Apák napja: Te már apukát keresel? Erre figyelj!
Ne kerteljünk, egy bizonyos kor után minden nőben – még ha csak tudat alatt is – megváltoznak a párkeresésre vonatkozó preferenciák, és egyre előrébb tolakszanak a listán azok a tulajdonságok, melyek azt mutatják, az illető jó apa lesz. Ez így természetes!
Ezeket láttad már?
Ha egy nő biológiai órája jelez, akkor nemcsak örömmel fogadja egy baba érkezését, de bizonyos szempontból föl is készül rá, emellett pedig még a teherbe esés után is van kilenc hónapja arra, hogy a babára hangolódjon. Ezzel szemben a férfiak ritkán éreznek ösztönös, csillapíthatatlan vágyat az apaságra, ráadásul a feleségük várandóssága alatt életük alig változik, így a kicsi érkezésével hirtelen és fenekestül fordulhat föl a világuk. Ez természetes, ám az már nem mindegy, melyik férfi hogyan reagál rá. Vajon a te pasid jó apa lesz talán így apák napja környékén benned is felmerül a kérdés.
Hosszú távon mi a fontos?
Alapvető ösztönünk a szaporodás, és a minél életképesebb utód létrehozása, ezek az ösztönök pedig nagyban befolyásolják párválasztási szokásainkat. Természetesen rengeteg kivétel van, de legalábbis a statisztika szintjén mindenképpen elmondható, hogy a férfiak a fiatal és szép nőket, a nők pedig a jó kiállású, domináns, magas státuszú férfiakat találják vonzónak. A nőnél a szépség és fiatalság a termékenységre utal, a férfi esetében a dominancia arra, hogy jobbak a túlélési esélyei és jobb a génállománya, a magas státus pedig jól jelzi, hogy képes lesz-e eltartani a családját. Persze lehet vitatkozni az evolúciós pszichológiával, az azonban nehezen megkérdőjelezhető, hogy a férfiak számára tényleg nagyon vonzóak a csinos és fiatal nők, a nők számára pedig a magas, sármos, gazdag férfiak. Természetesen azonban kevés tökéletes férfi és tökéletes nő van, arról nem is beszélve, hogy egy hosszú távú kapcsolatban rengeteg férfinak többet számít az, hogy partnere kedves és okos, mint az, hogy szépségversenyt nyert-e, és ugyanígy, korántsem minden nőt lehet elcsábítani pusztán 190 centiméteres testmagassággal és egy Mercedesszel. Ha családban, tartós kapcsolatban gondolkodunk, nem ugyanazok az értékek fontosak, mintha csak arról van szó, kit bámulunk meg az utcán.
Papi, nem papi
Bizony, minél közelebb kerülünk ahhoz a korhoz, amikor gyereket szeretnénk, vagy akárcsak halkan ketyegni kezd a biológiai óránk, egyre fontosabb lesz, hogy a férfi, aki mellettünk van, vajon jó apuka lesz-e, és vajon bízhatunk-e abban, hogy mellettünk marad, míg fölneveljük a közös gyerekeinket. A vagány, domináns, megbízhatatlan, a nők által körülrajongott pasik, akikhez húszas éveinkben annyira vonzódtunk, hirtelen már nem tűnnek olyan jó partinak, hiszen semelyik nő sem szeretné karjában a síró csecsemővel azon törni a fejét, nem lép-e félre éppen a férje. Ráadásul még azt sem tudhatjuk, egy ilyen férfi egyáltalán hajlandó-e családot alapítani. Aki boldog családi életet él, az tudja, hogy ez egyáltalán nem kompromisszum. De vajon miről ismerhetjük föl, hogy valaki jó apa lesz-e?
Jelek, hogy csodás apuka lesz
Nem legenda az, hogy egyes férfiaknak időre van szükségük, ám ha elérnek egy bizonyos korba, akár még alapjaikban is megváltozhatnak, és megbízhatatlan rosszfiúból felelős apukává vedlenek át. Ám azt ne várjuk, hogy ezt a gyerek hozza ki belőlük. Vagyis, ha úgy látjuk, partnerünk nem érett még az apaságra, akkor ne erőltessük rá a vágyainkat. Ennek legtriviálisabb jele, ha csak azért egyezik bele a gyerekvállalásba, mert mi akarjuk. Előfordulhat, hogy az ilyen férfiak a baba megszületése után is úgy érzik majd, a nő hozta a döntést, övé akkor az egész felelősség is, és nem nagyon vállalnak részt a pici gondozásában. Ennek szomorú példája lehet az is, amikor egy pár túl fiatalon akar családot alapítani, és végül az anyuka arra kényszerül, hogy két gyereket neveljen egyszerre: egy valódi pólyást és egy húszéves „kisfiút”, aki semmilyen szinten nem érett még arra, hogy apa legyen. Másik igazából teljesen egyértelmű jel, amely fölött valamiért mégis sok nő elsiklik az, hogy a pasija vajon jól kijön-e a gyerekekkel. Szívesen focizik az unokaöccseivel? Ha aranyos gyerekeket lát a tévében elmosolyodik, vagy föl sem tűnik neki? Idegösszeomlást kap a gyereksírástól, vagy sajnálja a picit és igyekszik megtudni, mi baja van? Minél könnyebben kijön valaki idegen gyerekekkel és minél kedvesebben bánik velük, annál valószínűbb, hogy a sajátjait egyenesen imádni fogja. Érdekes módon az, hogy valaki mennyire szerelmes a feleségébe, nem jelzi előre biztosan, hogy apának is remek lesz. Hiszen attól, hogy érted odavan, még lehet lusta, figyelmetlen, türelmetlen, önző. Épp ezért, ha tudni akarod, jó apa lesz-e, inkább azt figyeld, mennyire türelmes és önzetlen. Ha valaki nem csinál nagy ügyet abból, ha összerúzsozod az inge gallérját, akkor is higgadt tud maradni, ha valami komolyabb problémát kell megoldania, és nem tartja férfiatlannak, ha néha ő is végez házimunkát, akkor nagy eséllyel jó apuka válik belőle.
Nemcsak a saját szükségletei fontosak
A rugalmasság épp ilyen fontos: ha valakiben már attól fölmegy a pumpa, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatod a rendelésedet az étteremben, akkor nehezen fog alkalmazkodni egy baba miatt megváltozott életritmushoz. Érdemes megfigyelni azt is, hogyan viselkedik a pasid a tágabb környezetével: munkatársaival, rokonaival, barátaival? Ha srácokkal sörözni mennek, csak az a hely felelt meg neki, amit ő talált ki, vagy képes a kompromisszumra? Kiborul-e, ha anyukája szombat reggel nyolcra áthívja megszereltetni a leszakadt karnist? Ezek mind-mind megmutathatják, hogy mindenki elé helyezi-e magát vagy képes más érdekeit is figyelembe venni, és hogy fontosabb-e neki a saját igaza, mint a másokkal való békés viszony. A legfontosabb pedig továbbra is az, hogy teljes mértékben közös döntés legyen a gyerekvállalás, amit a leendő apuka is boldogan hozzon meg, ne csak a felesége vagy barátnője kedvéért, ne azért, mert úgy érzi, illene már családot alapítania, ne azért, hogy férfiasabbnak tűnjön, hanem azért, mert tiszta szívből szeretne gyereket, és izgatottan áll elébe egy új életnek.