Lányok napja, április 22. – irány a műszaki és természettudományok, meg az informatika világa!

Inspiring The Future - Redraw The Balance

A „Rajzolj egy tudóst” tesztet (Draw-a-scientist test, DAST) 1983-ban indította útjára David Wade Chambers, hogy feltérképezze a tudósokhoz (elsősorban természettudósokhoz) kapcsolódó sztereotípiákat. Az ekkor vizsgált 5000 gyerek közül mindössze 28 lány ábrázolta a tudóst nőként, és egyetlen fiú sem tett így. Évtizedekkel később sem javult drasztikusan az arány: 2007-ben a lányok 14, a fiúk 8 százalékának jutott eszébe a tudóst nőként lerajzolni.

A nemi sztereotípiák 5 és 7 éves korban rögzülnek, és az egyetemig is elkísérhetik az embereket. Hiába vesz részt például a magyar felsőoktatásban még több nő is, mint férfi, jelen van az ún. horizontális szegregáció. „Magyarországon a nemek aránya a tudományterületek között kiegyenlítetlen, a nők még mindig elsősorban a tanárképzés, oktatástudomány, egészségügy és szociális gondoskodás területén vannak túlsúlyban (akárcsak az Európai Unióban), míg a férfiak aránya 80 százalék körüli az informatika és a műszaki tudományokban” – olvashatjuk Kereszty Orsolya „Nők az oktatásban Magyarországon” c. tanulmányában (in: A nőtlen évek ára, 2014).

2008-ban a tanárképzésben részt vevők 78 százaléka, míg az informatika szakra járóknak csak 13 százaléka volt nő, tudjuk meg Szekeres Valéria és munkatársai „„Úristen! Te, lányként?!”: A nemek kultúrája egy felsőoktatási intézmény műszaki karain” beszédes című tanulmányából (TNTef, 2013). Az a kevés nő pedig, aki mégis rászánja magát, hogy e „férfias” területekre merészkedjen, gyakran kényszerül megküzdeni a tanárai és férfi csoporttársai szexista attitűdjével (persze pozitív élményekről is beszámolnak, de azok ritkábbak).

Ilyen légkörben a hallgatónők hajlamosak alábecsülni a saját képességeiket, teljesítményüket. Ez erősen összefügg azzal is, hogy (mint Caroline Criado-Perez is leírja a Láthatatlan nők c. könyvében, amit nem véletlenül idézek lépten-nyomon) a „tehetséges informatikus” képe is erősen sztereotip.

A számítástechnikai zseni hallatán a többség egy, a lepukkant szobájába zárkózó, napi 24 órában a monitorra meredő, elhanyagolt külsejű, hiányos társas készségekkel rendelkező, különc férfit képzel el. A nőktől kevésbé tűri el a családjuk, környezetük ezt a fajta antiszociális viselkedést, ugyanakkor az informatikai tehetségnek nem ez az egyetlen lehetséges megnyilvánulása.

Mindez pedig a nemek közti keresetkülönbséghez is hozzájárul, mert a nők (elhivatottság nélkül is) tömegesen választják az alacsony presztízsű, általában rosszul fizető bölcsész, pedagógus, szociális munkás stb. szakokat, a munkaerőpiacon jóval elismertebb – sokszor egyenesen hiányszakmaként keresett! – műszaki vagy informatikai pályák helyett. A megoldás a sztereotip attitűdök mérséklése, és a szerepmodellek bemutatása lenne. (Ahogy írónőket, úgy tudósnőket sem nagyon látnak a diákok a tankönyvekben, vagy szoborként, illetve emléktáblákon a köztereken.)

A látszólag javíthatatlan humán beállítottságú, könyvmoly gyerekekről sem feltétlenül érdemes lemondani e téren: Varga Eszter űrmérnök-hallgató egy videóban elmeséli, hogy tizenöt éves koráig őt is elsősorban az irodalom érdekelte.

Hogyan lett Varga Eszterből űrmérnök-hallgató?

