Magát szereti, vagy téged? - Így ismerd fel a nárcisztikus embert

Sok szó esik az elmúlt években a nárcizmusról, amelynek van egészséges mértéke, és még ezen belül is van, aki kevésbé és van, aki erőteljesebben mutat nárcisztikus vonásokat, ezt azonban sosem szabad összekeverni a patológiás értelemben vett nárcizmussal, amely súlyos személyiségzavart takar. Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológussal, család-pszichoterapeutával beszélgettünk a témáról.

Nem a nárcizmus a baj

„Bizonyos szintű nárcisztikus vonás mindannyiunkban van, és a modern világ elég erőteljesen jutalmazza is ezeket a vonásokat, elég, ha csak azokra a bátorító megjegyzésekre gondolunk, hogy „állj ki az igényeid mellett, mutasd a legjobb formád”. Szerencsés lenne, ha ezekkel párhuzamosan legalább ugyanennyi szó esne arról, hogyan legyünk empatikusak, hogyan törődjünk mások szükségleteivel, de az effajta nárcisztikus törekvések még nem patológiásak. Azt ajánlom, hogy ne dobálózzunk ezzel a kifejezéssel, ne mondjuk mindenkire, mert így a szó elveszíti valódi jelentését, és könnyen elfelejthetjük, hogy akiket a klinikumban nárcisztikusnak nevezünk, azokat közel sem lehet összehasonlítani egy hétköznapi értelemben vett, önzőbb vagy énközpontúbb emberrel.” – figyelmeztet Kozma-Vízkeleti. A terapeuta kitér arra, hogy a köznapi értelemben vett nárcizmusunkból is érdemes lehet lefaragni, ha kielégítő párkapcsolatot keresünk. Például azzal, hogy nem csak a tökéletes partnert tartjuk elfogadhatónak, és arra is odafigyelünk, hogy mit adhatunk a másiknak, hogyan köthetünk egészséges kompromisszumot.

Vészjelek

Persze az is előfordulhat, hogy egy valódi nárcisztikussal hoz minket össze a sors, így Kozma-Vízkeleti Dániel segítségével összeszedtük azokat az intő jeleket, amelyekre érdemes odafigyelni, és óvatosnak lenni.

1. Ha ez első randevúkon csak magáról beszél, sosem kérdez. A kölcsönösségnek a legelejétől fogva alapvetőnek kell lennie egy kiegyensúlyozott kapcsolatban. 
2. Ha sosem beszél magáról, csak ha kérdezzük. Ha körbelengi valami természetellenes titokzatosság.
3. Ha úgy érezzük, mellette állandó készültségben kell lennünk, mintha mi felelnénk azért, éppen milyen kedve van. Ha folyamatos késztetést érzünk arra, hogy keményen megdolgozzunk az ő jóllétéért.
4. Ha új partnerünk konkrét feltételeket szab a kapcsolat alakulását illetően, például: „elviszlek nyaralni, de akkor elvárom, hogy minden este szeretkezzünk”. 
5. Intő jel, ha természetes, hogy a párunk érzései mindig fontosak és elismertek, a mieink viszont nem. „Tipikus példa erre, ha az egyik fél kiönti a másiknak a szívét, elmondja, hogy érez, de ha a másik erre hasonlóan érzelmekkel reagál, mondjuk, azt mondja: feszültté tesz, amit mondasz, akkor a másik felhördül, mondván „neked nincs jogod feszültnek lenni, mert most rólam van szó” – mondja Kozma-Vízkeleti. 

A nárcisztikus egyik típusa a mimóza, akinek folyton ápolni kell a lelkét, mert a legkisebb kritikán is rettentően megsértődik – ő az, akit általában elhagynak akár már a kapcsolat elején, mert nagyon nehéz kijönni vele, és így az az élménye, hogy folyton csalódást okoznak neki a partnerei. A másik az úgynevezett vastagbőrű nárcisztikus, aki grandiózus gesztusaival a kapcsolat elején elvarázsolja a másikat, hiszen a folyamatos elismerésre áhítozik, és eleinte ezért meg is dolgozik. Később azonban komoly árat fizet a partner a kezdeti kényeztetésért. A pszichoterapeuta szerint egy valódi nárcisztikussal sosem alakíthatunk ki egyenrangú kapcsolatot, és nagyon könnyű beleragadni az elnyomó és az áldozat játszmájába.

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2020. októberi számában jelent meg.