Lehet, hogy a különélés a boldog párkapcsolat titka?
Ha a férjed legközelebb teljesen érthetetlen módon az étkező egyik székére hányja le koszos zokniját, jusson eszedbe hogy egyes boldog párok tagjainak nem kell ilyesmik miatt kiborulniuk. Ők azok, akik külön élnek.
Ezeket láttad már?
Biztos vagyok benne, hogy a legutóbbi kapcsolatom nem ért volna véget, ha mindkettőnknek lett volna saját fürdőszobája. Öt év után azonban a személyiségünkben lévő apró különbségek hatalmas árkot ástak közénk. Teljesen eltérő napirendünk volt, és míg ő úgy vezette le a stresszt, hogy emberek közé ment, addig én arra vágytam, hogy bekuckózzak a hálószobában, és sorozatokat nézzek. Végül már maga az igyekezet, hogy próbáljunk minél többet egy térben lenni, túl nagy kompromisszumnak bizonyult. A szakítás után sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy következő párkapcsolatomban vajon hogyan tudok úgy boldogan együtt lenni a partneremmel, hogy közben a számomra oly fontos egyedül töltött időmet is megkaphatom. Épp ezért nagyon izgalmasnak találtam, amikor egy kolléganőm elmesélte, hogy a férjével külön lakásban élnek..
Ez a boldogság kulcsa?
„Ez segít, hogy időről időre mindketten zavartalanul foglalkozhassunk a munkánkkal és a hobbinkkal, hiszen van egy személyes terünk, amelybe a másik nem léphet be, de a külön élés arra is jó, hogy perspektívába helyezzük a kapcsolatot.” - magyarázta a kolléganőm. Nem sokkal később pedig kiderült, hogy az övék nem egyedi eset, és sok pár választja ezt a sajátos együttélési formát. Itt nem arról van szó, hogy nem elég elkötelezettek, vagy nyitott kapcsolatban élnének, és nem is a kényszer szüli a helyzetet. Ezen párok komoly, monogám kapcsolatban - gyakran házasságban élnek -, és tudatosan választják a külön lakást.
Egyelőre túl sok kutatás nem vizsgálja a jelenséget, az elérhető adatok azonban azt mutatják, hogy a 90-es évek óta egyre nő az ilyen párok száma, mind az Egyesült Államokban, mind Európában, ahol jellemzően fiatalok választják ezt a kapcsolati formát. Mivel még mindig szkeptikus voltam, hogy a külön lakás fenntartása lenne a modern kapcsolatok megmentője, találkozót kértem Judith Newman íróval, aki legutóbbi regényében, a To Siri With Love-ban (Sirinek szeretettel - a szerk.) is mesél arról, hogy férjével, Johnnal huszonöt éve élnek házasságban úgy, hogy nem együtt laknak. „Röviddel a megismerkedésünk után kiderült, hogy eltérő személyiségünk miatt számunkra az együttélés megterhelő lenne, és megnehezítené a kapcsolat fenntartását. Így végül azt választottuk, hogy a város két különböző pontján élünk, és ez huszonöt éve működik, pedig gyerekeink is vannak. Szerintem gyakran előfordul, hogy két ember egymás iránti szeretetét és csodálatát felőrlik azok az apró-cseprő kellemetlenségek, amelyek az együttélésből adódnak. Ha ezek a párok külön élnének, valószínűleg sokkal boldogabbak lennének.”
Ezzel Eli J. Finkel szociológiaprofesszor is egyet ért. Szerinte „sok pár számára a külön lakás fenntartása segít megerősíteni a kapcsolatot. Az együtt töltött idő például mindig különleges és minőségi lesz, ahelyett, hogy megszokáson alapuló és unalmas lenne.” Egy másik ismerősöm és a férje számára a döntés, hogy külön lakjanak, praktikus okokból született. A férj külföldről költözött ide, és mindketten fontosnak tartották, hogy ő is kiépítse a saját baráti társaságát. Ehhez pedig a legjobb ötlet az elején egy saját albérlet és néhány lakótárs volt. Azóta pedig bevált számukra ez az együttélési forma, mert mindkettőjüknek megvan a saját tere, de akkor vannak együtt, amikor csak szeretnének. Ráadásul évek után is valódi randevúik vannak, hiszen amikor épp nem egymásnál alszanak, munka után beülnek egy kávéra vagy italra, mielőtt mindketten hazamennének a saját lakásukba.
