„Húsz évvel fiatalabb nálad? Boldog vagy mellette? Ne magyarázkodj!” - Miért akad fenn a társadalom még mindig, ha a nő az idősebb egy kapcsolatban?
Van ez a furcsa társadalmi beidegződés a párkapcsolatokról és a korkülönbségről: ha a férfi sokkal idősebb, mint a nő, az megszokott, ha a nő az idősebb, az felháborító. Közhely, mint ahogy az is, amikor kijelentjük róla, hogy ez nagyon igazságtalan. A témáról annyi hülyeség olvasható a neten, hogy én is hozzátennék ehhez pár keresett polgári szót.
Ezeket láttad már?
Bármilyen jóindulatú is, a korkülönbségről való diskurzus már önmagában tele van megbélyegzéssel. Egy sokak által olvasott online felület például ilyen címmel közölt cikket a témában: Mit eszik a pasi egy idősebb nőn?, egy másik pedig: Idősebb nő, fiatalabb pasi – meddig fér bele?
A szerelem kortalan
A legtöbb ezzel kapcsolatos írás úgy akarja bebizonyítani az idősebb nők és fiatalabb férfiak közti szerelmi kapcsolatok létjogosultságát, hogy felsorolja, milyen előnyei lehetnek a férfi szempontjából ennek. Ezek az érvek többnyire arról szólnak, hogy ha a nő tapasztaltabb, érettebb gondolkodású, stabil az egzisztenciája, az vonzó lehet a férfiak számára. Mindezt pedig azért tartom egy rakás bullshitnek, mert közben valami egészen lényegesről feledkezünk meg: a szerelem természetéről. Nem úgy leszünk ugyanis szerelmesek, hogy eltökéljük, szeretnénk magunk mellé egy érett gondolkodású, tapasztalt, stabil egzisztenciájú partnert. Persze, valószínűleg jót tesz egy kapcsolatnak, ha benne mindkét fél rendelkezik a felsorolt erényekkel, de szerelmesek a másik emberbe leszünk: abba a komplex jelenségbe, ami ő, rengeteg jó és rossz tulajdonságával együtt. Ha szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, hogy ez az összeállítás számunkra a legideálisabb, a másik életkora ebben nem tűnik a legfontosabb tényezőnek. A korkülönbség sokkal inkább leküzdendő társadalmi akadályt jelent, amire a legkézzelfoghatóbb bizonyíték az, hogy a jóindulattal megírt újságcikkek is valami megmagyarázandó dolgot látnak benne, amellyel tulajdonképpen ugyancsak a jelenség szokatlanságát hangsúlyozzák, és megerősítik ezzel kapcsolatos reflexeinket.
Miért tartjuk furcsábbnak, ha a nő az idősebb?
Harmincöt éves volt anyám, amikor apám elvált tőle, és körülbelül harminchét volt, amikor rátalált új párjára, aki ma is a férje, és a féltesóm apja. E. tíz évvel fiatalabb, mint anyu. Valójában sosem látszott rajtuk igazán ez a tíz év eltérés, de a nagymamám a korkülönbség puszta tényétől annyira kiakadt, hogy hónapokig nem állt szóba anyuval. És ismerek olyan párt is, ahol a szülők annyira ellenezték, hogy fiuk nyolc évvel idősebb barátnőjét feleségül vegye, hogy inkább megszakítottak vele minden kapcsolatot. Azt hiszem, ez a tragédia egy ilyen helyzetben, és nem az, hogy valakit „megszólnak”, bár ha a megszólás intézménye nem létezne, családok se rúgnák össze a port ilyen értelmetlenségeken. De miért zavarja jobban az embereket, ha a nő az idősebb, mintha a férfi?
