feldolgozásában.
Milyen képzettség szükséges ahhoz, hogy valaki kutyás mentővé váljon?
A mentőkutyás párosok humán felének általában kutyakiképző végzettsége van. Nekem is, de a tudásom oroszlánrészét Sacitól szereztem. Szerencsém volt, mert rögtön a keménymagba csöppentem, és Magyarország, illetve a világ legjobbjaitól tanulhattam.
Tapasztaltál kutyás mentőkörökben előítéletet amiatt, hogy egy fiatal nő vagy?
Egyáltalán nem. Már csak azért sem, mert a mentőkutya-vezetők nagyobb része nő. A műszaki munkatársaknál jellemző a férfitöbbség. A KHN csapatában húsz nő van és két férfi: egyikük kutyavezető, másikuk tűzoltó. A mostani, több szervezetből verbuválódott törökországi mentőcsapatunkban fele-fele volt a férfi és nő kutyavezetők aránya. Ez a munka szoros együttműködést, nagyon összehangolt csapatmunkát kíván, ami nem ad helyet semmiféle diszkriminációnak: egyenrangú kollégákként, bajtársakként dolgozunk.
Miként válik egy kutyából jó mentőkutya? Hogyan, mennyi ideig szükséges képezni egy bevetés előtt?
Most a mentőakció hatására sokan fellelkesedtek és bevetnék kedvencüket, de nem minden kutya alkalmas a feladatra. Az alkalmasság ráadásul nem is fajta-, hanem egyedspecifikus. Fontos, hogy a kutya jó szociális készségekkel rendelkezzen, és (élelemmel vagy játéktárggyal) motiválható legyen. Elengedhetetlen továbbá a jó mozgáskészség is, és hogy ne legyen bizonytalan, ne féljen a terepen. Fontos kritérium még a munkakedv és a gazdának megfelelni vágyás; egyúttal pedig az önállóság is. Bevetésen (vagy vizsgán, versenyen) előfordulhat ugyanis, hogy a kutya 1-200 méterrel távolabb dolgozik úgy, hogy a gazdi nem is látja, nem tudja irányítani, így neki kell egyedül meghoznia a döntéseket. Belföldi és külföldi tréningutakon veszünk részt, folyamatosan vizsgákra járunk. Van egy vizsgarendszer, annak a fokozatait teljesítjük, illetve újítjuk meg minden évben. Az alapképzettséget két-hároméves korára szerzi meg a kutya, de a kiválasztást és a gyakorlatozást már kölyökkorban elkezdjük. Saci kutyái már héthetes korukban, kis „töltött zoknikként” csetlettek-botlottak a romon (nevet).
Ezt hogy kell elképzelni? Bontás alatt álló épületekhez szoktatok odamenni?
Időnként erre is van példa, de elsősorban erre a célra létrehozott tréningező helyeken, épített romokon gyakorlatozunk. Magyarországon jelen pillanatban kettő ilyen helyszín van. Azért fontos, hogy külföldre is eljussunk gyakorlatozni, mert a hazai helyszínek búvóhelyeit a kutya néhány alkalom után megjegyzi, így csökken a motivációja a további felderítésre.
Hányadik éles bevetésed volt a mostani?
Természeti katasztrófa által sújtott területen Solka és én is most jártunk először. Más jellegű bevetéseken azonban (nem romokon, hanem például erdős területeken) gyakran részt veszünk, tegnap például egy eltűnt idős férfit kerestünk Csévharaszton. A hasonló riasztások rendszeresek.
Hogyan fogadta a környezeted, hogy törökországi bevetésre indulsz?
A szüleim és a párom támogattak. Különösen értékeltem, hogy nem gyakoroltak rám további nyomást ebben az egyébként is stresszes helyzetben. Aggódtak, de ezt nem éreztették velem, például nem kérdezgették, hogy mikor megyek már haza. A térerő hiánya miatt nehezen tudtam velük kommunikálni; nagyon ritkán sikerült hívást indítanom, akkor is általában csak hajnali egy körül. A repülőtéren mindannyian könnyezve borultunk egymás nyakába.
