„Az eredetiség, a saját karakter nagyon fontos” – interjú Lonovics Zoltánnal, a Nails collection alkotójával
A kortárs művészetben a művészek igyekeznek mindig valami újat és frisset mutatni, sokkolni a közönséget, de közben relevánsnak maradni a popkultúra útvesztőiben is. Lonovics Zoltán sokszínű karrierje során először képzőművészként mutatkozott be a Twist, majd nemrég a Nails tematikus kiállítások során.
Ezeket láttad már?
Több éves gyűjtőmunka előzte meg a Nails megvalósulását, a tucatnyi egyedi mandulaformát Lonovics Zoltán a legkülönböző technikákkal alkotta meg. A Nails-ben összpontosult autonóm művészi ambíciója, a ball-culture szeretete és az a fajta utánozhatatlan látásmód, amit Zoli egyetemi oktatóként igyekszik átadni a diákjainkat.
Mesélj egy kicsit a Nails kezdeteiről! Mikor és hogyan kezdtél el dolgozni a kiállításon?
A covid előtt megfogalmazódott bennem a kiállítás ötlete, egy nagyon hosszú, tíz éves gyűjtési folyamat után. Alapvetően alkalmazott grafikusként dolgozom, ez a fajta autonóm képzőművészeti vonal időhiány miatt mindig háttérbe szorult. Ennek a pandémia kedvezett, egyedül voltam otthon, jobban el tudtam mélyülni, és elő tudtam venni a terveimet. Kicsit fordított volt a folyamat, mert a három kiállításból álló koncepciót először három album formájában jelenítettem meg – ezzel a kezemben mentem a kurátorokhoz, hogy a látvány már készen volt, úgy helyeztem el a képeket egy 3D galériában, mintha már a kiállítás lenne. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy nekem, aki brandinggel és dizájnnal foglalkozom, van-e egyáltalán létjogosultságom elindítani egy ilyen képzőművészeti vonalat. Több kurátor véleményét kikérve indultam el a megvalósítással, akik azt javasolták, hogy valami különleges technikát találjak ki; éreztem, hogy nem akarok festeni, így jött első körben a textil és a hímzés. Az első kiállítás, a Twist anyaga szublimációs nyomásként került rá selyemre, a kisebb képeket pedig hímeztem.
A Nails collection, a második kiállítás anyagánál elsőként olyan alapformát kerestem, amely a képzőművészetben általában eltér a használt mintáktól, ez az izgalmas, körömre és selyemgubóra egyaránt hajazó ovális forma új lehetőségeket adott. Az alkotásokat bársony, illetve vászon alapon készítettem el. Tervezőgrafikusként először kézzel megrajzoltam a formát és a különböző mintákat, majd számítógépen vektorizáltam azokat. Utána bővítettem a textil kiegészítők tárházát: még több hímzéssel és Swarovski-kristályok applikálásával. Bár a hímzés gépi, de a köveket és a tollakat én ragasztottam, a grafikákat én vasaltam rá az anyagokra.
Volt előre terv, hogy pontosan hány műalkotást szeretnél készíteni, vagy a rendelkezésre álló anyagok szabtak határt?
A kiállítások látványát úgy terveztem meg, hogy a milyen képek mutatnak jól, harmonikusan egymás mellett. Nagyjából megvolt a műalkotások száma, de például a második kiállítás helyszínét felmérve egy új képpel bővítettem az anyagot a megrendezés előtt. Egyszerűen annyira tágas volt a tér, hogy azt éreztem, felfalja az anyagot. Egy karakteres, erőteljes képpel egészítettem ki a koncepciót, így lett teljes és kerek az anyag.
Milyen érzés volt a teljes autonóm alkotási folyamat?
Abszolút jó érzés volt, mivel mindenhol máshol csapatmunkában dolgozom; de így lehetőségem adódott teljesen a saját elképzeléseim megvalósítására. Mint említettem, sok ideig gyűjtöttem az ötleteket, így a megvalósítás során már egy kiérlelt letisztult anyaggal dolgoztam.
Hogyan fonódott össze a ball-culture világa és a Nails kiállítás tematikája?
Ez inkább kommunikáció szintjén jelent meg, mint hogy kifejezett tematika lett volna. Nagyon kedvelem ezeket a partikat, és szerettem volna, ha a kiállítás megnyitásakor a megnyitóbeszéd mellett pörgős zene indítja az eseményt. Az ott zenélő Dj, Móritz Dániel, egyben „House father” is, a megnyitón fellépő táncosok mentora. A kiállítás promóciójára készítettem egy külön kampányfotózást, ahol a képeken szereplő modellt, Damien Ledenont is az egyik Vogue ballon ismertem meg. Fontos volt számomra, hogy az alapvetően táblaképekre tervezett mintákat másik kontextusba helyezve előrevetítve a jövőbeli terveimet, ruha és kiegészítő formájában is bemutassam. A Csoboth Edina által rooftopon fotózott anyagon egy nagyon izgalmas, dinamikus látványvilág bontakozik ki. Az egyébként érdekes, hogy rengeteg párhuzam van a divat és a popkultúra között – például ismert a divat húsz éves körforgása, és a 80-as évek óta létező ball-culture szintén most kezd ismét visszatérni a köztudatba, egyre többen érdeklődnek iránta.
A több évtizedes és sokoldalú pályafutásod alatt mit tudnál kiemelni, amire a legbüszkébb vagy?
A Móra Könyvkiadó művészeti vezetőjeként rengeteg nemzetközileg is elismert illusztrátorral, tervezővel dolgozom együtt. A The Room magazint 2004-ben kezdtük, tíz éven át tizenkilenc lapszámon dolgoztunk egy nagyon különleges nemzetközi gárdával. Ezek mellett több kortárs művészeti kiállítás arculatát terveztem az előző évtizedekben, ekkor kezdett el bennem motoszkálni, hogy szeretném kipróbálni magam ezen a területen is. Itt említeném a What’s up kortárs művészeti kiállítás arculatát és Beke László Elképzelés című könyvének újratervezését a német Jpr Ringier kiadó számára.
Oktatóként mi az a legfontosabb szemléletmód, amit elengedhetetlennek tartasz, hogy átadj a diákjaidnak?
Hogy legyenek tájékozottak. Az eredetiség, a saját karakter nagyon fontos, illetve, hogy tisztában kell lenniük a külföldi példákkal is, ezekre egyébként egyre fogékonyabbak.
Egy saját kiállítás megkomponálásánál, előkészítése közben mi az, amit egy művész tanulhat?
Kiemelném a terekkel, megvilágításokkal való játékot. Az első „Twist” kiállításnál például beleterveztem a helyszíni késes megvilágítást, ami szinte világító objektként emelte ki a hímzett képeket. A második kiállítási helyszín „white cube” sajátossága, tágassága hozta magával, hogy újra gondoljam át az installálás közben a képek sorrendiségét, arányait.
Most, hogy lezárult a régóta tervezett két kiállításod, van még olyan személyes művészi projekt, amihez ihletet kaptál?
Igen, most alakítom, tisztítom le a harmadik kiállítás anyagát. Az alapvetően szöveg alapú munkákat az előre tervezett fotókollázsok mellett mozgó képekkel fogom kiegészíteni. Az előzőleg bemutatott alapvetően síkkonstruktív munkák mellett ez egy sokkal árnyaltabb személyesebb anyag lesz.
