„Férfira vágyom, nem egy gyáva kisfiúra” - Nők meséltek róla, mi volt az a pont, amikor kiszerettek egy férfiból
Megismersz valakit, van róla egy túlidealizált képed, ami jobb esetben nem tér el radikálisan a valóságtól. Persze érthető, hogy szeretnéd azt gondolni, a másik, akire energiát szánsz, megérdemli a figyelmed. És ami a legfontosabb: az idődet.
Ezeket láttad már?
Ez azonban nincs mindig így, és előfordul, hogy a másik fél olyan személyiségvonást villant meg, ami számodra nem fér bele. Két út van: vagy találsz rá egy magyarázatot, és megpróbálsz rajta túllépni, vagy hosszú távon döntesz okosan, és egész egyszerűen kiiktatod őt az életedből. Nőket kértünk meg, hogy meséljenek erről a pillanatról.
Elég vagyok!
„Szeretem az egyenes dolgokat, embereket, narratívákat, és mindennél jobban utálom, ha valaki gyáva, sunyi, és kettős életet él. Mátéval hónapok óta beszélgettünk már, rengeteget flörtöltünk, és őszintén azt hittem, alakul köztünk valami. Aztán egy közös buliban, ahol a szélesebb baráti társaságunk révén együtt voltunk, konkrétan hozzám sem szólt. Soha nem derült ki számomra az ok: hogy tetszett neki egy másik lány a társaságból, és nem akarta megkockáztatni, hogy elbukja. Az is lehet, hogy nem voltam elég jó neki, de a gondolat is megijesztett, hogy egy olyan pasihoz tartozzak, akár lélekben, aki mellett azt érzem, nem vagyok elég, aki bizonytalanságot ébreszt bennem, és a kisujját sem mozdítja, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről. Örülök, hogy megláttam ezt a repedést rajta, és végül elengedtem.” (Tami, 29)
Van más...
„Tibivel hónapokig tartott az ismerkedés fázis bulikkal, éjszakákba nyúló beszélgetésekkel, oltári szexszel, de bőven benne voltunk már abban a fázisban, amit szerintem már illett volna kapcsolatnak nevezni. Ő viszont folyamatosan próbált lassítani – érdekes, hogy ez a lassítás nem vonatkozott a szexre, kizárólag arra, hogy felvállaljuk a kapcsolatunkat a „nyilvánosság” előtt. Aztán volt egy 4 napos út, amire nem voltam biztos, hogy ezek után el akarok menni, mire közölte, hogy semmi baj, viszont akkor egy másik lányt hívna, akivel nemrég ismerkedett meg. Akkor egyszerre volt pokolian megalázó és fájdalmas, de ma már csak nevetek rajta, és örülök, hogy kiderült.” (Anna, 32)
Te jobbat érdemelsz
„Általában kitűzök egy célt, és addig megyek, míg nem teljesítem azt. A Zsoltival való kapcsolatomhoz is így álltam hozzá. Az első pillanattól fogva tetszett, bár félénk srác volt, így nekem kellett kezdeményeznem. Ezzel nem is volt problémám, mert szeretek kezdeményezni, tudok, és szeretek dönteni. De nem mindenki helyett, és nem a végsőkig. Akkoriban kapcsolatban voltam, de érte kész lettem volna kilépni, mert már nem igazán láttam perspektívát a folytatásban. Amikor közöltem ezt vele, ő kifejezetten tiltakozni kezdett. Ahhoz is gyáva volt, hogy kimondja, retteg az elköteleződéstől, ezért egyetlen ostoba kilisét vágott hozzám, a TE JOBBAT ÉRDEMELSZ lemezt. És amúgy igaza volt.” (Fanni, 27)
Félelmetesen felületes
„Valahogy mindig kedves, tisztelettudó srácokat vonzottam be, és azt gondoltam, ez így is marad. Aztán találkoztam Leventével: oltári jó pasi, karizmatikus, okos, nagyon jókat dumáltunk együtt, mindig képes volt megnevettetni. Aztán egy nap fogta magát, és mintha a föld nyelte volna el. Amikor megláttam, hogy néhány nap múlva egy másik lánnyal posztolt közös képet, ráírtam, hogy gratulálok, és nincs semmi gond, ha mással szeretne kapcsolatot, de jólesett volna, ha jelzi, hogy részéről ez ennyi volt. Erre nekem esett, hogy nem tudta, hogyan mondhatná el szépen, hogy túl alacsonynak és teltnek talál, de a személyiségem szép, és ne adjam fel az ismerkedést. Nem adtam fel, és annak köszönhetően, hogy többé nem pazaroltam rá időt, egy olyan fiúval hozott össze a Tinder, aki ennél kicsit (sokkal) összetettebb lélek.” (Petra, 30)
