Mágus a Zeneakadémián

"Fibonacci matematikus volt a 13. században, ő hozta be az indiai-arab számrendszert Európába. Egyik munkájában ír arról a számsorról, amely a nevét viseli. (...) Minél előrébb haladunk a sorozatban, az arányszám annál inkább megközelíti a híres irracionális számot, amit aranymetszésnek nevezünk. Ez az arány előfordul a piramisépítészetben, a Parthenon szerkezetében, Le Corbusier és Mies van der Rohe épületeiben vagy olyan festők alkotásaiban, mint Leonardo da Vinci, Albrecht Dürer, Juan Gris, Mondrian vagy Dalí. Aztán és olyan komponisták zenéjének időbeli vagy hangmagasság-viszonyaiban, mint Bartók, Debussy, John Coltrane vagy Steve Coleman".

A humanista érték egyik utolsó globális szócsövének számító The New Yorker által a 21. század legfontosabb zongoristájának titulált Vijay Iyer a The Guardian című – bő 100 millió homo sapiens által olvasott – brit napilap lexikonvastagságú hétvégi számában vezette fel a fenti szavakkal esszéjét. Az amerikai Jazzújságírók Társasága (JJA) által 2010-ben hangszertől függetlenül Az év zenészének választott, emigráns indiai szülők gyermekeként New Yorkban született Iyer a kristálytiszta zene képviselője. Prímás és komponista egyszerre.

Jazz-pedigréje hibátlan: a legkülönfélébb zenekarokban játszott, köztük Steve Coleman, Roscoe Mitchell vagy Rudresh Mahanthappa mellett. A Zeneakadémián fellépő, Marcus Gilmore dobossal (a legendás Roy Haynes unokája) és Stephan Crump bőgőssel életre hívott különítményét a vájtfülűek a klaszszikus zongorás triók modern továbbgondolásának tartják. A zenekritikusok szerint "rendkívül nagy szerepet szán az alaplüktetésre helyezett kifinomult ritmikai megoldásoknak, a gördülékeny improvizációknak, az érzelemgazdag, egyben gondosan kiagyalt textúráknak".

Iyer okosan és érzékenyen zseniális. Szavakban nem is adható vissza mire képes. Az intim varázslatra, vagyis kamarazenére teremtett Solti Teremben a hazai nagyérdemű is részesülhet az általa így demisztifikált varázslatban: "A ritmus az első, amit a zenéből érzékelünk. Zsigerileg hat ránk. Miért? Talán mert a zenei ritmusok nem különböznek lényegileg azoktól az időléptékektől, amelyek az emberi test sajátjai. Gondoljunk az emberi beszéd pergő tempójára, lépteink rugalmas ritmusára, lélegzésünk árapályának szabályos váltakozására. (...) A zenei ritmus a mozgásban lévő emberi testre emlékeztet, mivel a zene nem más, mint mozgásban lévő testek hangja".

Vijay Iyer Trio, Zeneakadémia Solti Terem, 2015. március 19. 19.00