Nem való mindenkinek
Abban azonban az összes általam megkérdezett pár egyet értett, hogy ez az együttélési forma csak akkor működik, ha képesek vagyunk az őszinte és nyílt kommunikációra a partnerünkkel. „Ha szomorú és magányos vagyok, és azt szeretném, hogy valaki kényeztessen, akkor föl kell vennem a telefont, és nyíltan elmondanom a férjemnek, mire vágyom. Nem elég az, hogy főzés közben hangosabban csapkodom az edényeket, mint régebben.” - jegyezte meg sommásan a barátnőm. Amikor egy ismerősöm úgy döntött, hogy a férjétől többszáz kilométer távolságra vállal állást, úgy érezte, eljött egy új fejezet az életében.
„Megállapodtunk, hogy csak hétvégéken találkozunk, akkor viszont száz százalékos figyelmet szentelünk egymásnak.” - mesélte lelkesen. Igaz, jelenleg éppen újra együtt élnek, mert nyáron született meg a kisbabájuk, de azt az ismerősöm azt tervezi, amint pár hónap múlva visszamegy dolgozni, újra külön élnek majd a férjével, mert, mint mondja, így ismét sokkal több minőségi időt fognak együtt tölteni. Kétségtelenül rengeteg olyan előnye van a külön lakás fenntartásának, amelyekre először nem is gondolnánk. Reális-e azonban folytatni ezt az életformát, ha gyerekeket tervezünk? Így élő ismerőseim eltérő válaszokat adtak.
Van, akinek ez évek óta működik. A gyerekek az anyjuk lakásában élnek, ahová az apa reggelire érkezik, majd ha a gyerekeket lefektették aludni, ő is hazamegy. Az biztos, hogy sosem veszekednek azon, mit nézzenek este a tévében! Sőt, ahogyan a feleség megjegyezte: „A férjem remek apja a gyerekeimnek, ami nem biztos, hogy így lenne, ha együtt élnénk, ugyanis biztosan egymás idegeire mentünk volna már.” Olyan pár is van, aki a gyerekek miatt már biztosan összeköltözne, hiszen családdal már túlságosan problémásnak érezné az eddigi életformát. Mindenesetre ilyenkor is nagyon fontos, hogy a pár mindkét tagja azonos véleményen legyen.
Szabadabban élni
Bármennyire is idilli lehet egy ilyen házasság, a külvilág még mindig hajlamos az ítélkezésre. Sokan futnak bele abba, hogy a szétköltözést követően puhatolózni kezdenek a barátok, rokonok, hogy vajon válni készülnek-e. Ha pedig friss a kapcsolat, és eleve sosem szándékoztak összeköltözni, könnyen rásütik a párra a bélyeget, hogy képtelenek az elköteleződésre. „Egyik pillanatban el vannak ájulva a barátnőim, hogy milyen remek pár vagyunk, amiért szerető és őszinte kapcsolatot tudunk működtetni annak ellenére is, hogy nem élünk együtt, a másikban azonban csak a fejüket rázzák, hogy nem normális dolog egymástól fél óra autóútra lakni, hiszen így képtelenség igazán gondját viselni a partnerünknek.”
Az biztos, hogy külön élni sokak számára nem egy hatalmas kompromisszum, hanem maga a szabadság. Sok így élő pár tagjai számolnak be arról, hogy autonómabbnak érzik magukat, miközben nem veszítil el egymás iránti megbecsülésüket sem. Eddig minden kapcsolatomban tipikus forgatókönyv szerint haladtak a dolgok. Ha elég ideje voltunk már együtt, és egy szintet feljebb kellett lépnünk, akkor összeköltöztünk. Csábítóan hangzik a gondolat, hogy legközelebb ne egy kész sémát kövessek, hanem szabadabban éljem meg a kapcsolatot, és olyan döntéseket hozzak, amik valóban jók nekem és a partneremnek is. Ha pedig a külön lakás lesz a nyerő, akkor lehet, hogy soha többé nem kell osztoznom a fürdőszobámon sem!
