Kortárs írókat és zenészeket kérdeztünk a kedvenceikről a Költészet napján

Simon Márton, költő

Nemes Nagy Ágnes – egy ilyen kérdésre őt felelni valahogy magától értetődő, és az ilyen kérdésekre zsigerből érdemes válaszolni, különben lehetetlen. Percek óta azt próbálom összeszámolni, Nemes Nagy Ágnestől vagy Tóth Krisztinától tudok-e több verset fejből, noha ez nem is lenne igazi válasz. Szóval van egy rongyosra olvasott Nemes Nagy összesem, az az Osiris-féle régi sötétzöld. Nem voltam még húszéves, amikor az egyetemi jegyzettámogatásom egészét arra költöttem, hogy ezt megvettem a Harmonia Caelestisszel együtt – praktikus és életrevaló fiú voltam már akkor is –, de soha jobb rossz döntést, életemben.

És ha nem is térünk ki a külföldiekre – Sylvia Plath! – csak a kortárs magyar líránál maradunk, tucatnyi iszonyú jó szerzőt szeretek, figyelek, olvasok, akik nők. Mint Takács Zsuzsa vagy Rakovszky Zsuzsa, akik élő klasszikusok; de mivel a fiataloknak és pályakezdőknek kell igazán a reklám, most őket emelném ki: Ferencz Mónika, Borda Réka, Nagy Hajnal Csilla, Fancsali Kinga, Tóth Réka Ágnes, Kali Ágnes, Sánta Miriám, Kemenes Henriette – bocsánat a névsorolvasásért, ez is csak a töredékük. Ha egyet kellene kiemelnem: szerintem az év fontos eseménye, hogy Nagy Márta Júlia második kötete, az Elígért lány most jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Jegyzettámogatásból is megvenném, annyira.

Fekete Giorgio, Carson Coma együttes

Egyik kedvenc költőm Gertrude Stein, mindig is értékeltem a nyelvi humort meg persze azt, amikor valaki új dimenziókat és érzékszerveket (például a hallást) tud papírra vetni.

Grecsó Krisztián, író

Mikor ki, erő és kedv függvénye, mikor kit olvasok többet. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Erdős Virág, Nemes Nagy Ágnes, Nagy Zsuka, és még sorolhatnám. A kedvencekben mindig az a jó, hogy változnak. Jönnek velem, a kedvemmel, a hangulatommal, az életemmel.

Nyilván a kedves költőim köteteit szeretem leginkább, bár a nagyvers mindig kiköltözik a kötetből, és önállóan is életre kel. Mit számít már, hogy a Tanulni kell melyik Nemes Nagy kötetben jelent meg, ő már klasszikus, őt már egészében szokás forgatni. Ilyen nagy darabok vannak Szabó T. Anna Elhagy, Tóth Krisztina Síró ponyva, Erdős Virág Ezt is el, Nagy Zsuka Küllők, sávok című kötetiben. Mindig van valami, ami elkapja a költőt, és akkor van a legjobb formában. Krisztát egy megtalált töredékes versforma és a szerelem, Annát a testiség ábrázolása, Virágot a romló közélet, Zsukát a múlt gabalyította be, amikor szerintem a legjobb kötete született.

Vitáris Iván, Ivan & the Parazol együttes

Kedvenc kortárs női szerzőm Kemény Zsófi, aki nem csak szerzőtárs hanem nagyon jó barátom is. Először a Nyílt Lang használata-t olvastam tőle, és már ott érezhető volt, milyen akkurátusan tartja azt a bizonyos görbe tükröt a társadalom sokszor nárcisztikus jelleme elé. Lázadó, figyelmes, és nagyon érzékeny. Egyszerre hozza a kötelezőt és a teljesen váratlant.

Nádasdy Ádám, író, költő, nyelvész

Nemes Nagy Ágnes. Mert magasan száll, a lélek és az ész birodalmában, alapkérdéseket feszeget, nem zavartatja magát hétköznapi konkrétumoktól

Kedvenc verseskötetem pedig Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca. Mert rettentő erősen női, vagy talán simán: nő. Nőből van. Anyaggazdag, részletdús.

Beck Zoli, 30Y együttes, Libri irodalmi díj zsűritag

Hadd legyen a választásom a naiv olvasó személyes élménye: Hervay Gizella versvilága elemi erővel hatott rám elsőre - a kilencvenes években olvastam tőle először -, és elemi erővel hat rám máig. Olyannyira, hogy néha azt kell elhatároznom, hogy nem olvasom egy ideig, mert behúz, mint a folyó, ahogy a hídon állva lenézek. Van ennek a lírának tragikus hangoltsága és játékossága - amely talán még erőteljesebbé teszi a visszavonhatatlan veszteség élményét. Morális melléállásom is van, persze: a Hervay-versek önzetlenek, a versszövegekben van valami az emberen túli, mégis az emberbe vetett hit - soha nem olvastam ennyire az érzéseimmel egybeesően a szerelemről, és ennyire pontosan a kétségbeesésről talán senki nem fogalmazott. "Elpusztul, ami nincs a helyén."

Lackfi János, író, költő

Sok remek mai költőnőt olvasok, közülük ajánlok egy különleges alkotót...Mit szeretek a 2019-ben VELEM MINDENT LEHET című első kötetével felbukkant Tóth Csilla verseiben? A józanságát, földhözragadtságát, kegyetlenségét és gyengédségét. Játszik minden hangszeren, de nem virtuózkodik. Hanem kérdez, faggat, tűnődik. Nem azt mondja, hogy halálra szüljük gyermekeinket, hanem hogy elcseppent anyatej. Nem azt mondja, hogy pusztulunk, veszünk, hanem hogy a férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint. Nem azt mondja, hogy hangyányi létezők vagyunk a hatalmas égbolt alatt, hanem hogy leesik az égből egy könnycsepp, pont oda, ahol egy pocsolya a betonba belefekszik. Kápráztatóan gazdag világ. Persze csupa apróság. De létfontosságú apróságok.

A szél játszik egy eldőlt kék kukán. Madárraj, felhőhalál. Hajszál a kádban, utolsó küretek. A köd a vállunkra ül. A csend elmetszi torkodat. Vágd ki az erdőt, mert eltűnik benne a lábnyom. Szereplők? Dzsémszbond, Kafka, Miss Marple, Weöres, Kant, Örkény Őrnagyura, nagynénik, szomszédok, apuk, anyuk, szerelmesek, szerelmetlenek.

Tóth Csilla teátruma, belépés csak ámulni vágyóknak. Nem mond nagyot, de ami kicsit mond, mindig hatalmasra növekszik. "A lét tenyérnyi, nem is okolom... Az ember áll, és néz a semmibe." Meg a mindenbe, ebbe a fájdalmas és gyönyörűséges kaleidoszkópba. És ahogy olvas a kedves olvasó, minden horror és pszichó és szégyen és megalázás és fájdalom és halál ellenére nő benne a makacs, lágy derű. Talán ezt az illúziómentes derűt szeretem a legjobban Tóth Csilla erőteljes költészetében.

Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara