Légy tudatosabb: így szabadulhatsz ki a fogyasztás ördögi köréből

Az emberek többsége tisztában van azzal, hogy túl sok felesleges holmijuk van. Érzik a nyomást, és egyértelmű jelei vannak, hiszen a fiókokat alig lehet becsukni, a ruhásszekrények az utolsó négyzetmilliméterig tömve vannak, a lakásokban káosz uralkodik, mert már nincs helye a sok felesleges kacatnak. "Megoldásként" rohannak a boltba olyan rendszerezőkért, amikkel "több helyük lesz" pakolni. Átmenetileg.

De nem csak tárgyakból, élelmiszerből is sokkal többet vásárolunk, mint amit végül elkészítünk, megeszünk.

Sokkoló tények a ruhákról, melyeket viselsz: életeket menthetsz a tudatos vásárlással

Sokkoló tények a ruhákról, melyeket viselsz: életeket menthetsz a tudatos vásárlással

Néhány érdekesség:

Lehet, hogy nem árt feltennünk magunknak néhány nehéz kérdést, mint például:

1. Miért vásárolunk több dolgot, mint amennyire szükségünk van?

2. Miféle gondolkodás ösztönzi az embereket arra, hogy olyan tárgyakra költsék a pénzüket, amire tulajdonképpen egyáltalán nincs is szükségük?

Vannak, akik szerint a vállalatok, a marketingesek, a reklámok és a kapitalizmus a felelős mindezért, de azért szerintem kettőn áll a vásár. Senki sem veszi elő helyettünk a bankkártyánkat a pénztárnál, vagy kattint a megrendelés gombra a webáruházban. A végső döntés mindig a miénk.

Hogy legyen környezettudatos a táskád is? Ezeket vidd magaddal, amikor elindulsz otthonról

Hogy legyen környezettudatos a táskád is? Ezeket vidd magaddal, amikor elindulsz otthonról

Akkor mégis miért van ez így?

1. Biztonságot remélünk: az, hogy tető van a fejünk fölött, van mit ennünk, és vannak ruháink, amiket viselhetünk (hidegben, melegben), biztonságérzetet ad. Ezért azt gondoljuk, hogy logikus: ha még több tárgyunk van, akkor biztos még nagyobb biztonságot is jelent. Ehelyett az az igazság, hogy a fizikai tárgyak elromlanak, elkopnak, elfelejtődnek. Az élmények, az emlékek, a szeretet viszont örökké valók. Inkább ezeket helyezzük előtérbe.

2. Azt hisszük, hogy a tárgyak boldoggá tesznek: Senki nem vallja be, hogy az anyagi javakban is a boldogságot keresi, mégis mindenki így él. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy nem is igazából egy tárgyat veszünk meg, hanem azt az érzést, amit a tárgy birtoklása ad nekünk. De az a szomorú igazság, hogy a legnagyobb boldogságot minden termék akkor okozza, amikor még csak álmodozunk róla, hogy hamarosan a miénk lesz. Ez a boldogság tetőzik a pénztárhoz vezető úton, aztán a legtöbb esetben olyan gyorsan elmúlik, mintha nem is lett volna. Vagyis valójában nem a termék, hanem annak megszerzése az, ami a legtöbb embernek izgalmat és élményt ad. Ezért költözünk nagyobb házba, veszünk gyorsabb autót, menőbb technológiai kütyüket, és követjük a legújabb divatot.
Ha maradandó élményre vágysz, akkor a tárgyakra költött pénz inkább fordítsd utazásra, nyaralásra, tanulásra, de még pénzt sem kell feltétlenül költened, csak leülni egy jó könyvvel, együtt lenni a családoddal, barátaiddal, és biztos rengeteg olyan pillanatot fogtok megélni együtt, ami örök marad. Az ilyenekből pedig nem lehet túlfogyasztani.

3. Fogékonyabbak vagyunk a hírdetésekre, mint azt hinnénk: Egyes tanulmányok szerint naponta több mint 5000 hirdetéssel, reklámmal találkozunk. Különböző csatornákon keresztül "támadnak" ránk, és rég nem csak egy terméket akarnak eladni nekünk, hanem életérzést, ami a miénk lehet, ha birtokoljuk a reklámozott terméket. Például egy edzőterem bérlettel nem egy edzőterem bérletet veszel igazából, hanem azt a testet, amit elképzelsz, hogy el szeretnél érni.
Azzal a döntéssel, hogy igyekszünk azokat megvenni csak, amire valóban szükségünk van, bizonyos szempontból visszanyerjük az irányítást a saját életünk felett, és lehetőséget kapunk egy sokkal tudatosabb élet megteremtésére.

