Lehet, hogy nem is vagy olyan önzetlen, mint gondoltad?
Elsőre talán azt mondod, igen, hiszen adtál már pénzt hajléktalannak, segítettél már át vakot a zebrán, sőt, kifejezett kedved ellenére, mosolyogva vettél részt olyan programon, ami csak a párodat érdekelte. De gondoltál már arra, hogy nem azért adsz-e pénzt, hogy aztán bőkezű embernek gondolhasd magad, aki törődik a szegényekkel, netán el is mesélhesd valakinek, hogy milyen rendes vagy? Esetleg nem azért vettél részt pároddal azon a számodra érdektelen programon, hogy ő még jobban szeressen, netán titkon remélve, hogy ezért majd nyújt is valamilyen ellenszolgáltatást, de legalábbis nem viselkedik veled undokul? De még ha igazán és teljesen önzetlenül segítettél valakinek, és az neked esetleg károkat is okozott, és még csak el sem dicsekedtél vele, sőt, titkoltad, nem volt-e akkor is a mélyén egy olyan jutalma a cselekedetnek, hogy te aztán jobb embernek gondoltad magad?
Ezeket láttad már?
De mi van azokkal, akik életüket teszik fel arra, hogy másokon segítsenek, akik időt, energiát, pénzt nem kímélve csak a jót cselekszik másokkal, anélkül, hogy a saját hasznukat lesnék, és ettől még különbnek sem gondolják magukat másnál, nem hiszik azt, hogy ők biztosan jó emberek? Nos, azon elméletek szerint, melyek elvetik a valódi, tiszta altruizmus létezését, ezek az emberek is húznak valamiféle hasznot a jó cselekedetükből, ez pedig az, hogy vélhetően boldoggá teszi őket az, hogy segítenek. A másokon segítés a vágyuk, és ha ezt a vágyukat kielégítik, akkor az valamilyen módon boldogabbá, elégedettebbé kell, hogy tegye őket.
Szóval, ilyen szempontból tényleg nincs valódi altruizmus. De ez kit érdekel?
Nehogy rosszul érezd magad attól, hogy csöppnyi büszkeséggel tölt el, ha pénzt vagy ételt adsz egy hajléktalannak, és az sem baj, ha reklámozod, hogy segítesz, hiszen ezzel másokat is rávehetsz arra, hogy tegyenek ők is így. Az meg végképp nem probléma, ha örömet okoz, hogy támogathatsz valakit – sokkal jobb például, mintha az okozna örömet, hogy bánthatsz valamit. Az ilyesmi szerintem valódi önzetlenség, még ha van is jutalma.
Van azonban néhány helyzet, amikor tényleg érdemes felülvizsgálnod önzetlennek cselekedeteidet. Az egyik az, amikor a jó cselekedeteket arra használod, hogy manipulálhass másokat. Ha csak azért főzöl a párodnak ebédet, hogy aztán kérhess tőle valamit, vagy, ami még ennél is rosszabb, vérig sértődsz, ha nincs – lehetőleg azonnali – jutalma "önzetlenségednek", esetleg szereted mások orra alá dörgölni, mi mindent tettél már értük, akkor sajnos nem a helyes úton jársz. Az sem jó, ha dagad a melled, amiért ételt osztottál a szegényeknek, aztán hazamész, és a családoddal kiabálsz, mert frusztrált vagy, hogy az ételosztás miatt nem maradt időd semmire. Az nem altruizmus, ha valaki idegeneken tud segíteni, de a saját szeretteit semmibe veszi.
Vagyis: cselekedj sok jó dolgot, ne szégyelld, ha örömet okoz és büszke vagy magadra ezért, de se másoktól, se az univerzumtól ne várj el érte semmilyen jutalmat. Azt nem mondtam, hogy könnyű.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket