Lehet-e a szerető az igazi?

Bármennyire is kiábrándító lehet sokak számára, de a fenti történet nagyon ritkán szokott megvalósulni. Elsősorban talán a nőket érinti az a probléma, amikor beleszeretnek az alkalmi partnerbe, akit otthon vár a család. Persze a férfi biztosítja kedvesét a szerelméről és arról, hogy hamarosan minden megváltozik, ugyanis el fogja hagyni a feleségét. Csak meg kell várni, amíg a gyerekek nagyobbak lesznek, nehogy sérüljenek a válás miatt.

A nő pedig vár, hisz érzi: igazán szereti őt ez a pasi, és a szex is fantasztikus. Sőt, zseniális apa, hisz figyel a kölykök lelki egészségére is. Más kérdés, hogy ez a zseniális férfi mindig a családjához siet, amikor a nő bajban van, beteg, segítségre szorulna. Aztán felnőnek a gyerekek, de válás még mindig sehol, vagy megesik a válás, de az összeköltözés után nem sokkal kiderül: mégsem működik az egész. De miért?

Tény, hogy amint napvilágra kerül a kapcsolat, azonnal elvész a titokkal járó izgalom. Az is igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember, így rájöhetnek, nem bírják egymás horkolását. De ami talán a legfontosabb: felborul az egyensúly.

A harmadik ugyanis akkor kerülhet be két ember közé, ha valami hiányzik. Valami olyan, ami az egyik félnek fontos, igénye van rá. Hogy ez a szex, a szerelem, a kaland vagy mi, az egyénenként változó. A lényeg, hogy a harmadik ezt a hiányzó dolgot fogja megadni a kapcsolatnak. Beáll tehát a rend, a kapcsolati dinamika, az egyensúlyi állapot a három ember között. Ez az egyensúly pedig teljesen független attól, hogy ki kiről és miről tud.

Mi történik, ha bárki kikerül a rendszerből? Nincs háromszög, mehet a kukába a bevált minta, nincs egyensúly. De mivel az egyik nem működik a másik nélkül, hisz hárman tudtak egy csapatot alkotni, bárki bárkivel marad kettesben, ott valami/valaki hiányozni fog. A hiányt pedig ismét be kell tölteni. Hangsúlyoznám azonban, hogy ez a hosszú hónapok, évek óta elhúzódó kapcsolatokra igaz, ahol kialakulhatott a rendszer. Más kérdés, ha valaki rögtön válásra adja a fejét, hisz ott eleve nem beszélhetünk stabilan kialakult háromszögről.

Sokszor azonban nem a házas fél, hanem a szerető az, aki visszalép az utolsó pillanatban, mondván, hogy az a heti pár óra bőven elég, jobban nem szándékozik elköteleződni. És mi van a házastárssal? Neki általában valami miatt kényelmesebb szemet hunynia a külső kapcsolatok felett, mert túl nagy lépés lenne újrakezdeni az életet. A kényelem alatt pedig nem feltétlenül az anyagi biztonságot értem, hanem azt, hogy nem kell változtatni semmin, nem kell lerombolni és újraépíteni valamit, ami rengeteg időt, energiát és önismeretet igényel.

Az évek óta fennálló háromszögek tehát sokszor kényelmesebbek, mint gondolnánk, és bármennyire is elszomorító az adott helyzetben, a barátnőknek valószínűleg igazuk van, amikor azt szajkózzák: térj már észhez!