4. Le akarunk nyűgözni másokat: Egy társadalomban az irigység könnyen hajtóerővé válhat a gazdaság számára. A "hivalkodó fogyasztás" kifejezés már évek óta létezik, mégis, soha nem volt még ennyire aktuális, mint most. Ugyanis, ha már minden alap szükségletünk kielégült, akkor a gazdaságnak alkalmazkodni kell az újabb igényekhez és a fogyasztókhoz, akik a többre fognak törekedni, már csak azért is, hogy másokat lenyűgözhessenek.

Termelj kevesebb szemetet: csupán ezeket a trükköket kell alkalmaznod

Termelj kevesebb szemetet: csupán ezeket a trükköket kell alkalmaznod

5. Irigykedünk azokra, akiknek több van, mint nekünk: A másokhoz való hasonlítgatás egy természetes emberi tulajdonságnak tűnhet. Észrevesszük, sőt, figyeljük, hogy mások mit vesznek, mit viselnek, milyen autót vezetnek, mekkora lakásban vagy házban élnek. A társadalmunk is erősíti ezeket az összehasonlításokat. És gyakran csak azért veszünk meg valamit a végén, mert a baráti társaságunkban mindenki másnak van olyan.

6. A hiányosságainkat igyekszünk kompenzálni: Tévesen gondoljuk, hogy a ruhánk tesz minket magabiztossá, vagy éppen az, hogy milyen autót vezetünk. A veszteségeinket, magányunkat, szívfájdalmainkat próbáljuk meggyógyítani felesleges vásárlással – vagy felesleges evéssel!-, vagy éppen az elégedetlenségünket kielégíteni tárgyakkal, de ezek a hajszák sosem fognak elégedettséget hozni. Sőt, inkább még vissza is tartanak minket attól, hogy kihúzzuk a fejünk a homokból.

7. Önzőbbek vagyunk, mint ahogy azt bevalljuk: Nehéz beismerni, hogy az emberi lélek az önzés és a kapzsiság felé kezd el haladni. Arra törekszünk, hogy több dolgot gyűjtsünk össze magunknak, ezzel is növelve a "személyes királyságunkat". Ezt a történelem során erőszakkal, kényszerrel, tisztességtelenséggel teljesítették is. Sajnos az önzés ma is jelen van.

Az étkezési szokásainkkal a fizikai egészségünket tesszük tönkre, a tárgyak felhalmozásával mentálisan terheljük magunkat, miközben a megnövekedett igények miatt egyre több erőforrásra van szükség a termékek, ételek előállításához, amivel pedig a környezetünknek is ártunk. Elég nagy butaság, nem?

Hogyan tudjuk elkerülni a túlfogyasztást a mindennapokban?

Az embereknek vannak alapvető szükségleteik: étel, menedék, biztonság, egészség stb. Ezek azok, amik hogy ha nem teljesülnek, akkor a túlélésünk kerül veszélybe.

De mi a helyzet a többi dologgal? A szénsavas üdítőkkel, a chipsekkel, az eldobható evőeszközökkel, a huszadik pár cipővel, vagy ötvenedik körömlakkal?

És különben is, hol van a határ a fogyasztás és a túlfogyasztás között?

Gondoljunk csak a túlfogyasztás napjára, ami minden évben egyre korábban jön el. 2018-ban augusztus 1-jére, azaz 212 nap alatt használta el az emberiség azt az erőforrásmennyiséget, amelynek egy évre elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy a Föld a jelenlegi állapotában fennmaradhasson.

Olyannyira túlfogyasztunk, hogy igazából két Föld bolygóra lenne szükségünk, pedig csak ez az egy van.

Egy lépéssel közelebb kerülhetsz egy bolygó tudatos életmódhoz:

1. Írj le mindent! Papírra vetve könnyebben szembesülsz a saját fogyasztói szokásaiddal:
- minden reggel elvitelre kérsz kávét?
- az ebédedet rendeled (műanyag dobozban)?
- a szupermarketből hazaérve hány műanyag zacskót számolsz meg, amit haza vittél?
- mennyi PET palackos vizet/üdítőt fogyasztasz?
stb.