Milyen körülmények között dolgoztatok odakint?
Olyan körülmények közt, amilyenekkel magánemberként még a gyakorlatozás és vizsgák alkalmával sem találkoztam. Hatalmas por és bűz szivárgott át a romok között – egy alkalommal különösen erős szagot éreztem, mire az egyik orvos csapattársam közölte, hogy ez bizony a hullaszag. A markológépek miatt folyamatos zajban dolgoztunk, nappal öt, éjjel mínusz tíz fokban. A holttestek pokrócba tekerve hevertek az út szélén. Az otthontalanná vált, fagyoskodó emberek nejlonból próbáltak fedelet rögtönözni a fejük fölé, és a tűzre vetettek bármit, amit ki tudtak szedni a romok alól. Napi hat-nyolc utórengés nehezítette tovább a helyzetet. Öt-hat órákat aludtunk, mert minden perc számított, de ezalatt is nehezen tudtunk pihenni a sátrakban kialakított tömegszálláson. Munka közben a helyi lakosok százával álltak a hátunk mögött, és lesték minden lépésünket. Aggódva várták hozzátartozóik kimentését – volt, hogy Solkának a lábaik között kellett utat fúrnia magának.
Találtatok túlélőt?
Igen. Egy család kérte a segítségünket, mert a 22 éves lányuk a romok alatt rekedt. Indítottam Solkát, aki ugatással jelezte, hogy megtalálta a túlélőt, és pontosan lokalizálta őt az első emeleten. A fiatal nő életjelet adott, tudtunk vele kommunikálni. A Baptista Szeretetszolgálat műszaki mentőcsapata aznap éjszaka sértetlen állapotban kiszabadította őt a romok fogságából. A csapatunk összesen tizenegy embert talált meg, akik közül ottlétünk alatt hetet sikerült élve kiemelni. Ennek egy része a kutyák, másik része pedig a műszaki munkatársak érdeme, akik speciális kamera segítségével, a romok alatt kúszva-mászva kutattak az élő emberek után.
Mi volt lelkileg a leginkább megterhelő számotokra?
Látni a családok széthullását, rosszabb esetben teljes megsemmisülését. Komoly érzelmi megterhelés volt mindannyiunk számára belenézni a könnyező szempárokba. A helyszínen tapasztalt nehézségeket az segített elviselni, hogy egy nagyon összetartó csapat alakult ki, annak ellenére, hogy többen itt találkoztunk egymással először.
Részesültök valamilyen szupervízióban a lelki megrázkódtatások feldolgozása érdekében?
A hivatásosoknak kötelező a szupervízió, az önkénteseknek nem. Ugyanakkor magánpszichológusok már felajánlották, hogy csoportos vagy egyéni terápia formájában segítenek feldolgozni a történteket.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Folytatjuk a mentőkutyás képzéseket, vizsgákat, versenyeket, egyúttal pedig neveljük a jövő generációját. Szeretnék kijutni a világbajnokságra, valamint az MRT (Mission Readiness Test, bevetési alkalmassági teszt) bevetési gyakorlatra, melyet évente egyszer rendeznek meg, és ahol a vizsgázók a kétéves nemzetközi bevethetőségi minősítésüket szerezhetik meg. Szeretnénk továbbá elérni, hogy létesüljön Magyarországon is egy kiképzőbázis a kutyák számára.
Mit ajánlasz annak, aki a példátokon felbuzdulva maga is szeretne mentőkutya-vezető lenni?
Jöjjön el a mentőkutyás workshopunkra, ahol betekintést nyerhet a munkánkba, egyúttal a kutyája alkalmasságát is meg tudjuk vizsgálni. Amennyiben a kutya alkalmas, van lehetőség képzéseken részt venni. Az érdeklődők azonban vegyék figyelembe, hogy ez egy nagy elhivatottságot igénylő munka, ami pénzt, energiát és kitartást kíván, hiszen ha hívnak minket - télen-nyáron, esőben, hóban fagyban – menni kell.