Azt pedig végképp fontos biztosítani, hogy azoknak a lányoknak, akik egyértelmű érdeklődést mutatnak a természettudományos, műszaki és informatikai (angol összefoglaló rövidítéssel: STEM) pályák iránt, ne szegje kedvét a szexista hozzáállás.

2012-ben az Európai Bizottság sajátos áthidaló megoldással próbálkozott: magassarkú cipős fotómodellekkel és rúzsokkal hirdette, hogy „a természettudomány lányos dolog” (Science: It’s a Girl Thing). Sokan ráhúzták a videóra a vizes lepedőt, hiszen, tény, sztereotípiákkal igyekszik sztereotípiák ellen harcolni. Az én véleményem viszont az, hogy ha csak egy kislány is van, akinek éppen ez tetszik meg, akit éppen ez győz meg (vagy a rózsaszín földgömb, netán rózsaszín mikroszkóp), akkor már megérte. Egynek elfér ez a stratégia is, elvégre annál, hogy a sztereotip külsőségekről lebeszéljük a lányokat, sokkal fontosabb a későbbi megélhetésük, anyagi függetlenségük biztosítása. Ez a kiszolgáltatottság számos formájától mentheti meg őket, így jelentős aspektusa a nemek egyenlőségének.

Science: It's a Girl Thing!

És hogy végül hazai vizekre evezzünk: a Nők a Tudományban Egyesület (NATE) többek közt azzal igyekszik hozzájárulni a változáshoz, hogy tíz éve szervezi a Lányok Napja nevű rendezvényt, melynek során az érdeklődők betekintést nyerhetnek a STEM pályák világába. E napon, írják honlapukon, „az ország leginspirálóbb vállalatai, egyetemei és kutatóintézetei tágra nyitják kapuikat a felső tagozatos és középiskolás lányok előtt, a tudományos, technológiai és műszaki szakmák pedig egyszer csak kézzelfoghatóak lesznek. Egyetlen nap alatt fiatal lányok ezrei szereznek meghatározó élményt pályaválasztásukhoz”.

Idén április 22-én kerül megrendezésre a program – melynek fővédnöke nem más, mint Polgár Judit! –, a vírushelyzet miatt kivételesen online felületen. Adattudós, sarkkutató, cetbiológus, építészmérnök, szoftverfejlesztő, fizikus és számos egyéb STEM-szakma képviselője várja a lányokat a kerekasztal-beszélgetésre, melyekre itt lehet jelentkezni.

A kezdeményezés az elmúlt években 12500 tanulót ért el.

Még csak alsó tagozatos a lányod (húgod, stb. :) ), így nem elég idős ehhez a rendezvényhez? Ez esetben ajánlom figyelmedbe a könyvpiacon egyre gyakoribb, gyerekeknek szóló kiadványokat különböző inspiráló nőkről – melyeket bátran forgathatnak fiúk is, többek közt mert az sem mindegy, hogy ők hogyan látják később a másik nem képviselőit. Például a kezükbe adhatjuk Kertész Edina több művét: A lány, aki orvos akart lenni Hugonnai Vilmát, A lány, aki csillagász lett pedig Balázs Júliát mutatja be a gyerekek számára is érthető, élvezetes módon.

Fodor Marcsi és Neset Adrienn 50 elszánt magyar nő c., szépen illusztrált kötetében is több nőt találunk a STEM világából, például az első magyar mérnöknőt, Pécsi Esztert, a világhírű fizikust, a napenergiával foglalkozó Telkes Máriát, vagy éppen a klímakutató Ürge-Vorschatz Diánát. Az ő életútjaik valószínűleg kellő inspirációval fogják ellátni a fiatal olvasókat. Ami már csak azért is fontos, mert, ahogy a Nobel-békedíjas Malala Júszafzai fogalmazott (és amit a NATE is mottójául választott):

Minden lány megérdemli, hogy részt vegyen annak a technológiának a kifejlesztésében, ami megváltoztatja a világunkat és annak vezetőit.

Cikk: Antoni Rita