Lehet egy transzszexuális leszbikus?

Persze vannak fiús lányok és lányos fiúk, ami rendjén is van. Nem kell minden hölgynek órákig cicomáznia magát, és lehetnek urak, akiknek bizony fogalmuk sincs a gázóra hollétéről. Ezekkel a tulajdonságokkal azonban teljesen jól be lehet illeszkedni a társadalomba. De vannak, akik esetében nagyobb a baj.

Egy transzszexuális ugyanis a következőképpen gondolkodik: "nem egy fiú vagyok, akinek lelki problémái vannak, hanem egy lány, akinek testi". Ez a mondat nagyon jól összefoglalja a lényeget, azt, hogy ezek az emberek borzasztóan érzik magukat a természet adta testükben, és ezen bármi áron változtatni akarnak.

Ne gondolja azonban senki, hogy ez újkeletű dolog. Már az ókorból is vannak erre utaló feljegyzések, és már az 1900-as évek elején elvégezték az első csonkításos műtétet egy nőn (azaz levágták a melleit), és az első kasztrációs műtétet egy férfin (azaz eltávolították a nemi szervét). A század közepén pedig Christine Jorgensen, aki közlegényből lett szőke szépség, médiasztárrá vált. Magyarországon 1994 óta hajtanak végre nemátalakító műtéteket.

Azonban ez nem egy egyszerű plasztikai műtét, amikor az illető bekopog az ajtón, és pár hónap múlva már az új testét nézegeti a tükörben. Először is, gondolj bele, mekkora teher lehet meghozni a döntést, annak tudatában, hogy a legtöbb esetben a család, a barátok és az egész társadalom kitaszít. Ráadásul szakvéleményre, illetve különböző engedélyekre van szükség a műtéthez, pszichológustól, pszichiáteről, Tudományos Tanácstól, amelyek megszerzése vagy két évbe telik. Aztán jön a műtétek sorozata, a kisebb beavatkozások tömkelege, és az élethosszig tartó hormonkezelés. Na meg a személyes dokumentumok cseréje, bár azt hiszem, ez ebben a helyzetben már majdhogynem elhanyagolható teher. Mindennek az anyagi vonzatába pedig jobb nem belegondolni.

Fontos, hogy a transzszexuálisok nem összekeverendők a transzvesztitákkal. A többség fejében a két fogalom egy és ugyanaz, a valóságban pedig egyáltalán nem. Előbbiről írtam fent. Ezzel szemben, a transzvesztiták jól érzik magukat a bőrükben, elégedettek a nemükkel, azonban szeretik átélni a másik nemként való létet is. Így, ha férfi az illető, olykor nőként lép az utcára, sminket, női ruhát hord, és természetesen más lesz a neve is erre az időre. Hogy milyen gyakran játssza ezt, az egyénenként változó. A lényeg, hogy műtétet nem akarnak.

Megint más kérdés, ha valakinek ez a fétise, azaz férfi létére felveszi a harisnyát, a magassarkút, és ezen felizgulva maszturbál. Ő nem transzvesztita, hanem fetisiszta. Bár gondolom, ez nem nyugtatna meg, ha esetleg a pasidat ilyen helyzetben találnád. Mindenesetre a lelki háttere nagyon más a kettőnek.

Na és a találós kérdés: Mi van akkor, ha az illető férfi volt, és nőnek műttette magát, majd lett egy barátnője? Akkor ő homo- vagy heteroszexuális? Sokan eleve kizártnak tartják a helyzetet, hiszen ha akarok egy csajt, akkor minek műttetem meg magam? Azonban a valóság nem ilyen egyszerű. A helyzet létezik, és ilyenkor azt mondjuk, mint bármely női szerelem esetén, hogy az illető leszbikus. Tehát ugyanúgy kell eldönteni a szexuális irányultságot ebben az esetben, mint egyébként.

Tényleg látni őket az utcákon?
Még a kérdés is furcsa, hisz ők is emberek, így hát persze. Egy transzszexuálist nehezebb kiszúrni, ha szép munkát végeztek a sebészek, és ő is igényesen sminkel, öltözik. Transzvesztiták esetében más a helyzet, ott elég kirívó a különbség, különösen nálunk, ahol a társadalom egyáltalán nem elfogadó velük szemben. El tudod például képzelni, hogy egy boltban az eladó 190 cm magas, olykor extravagánsan öltözködő, mélyhangú hölgy legyen? Ha a válaszod igen, én csak örülök, mert személy szerint úgy gondolom, ugyanolyan értékek rejtőznek bennük, mint bármelyikünkben. Az, hogy ők mások, mint az átlag, legfeljebb érdeklődésre kellene, hogy sarkallja a többséget, nem pedig megvetésre, kigúnyolásra és kitaszításra.