Ha női-férfi esélyegyenlőségi oldalról vizsgáljuk a kérdést, megtaláljuk rá a logikus válaszokat. Véleményem szerint ez két probléma kombinációjából tevődik össze. Az egyik az, ahogy a női testről gondolkodunk általában. A női test szép, fiatal és kívánatos. Tárgy, amelyet a férfitekintet átszexualizál. Ezt a képet aztán mi, nők is magunkévá tesszük, amikor újra meg újra viszontlátjuk a reklámokban és a filmekben. Ameddig lehetséges, ehhez a női testhez próbálunk hasonlatossá válni. Aztán egyszer ez már nem lehetséges: idősek leszünk, megszűnünk tárgynak lenni. Ez épp lehetne felszabadító is, ám ezzel egyidőben megszűnünk láthatónak lenni. Egy idős nő teste tabu: nem szexel, nincsenek vágyai – illedelmesen kötöget, játszik az unokákkal, várja a halált. Ha valaki bemutatja nekünk nagyjából vele azonos életkorú párját, a legritkább esetben az az első gondolatunk, vajon hogy nézhet ki az, amikor ők épp lefekszenek egymással. Ha engem kérdeztek, a legrosszabb, amit tehetünk, hogy ezt elképzeljük. Nem mintha ezzel bármi probléma lenne, hanem mert baromira semmi közünk ahhoz, mi történik mások hálószobájában. A korkülönbség rengeteg esetben pusztán az életkorból fakadó egzisztenciális különbséget is jelent. Ha a férfi az idősebb, és ő áll magasabban az egzisztenciális ranglétrán, az megszokott dolog. Ha a nő tart előbbre a karrierjében, ő van jobb anyagi helyzetben, és ezért ő tankolja a kocsit vagy fizeti a vacsorát, az egy olyan szokatlan arányeltolódás, amit hajlamosak vagyunk abnormálisnak értelmezni.
Ne magyarázkodj!
A fentiek voltak az okok, ám egy furcsa csavarral most mégis azt kell mondanom, hogy a szerelem nem teljesen kortalan. De nem annyira a társadalom által támasztott elvárások miatt. Mondok egy példát az életemből! Huszonnégy voltam, amikor összejöttem Á-val, aki harmincnégy volt. Én még egyetemre jártam, mellette pályakezdőként dolgoztam szerkesztő- és újságíró-gyakornokként. Á. már befutott, népszerű publicista volt, szuperül keresett, én meg vacakul. Ennek következménye az lett, hogy az életünket az ő igényinek megfelelően éltük: olyan albérletet választottunk, amilyen neki tetszett, ott, ahol ő szeretett volna élni, kocsija neki volt, tehát kocsival akkor mentünk valahova, ha ő kocsival szeretett volna menni, a boltban inkább olyan dolgokat vásároltunk, amire neki volt szüksége.
Túl az anyagiakon pedig rettenetesen zavart, hogy a pályámon nem ott tartok, ahol ő, így nem tudtam örülni a sikereinek, állandóan irigykedtem, emiatt kialakult köztünk egy tök értelmetlen versenyhelyzet, aminek nyilván mindig a vesztes oldalán álltam. Mindennek persze semmi köze nincs ahhoz, hogy a férfi vagy a nő az idősebb, bár még mindig milliószor gyakoribb, hogy a férfi. És félreértés ne essék, én egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy lehetetlen a korkülönbségből fakadó problémákat áthidalni. Pusztán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ehhez módszerességre és tudatosságra van szükség, ami különben ritka összetevője a szerelmi kapcsolatoknak. Hiányzott ez a mi kapcsolatunkból is, három és fél év után ért véget.
Oké, ez csak egy példa volt. Számtalan módon lehet egy párkapcsolat csodás és elviselhetetlen, korkülönbségre egyáltalán nincs szükség egyikhez sem. És ideteszek egy teljesen evidens megjegyzést is: a szerelem és a párkapcsolat a legbensőbb magánügyünk. Nem tartozik a társadalomra, az anyánkra és a szomszéd nénire, hogy kit választottunk és miért. Húsz évvel fiatalabb nálad? Szereted? Boldog vagy mellette? Ne magyarázkodj! A párod az apád lehetne? Szerelmes vagy? Boldog vagy mellette? Ne magyarázkodj! (Ha nem vagy boldog, akkor meg lépj le!) Ja, és a legfontosabb tanácsom mára: ne olvass a témában cikkeket a neten, mert baromi frusztráló.
