Viszlát olcsó pamutruhák? Ilyen hatással van a klímaváltozás a gyapottermesztésre
Az egyre nagyobb hőség és az egyre gyakoribb aszályok, heves esőzések, árvizek és vegetációtüzek a textilipar legfontosabb alapanyagát adó gyapottermesztést is komoly veszélybe sodorhatják, ha az ember okozta globális klímaváltozás tovább fokozódik. Már két évtizeden belül a világ gyapottermelő területeinek háromnegyede veszélyes hőstressznek lesz kitéve és súlyos aszályok sújtják majd a régiók felét. Az éghajlatváltozás negatív hatásai százmilliók megélhetését veszélyeztetik, és sokszor elviselhetetlen helyzetbe hozzák a gazdákat: a növekvő termelési költségek és kockázatok miatt 1995 óta 270 ezer gyapottermelő lett öngyilkos Indiában. A globális ellátási láncok is érintettek: egyre nagyobb pamut hiány léphet fel a piacon, az árak az egekbe szöknek, amit a dráguló ruházaton keresztül – az importtól erősen függő Európában – mi is meg fogunk érezni. A Másfélfok.hu cikke.
Ezeket láttad már?
A gyapot finom szálaiból készült pamut a textilgyártás egyik legfontosabb alapanyaga, globálisan a textiliparban használt természetes szálak harmadát adja. A klímaváltozás azonban az egész iparágnak betehet már a közeljövőben.
A globális termelést elsőként vizsgáló átfogó tanulmány szerint 2040-re a gyapottermesztő régiók felében magas vagy nagyon magas kockázatokkal kell számolniuk a termelőknek az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat miatt. Ha minden marad a régiben, vagyis a globális klímaváltozást okozó kibocsátásokat nem csökkentjük drasztikusan, minden régióban fokozódni fognak az éghajlati veszélyek.
A világ gyapottermesztő területeinek háromnegyede fokozott hőstressznek (40 °C-nál magasabb hőmérsékletek) lesz kitéve és a régiók 40%-ában lerövidül a tenyészidőszak a gyapot számára ártóan magas hőmérsékletek miatt.
Az erősödő vízhiány, az egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás és az egyre intenzívebb esőzések szintén egyre több gondot fognak okozni. Az emelkedő hőmérsékletek miatt a növény több vizet igényel, különösen a virágok és a magok, illetve az azokat takaró bolyhos fehér golyók fejlődése során, amelyeket később gyapotszálakként betakarítanak. Becslések szerint a gyapot 73%-át már ma teljes vagy részleges öntözéssel termesztik.
A gyapottermesztés már most is igen nagy vízlábnyommal rendelkezik – ez sok helyütt ökológiai károk és konfliktusok forrása – és az éghajlatváltozás miatt változó vízellátottság ezeket a feszültségeket tovább fokozhatja.
2040-re a világ gyapottermesztő régióinak 20%-a lesz fokozott árvízveszélynek kitéve, a régiók 30%-ában pedig az egyre gyakoribb földcsuszamlásoktól is tartani kell. A gyapotföldek 60%-án az egyre gyarapodó szélkárok miatt is csökkenhet a terméshozam. Mindezek mellett a forrósodó és szárazodó körülmények kedveznek az aszály és vegetációtüzek kialakulásának.
Már két évtizeden belül a globális gyapottermesztés közel fele fokozott aszályveszélynek lesz kitéve és minden régióban növekszik a vegetációtüzek kockázata.
Elbúcsúzhatunk az olcsó pamut ruháktól?
A legmagasabb éghajlati kockázatok Afrikában Szudán, Egyiptom, Szenegál, Mali; a Közel-Keleten Irak, Irán, Afganisztán; Dél-Ázsiában Pakisztán, valamint Európában Görögország és Törökország gyapotföldjeit fenyegetik.
Ugyanakkor a legnagyobb gyapottermesztők sem mentesek az éghajlati veszélyektől. A világtermelés nagyjából 70%-át India, Kína és az USA adja, de a hat legnagyobb termelő között van Pakisztán, Törökország és Brazília is. Ezekben az országokban elsősorban a gyarapodó vegetációtüzek, az aszály és a heves esőzések jelentenek problémát az iparágnak.
A szélsőségek okozta károk miatt a terméshozam egyre kiszámíthatatlanabb és változékonyabb, ami a pamut-árak egyre nagyobb ingadozásához vezet. Például a Pakisztánban 2010-ben pusztító nagy árvizek miatt jelentősen megugrott a pamut világpiaci ára, a 2009-es kilogrammonként 0,7 dolláros árról 2,5 dollárra.
Bár úgy tűnik, mindez térben és időben távol történik Magyarországtól, a tanulmány azt is hangsúlyozza, hogy a gyapot-hozam visszaesése nemcsak a helyi gazdaságokat érinti nehezen, de az egész ellátási lánc mentén, globális szinten is érezhető lesz a hatása.