2. Ezt követően gondold végig, őszintén:
- mi az, ami lényeges a túléléshez
- mik azok, amik a boldogság és biztonságérzetedhez elengedhetetlenek
- és mi az, ami valójában felesleges vagy luxus?

3. Mi az, ami nélkül igazából boldogan tudnál tovább élni, vagy legalábbis beéred azzal, ha csak ritkán fogyasztanál? Például:

4. Az is segíthet tisztázni, hogy mik azok, amik valóban fontos dolgok számodra, ha eljátszol a gondolattal:

Ha csak annyi holmid lehetne, ami belefér egyetlen bőröndbe, miket pakolnál el?

A vásárlás "feltalálása"

Régen csak a nagyon gazdagoknak volt sok mindenük, de ezeket klasszikus értelemben nem vásárolták, hiszen a ruhákat egyéni szabóval varratták, a műtárgyakat örökölték vagy rendelték, és az étkészletük is családi ereklye volt.

Ezzel szemben az átlagembereknek kevés holmijuk volt, mert körülményes volt az elkészítésük – nem voltak még áruházak, és tömeggyártás-, és ezért drágák is voltak. Eldobható, vagy olcsó termékek pedig nem léteztek. (1750 előtt és az ipari forradalom kezdetén egy ing mai érték szerint körülbelül 2000 Angol Fontba, azaz 746.000 Forintba került volna.)

Vegyük például ezt: 25 éve szolgálólányként dolgozol egy luxus körülmények között élő, gazdag családnál. Neked volt egy szolgáló ruhád és egy mindennapos öltözéked, hiszen másra nem is volt szükséged. Csak dolgoztál, és aludtál. A család exkluzív partikra hivatalos, amikre finom anyagokból készített gyönyörű ruhákat viselnek, mind a legutolsó divathoz igazítva. Te is sokszor elképzeled, hogy belebújsz ilyen ruhákba, és eljutsz ilyen partikra, de mindez csak álom marad. (A társadalmi felemelkedés elérhetetlen volt a többség számára.)

Aztán megjelennek az áruházak. Az a ruha, amiről 25 éven keresztül csak álmodoztál, hirtelen számodra is elérhető. Kell? Naná! Szükséged van rá? Egyáltalán nincs. Hova is vennéd fel?

Csakhogy erre nem is gondolsz, mert nem egyszerűen egy ruhát készülsz megvenni, hanem egy lehetőséget arra, hogy közelebb kerülj ahhoz az élethez, amiről eddig (oly sokáig) csak álmodoztál.

A vásárlás a kezdetekben az önkifejezés szabadságát és a választás lehetőségét tette mainstream-mé, hiszen ez volt az első alkalom a történelem során, amikor az addig csak a felső osztály számára elérhető dolgok hirtelen bárki számára elérhetővé váltak. Technikailag a túléléshez ezek egyáltalán nem voltak szükségesek, - ahogy ma sem létkérdés az a sok dolog, amiket megveszünk - de a "dolgok" társadalmi felemelkedést, és kényelmet jelentettek. Könnyebbé és jobbá tették az életkörülményeket. Ez nem materializmus volt, hanem emancipáció.
Mindennek köszönhetően igazán pozitív hangnemmel kezdtünk bele a vásárlásba, fogyasztásba. Ezért is olyan nehéz "visszavonni" most. Csakhogy sajnos azóta elszaladt velünk a ló.

A fogyasztás ördögi köréből úgy szabadulhatunk ki, ha lelassulunk.

Amikor legközelebb venni szeretnél valamit
- inkább tedd vissza
- és adj időt magadnak.

Aludj rá, és nézd meg, hogy 1 múlva még mindig szükségesnek érzed-e.

Ha bevállalós vagy, akkor kipróbálhatod azt is, hogy 1 hónapig, vagy kettőig, egy fél évig – amit te kitűzöl – NEM VESZEL MAGADNAK SEMMI ÚJAT. Persze enni-innivalóra nem vonatkozik, de ha valamire például tényleg szükséged van, akkor ne vadonatújat vegyél, hanem nézz körbe, hogy hol találhatnál használtan.

Ezek az apró változtatások megismertetik veled, hogy hogyan lehet másként is hozzáállni a vásárláshoz, fogyasztáshoz. És ha tényleg szívvel-lélekkel és ésszel próbálod ki ezeket a tippeket, akkor arra is magadtól fogsz rájönni, ami a lényeg: hogy nem a vásárlás, a tárgyak tesznek minket boldoggá.