„Ez a feladat túl nehéz, ezt a lányoknak nem kell megcsinálniuk” – Hogyan lesz egy nőből csillagász?
Október 11-e a Lánygyermekek Világnapja. Mi itt a GLAMOUR-ban hiszünk abban, hogy a nők a kifejezetten férfiak uralta területeken is érvényesülhetnek, ezért is beszélgettünk Dr. Szécsi Dorottyával, akinek kislánykori álma volt, hogy csillagász legyen.
Ezeket láttad már?
Meglehet, hogy a nők egy kicsivel többen szereznek diplomát, mint a férfiak, ugyanakkor a természettudósok közt, főleg a kutatói pályákon a berögzült káros nemi sztereotípiák miatt még mindig jelentősen kevesebben képviseltetik magukat. Többek közt ennek okairól beszélgettünk Dr. Szécsi Dorottyával, aki – kapaszkodjatok meg! – csillagász. Karrierje során több nyugat-európai városban élt, jelenleg a Kopernikuszról elnevezett egyetemen dolgozik az észak-lengyelországi Toruńban.
Hogyan és mikor döntötted el, hogy csillagász leszel?
Óvodás koromban apukámmal sokszor kiültünk este a kertbe, az eget fürkésztük, és ő megmutatta nekem a csillagképeket. Az Orion-öv különösen lenyűgözött. 1997-ben megfigyeltük az akkor hazánk felett látható Hale-Bopp üstököst, ami végképp sorsdöntő élmény volt számomra. Időnként kacérkodtam más pályák gondolatával is – jól mentek például az idegen nyelvek, így a családom francia tolmácsnak szánt, saját felindulásból pedig irodalom OKTV-n is részt vettem –, de a középiskola végére világossá vált, hogy fizika szakra fogok jelentkezni. Az alapképzés elvégzése után az MSc-t már csillagászaton folytattam. Hozzáteszem, nemcsak a fizika, hanem a földrajz alapszak elvégzése után is válhat valakiből csillagász.
Hogyan fogadta a családod és környezeted a csillagászat iránti érdeklődésed?
A szüleim csodálkoztak, mert, összhangban a közkeletű elképzeléssel, azt hitték, hogy a csillagászok közt legfeljebb csak elvétve lehetnek nők. De amikor látták, hogy elszánt és kitartó vagyok, elfogadták a döntésemet és támogattak. Nem a családban, hanem az iskolában - egy jónevű fővárosi gimnáziumban -, a fizika fakultáción ért igazán kellemetlen tapasztalat. Csak ketten voltunk lányok, és a tanár sokszor tett felénk lekezelő megnyilvánulásokat. Például olyasmiket mondott, hogy „ez a feladat túl nehéz, ezt a lányoknak nem kell megcsinálniuk”. Leírt minket azzal, hogy mi úgyis legjobb esetben is „csak” tanárok leszünk, és a fiúk előtt áll a fényes kutatói pálya. Egészen addig azt hittem, hogy én jó vagyok fizikából - a fakultáción is csupa ötöst szereztem -, de ezek után megrendült az önbizalmam.
Minek köszönhető, hogy - szerencsére - mégis kitartottál az eredeti elképzelésed mellett?
Az iskolai könyvtárban rábukkantam egy Marie Curie-életrajzra. Lenyűgözött, hogy mennyi nehézséget leküzdve jutott el a két Nobel-díjig. Miután a könyv végére értem, eltökéltem, hogy semmi sem tántoríthat el attól, hogy én is jó fizikus legyek. Később olvastam olyan csillagásznőkről, mint Maria Mitchell, Cecilia Payne Gaposchkin, vagy éppen Balázs Júlia, akik további inspirációt nyújtottak számomra. Ezzel együtt a gólyatáborban is szexista dalokat énekeltettek a résztvevőkkel („a fizikus lány tünemény, ír, olvas, beszél, csodálatos lény”), és később volt, aki azt feltételezte, hogy biztos csak az előnyös külsőm miatt kaptam jeleseket a vizsgákon. Amennyire tudom, a szexista gólyatábori énekek és játékok mára kikopóban vannak, így remélem, a mostani elsőéves lányoknak már nem kell ilyesmivel szembesülniük.
Hogyan alakul ma a nők aránya a csillagászok közt külföldön, illetve Magyarországon?
Mindenki azt hiszi, hogy nagyon kevesen vagyunk, de ez ma már nem így van. 20-30 százalék közötti a nők aránya, és ez viszonylag állandó. Ahhoz képest, hogy a matematikusok és az elméleti fizikusok közt jó, ha az 5-10 százalékot elérik a nők, ez nem olyan rossz.
Ott miért vannak olyan kevesen a nők?
Az elméleti fizika terén kialakult az Einstein-szerű zseni sztereotip képe az abban tevékenykedőkről. A nők így el sem hiszik, hogy bekerülhetnek oda.
A pályád során szembesültél szexizmussal, hátrányos megkülönböztetéssel?
Közvetlenül nem, ugyanakkor a PhD után (amit Németországban védtem meg) a csoportból a fehér férfiak mind azonnal kaptak egy jó állást, mi viszont, a nők, illetve a színes bőrűek, nem. Nekünk többet kellett érte küzdeni. Épp elég kihívás a doktori fokozat megszerzése, de további kérdés, hogyan maradsz utána a szakmában. Találkoztam viszont egy nálam úgy tíz évvel idősebb nővel, aki már professzor volt. Kérdeztem tőle, hogyan tudta ezt elérni, és ő csak annyit mondott: nem szabad feladni! Ez engem is tovább lendített az utamon. Azoknak, akik gyereket is vállalnak, még egy kifejezetten támogató partner mellett is nehéz - de találkoztam egy olyan nővel, aki egyedülálló anyaként is a szakmában tudott maradni.
Jelenleg min dolgozol?
Számítógépes modelleket állítunk elő, amik egy-egy csillagot modelleznek le méret, tömeg, anyagi összetétel szempontjából. A modellek megmutatják, hogyan éli az életét egy csillag évmilliárdokon keresztül, és azt is, milyen végzet vár rá. Felrobban egy szupernovarobbanásban? Összeomlik és fehér törpe lesz belőle? Vagy fekete lyuk, netán neutroncsillag? Ilyen modelleket fejlesztek olyan csillagokra, amelyek olyan messze vannak, hogy csak űrtávcsővel tudjuk őket megfigyelni.
Ez bámulatos! Mit üzensz a pályaválasztás előtt álló lányoknak?
Nézzetek önmagatokba, és mindig a legbelső hangra hallgassatok, hogy mit mond, mi az, amitől boldog leszel? Olyan szakmában, amit kívülről erőltetnek rád, nem fogod jól érezni magad. Viszont, ha a munkád a hobbid, és minden egyes nap azzal foglalkozhatsz, amit imádsz, az egy felülmúlhatatan életforma.