Az Európai Unió (EU) 2018-ban 5,2 milliárd euró értékben importált pamutot, a legnagyobb mennyiségben Törökországból, Pakisztánból, Indiából és Kínából. Bár a pamut-import évente 2,5%-kal csökkent az elmúlt öt évben a gyártás EU-n kívülre helyezése miatt, ezzel párhuzamosan meredeken emelkedik a kész ruhaneműk behozatala. Az EU 2019-ben 80 milliárd euró értékben importált kész ruházati cikkeket, elsősorban Kínából, Bangladesből és Törökországból.
Mivel az európai textil- és ruhaipar nagy mértékben támaszkodik az import pamutra, és még nagyobb mértékben a kész ruházati cikkek behozatalára,
ha a gyapottermesztés visszaesik, annak hatása a globális ellátási láncokon keresztül hozzánk is be fog gyűrűzni – a ruhaneműk megdrágulhatnak.
A klímaváltozás nemcsak a globális iparnak tehet be, de milliók megélhetése is kockán forog
A gyapot termesztése és feldolgozása mintegy 350 millió ember megélhetését biztosítja ma. Körülbelül 90%-uk kevesebb mint 2 hektáron termeszt gyapotot, nagyrészt Közép- és Nyugat-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában és Afrikában. Mivel ezeknek a kisgazdaságoknak alig vannak tartalékaik, a terméskiesések rendkívül súlyosan érintik őket, és megfelelő támogatás híján nehezen tudnak megbirkózni a fokozódó éghajlati szélsőségekkel.
Az Indiában tomboló aszályok, a vízhiány és a dráguló vetőmagok, műtrágya és vegyszerek évtizedek óta egyre nagyobb pénzügyi terheket rónak a farmerekre. A növekvő kockázatok egyben hatalmas mentális megterhelést jelentenek:
1995 óta több mint 270 ezer gyapottermesztő lett öngyilkos a kilátástalanság miatt.
A tanulmány szerint az ültetési idők eltolása, az öntözés fokozása és az évszakos éghajlati előrejelzések segíthetik a gazdákat a megváltozó éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásban és a károk elkerülésében. De még így is
lesznek olyan gyapottermesztő-területek, amelyek alkalmatlanná válnak a növény számára, ha a globális klímaváltozást nem mérsékeljük érdemben.
Ezeken a területeken a gazdákat megerősített szociális hálóval és más növények ültetésének ösztönzésével tudná támogatni a helyi kormány. Emellett a fenntarthatóbb és környezeti-egészségügyi szempontból is kevésbé ártalmas művelési módokat kellene elterjeszteni.
Az öntözés fokozása – ha az elavult, pazarló technológiák használatával és gondos hatástanulmányok készítése nélkül történik – további problémákat vethet fel, hiszen
így sok esetben a gyapotnak kulcsfontosságú élelmiszer-növényekkel kellene versenyeznie a vízért.
A növényvédő szerek és műtrágyák nem megfelelő vagy túlzott használata szintén komoly környezeti-egészségügyi problémákat okozhat. Sok helyütt a vegyszerekkel dolgozók különböző légúti megbetegedéseket tapasztaltak, emellett a fizikai stressz és az egyre nagyobb hőségben végzett munka szintén nagy terhet ró a munkásokra.
Fenntartható pamut
A gyapottermesztésnek tehát nemcsak az éghajlati kihívásokkal kell szembenéznie, de környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is jóval fenntarthatóbbá kell válnia. A Cotton 2040 kezdeményezés definíciója szerint “a fenntartható gyapotot (és abból a pamutot) úgy termesztik és állítják elő, hogy az minimális környezeti hatással jár, és a hosszú távú ökológiai korlátok és a társadalmi-gazdasági nyomás ellenére is tisztességes megélhetést nyújt a termelőknek”.
A fenntartható pamut jelenleg a világ teljes kínálatának nagyjából 19%-át teszi ki, ebből 1,5% a biopamut (organic cotton). A fogyasztók nyomására egyre több vezető ruhagyártó vállalja, hogy 2025-re csak fenntartható pamutot használ. A fenntartható gyapot termelése évente több mint 20%-kal nő, míg a biopamuté évi több mint 10%-kal.
Ahhoz azonban, hogy a gyapottermesztés ki tudja szolgálni az egyre növekvő népességet az egyre kedvezőtlenebb éghajlati körülmények között, az egész ruhaiparban szemléletváltásra van szükség.
A fogyasztás általános csökkentésével, a ruhák élettartamának növelésével (tovább hordjuk), valamint azok újrahasználatával (second-hand vásárlás) és újrahasznosításával mérsékelhető lenne az ipar nyersanyag-szükséglete. A ruhagyártók pazarló gyakorlatainak – ilyen például a fast fashion ipar szezonálisan piacra dobott, majd megsemmisített ruhatára – beszüntetése nagyban hozzájárulna a probléma mérsékléséhez. A divatipar diktálta szokásokon túl a fogyasztó tudatos döntésein is sok múlik.
Szerző: Lehoczky Annamária, éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
A cél, hogy a kesztyűs szakma újra felkerüljön az oktatási térképre - beszélgetés Hornicz Bernadettel, a Pécsi Kesztyű tulajdonosával